Kisebbségi iskolaügy, 1930 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 6. szám

erkölcs közötti viszony súlyos problémája. Ha igaz Rousseau felfogása, akkor miért a fáradhatatlan törekvés a kultúrára? Igen nagy is volna az erkölcs megromlása a kultúráért. Nem minden kultúra erkölcsellenes. Iosif I. Gabrea1 felveti a kérdést : vájjon az a kultúra, melyet az iskolák apostolai falvakon terjesztenek, igazi kultura-e ? A falusi életnek más az alkata, mint a városinak, mások az elemei, más a ritmusa. RádulescuMotru a falu kultúráját szükségképpen másnak látja, mint a városét. A családi élet, a vallásosság és a hazafias érzés a városban megrendültek, utóbbi telítve van a kozmopolitizmus és nemzetköziség szellemével. Hangok hallatszottak aziránt, hogy a tanítóképzőket át kell helyezni falvakból városokba. Sokat várnak a mozitól, melynek tárgyai többnyire városiak és nem viselik a nemzetnek lelki bélyegét. Ezért nem lehet nagy haszna falun, melynek élete a mezőn folyik le, nem az ipar telepein. Nem kiküldött „kulturális misszionáriusok" kellenek, hanem állandóan ott „lakó kulturagensek", nem szavak, hanem tettek ; személyek, akik a nép között, a népért élnek, ismerik érdekeit, Ízlését, életét s tudják irányítani minden lépését. S ezek a pap és tanító, amint Antonescu mondja. Lehetetlen ez összefüggésben nem említenem Mehedinti-t, az aktiv vagy munka iskolájának ezt a szenvedélyes rajongóját, aki könyve 9 jeligéjéül ezt irja : „jobb a munka könyv nélkül, mint a könyv munka nélkül". Szerinte a pap- és tanítóképző intézetek városokba való elhelyezése „merénylet a falu élete ellen". Olyan eljárás, mint a törököké, akik elrabolták a keresztény gyermekeket, hogy janicsárokat neveljenek belőlük. Ugy veszik el ezek az intézetek a falu gyermekeit, akik elhagyják viseletüket, az öregek tisztes szokásait, értelmes beszédjét s ahelyett hogy büszkék lennének arra, hogy „teljes értékű parasztok" (tárán deplin), visszatérnek oda egy érthetetlen madárnyelvvel, kozmopolita erkölcsökkel és szokásokkal. Vissza ez intézetekkel egyenesen a falvakba, ahol mint egy templomban őrzik a nemzet jellemző vonásait. Vissza a faluba, mert ahol a nyáj, ott kell lennie a pásztornak, ahol az ugar, ott a munkás is. Kétségtelen, hogy amikor Anghelescu fáradhatatlan energiával ezen a nagy román ugaron munkába kezd, nagynevű apósa történelmi példája lebeg szemei előtt. Álmaiban az ő ba1 Culturalizarea satelor nu inseamná „orásenizarea" lor. R. G. I. 1927. 2 S. Mehedinji: Altá crestere. Scoala muncii. 4. kiadás, Bucuiesti, 1922. 92