Kisebbségi iskolaügy, 1930 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 5. szám

és a tanítók számának gyarapítása. Ha egy tanítóra 30 gyermeket számítunk, akkor 55.895 tanító volna szükséges. De csak 37.338 van, tehát szükség volna még 18.557 tanítóra. Ennyit a 100 tanítóképző intézet (ennyi volt, mig a jelenlegi kormány többnek a megszüntetését meg nem kezdette) csak öt év alatt tudna képezni, ha nem tekintjük azokat a hézagokat, melyek közben a jelenlegi tanítói karban előállanak. De a statisztika egy szót sem szól a be nem iratkozottakról. Ezeknek számát egy millióra teszi. A beiratkozott 1,676.855-tel együtt 2,676.855 a tankötelesek összes száma. Ezek részére 89.228 tanítóra volna szükségünk, tehát még 51.890 tanítót kellene előteremtenünk. Ezeket a tanítóképzők mostantól kezdve csak 13 év alatt tudnák kiképezni. Tehát teljesen érthetetlen és helytelen a kormánynak az az. eljárása, bármennyire megokolt is pénzügyileg, hogy a tanítóképzők számát apasztani akarja. Teljes mértékben igaza van Antonescunak - mondja a cikkíró - hogy szükségünk van tanítókra, még pedig többre és jobbakra, nem azért, hogy kedvező és imponáló statisztikai kimutatásokat állithassunk össze az ifjúság nevelésének belső értéke nélkül, hanem azért, hogy biztosítsuk elemi oktatásunk magasabb színvonalát. Helyettes tanárok approbálása. A közoktatásügyi minisztérium magánoktatási ügyosztálya 1929 október hó 10-én 131266- 1929. sz. alatt a következő rendeletet adta ki: Van szerencsém értesíteni, hogy a minisztérium az igazoló bizottság javaslata alapján elrendelte, hogy helyettesi működésük approbálása céljából csak azoknak a licentiátusoknak a kéréseit veszik figyelembe, akik kérésükkel egyidejűleg a licencáról szóló oklevelükön kívül az egyetemi pedagógiai szeminárium abszolváló bizonyítványát is beterjesztik. Kérem intézkedjék, hogy e rendelet közöltessék a fennhatósága alatt álló iskolák igazgatóságaival. Ez a rendelet azt jelenti, hogy a csak szakvizsgálattal (licenta) rendelkező tanárjelölteket nem fogják ezután elfogadni helyettes tanárokul mindaddig, mig a pedagógiai szeminárium elvégzését is nem igazolják. Lehet, hogy ez az intézkedés kisebbségi iskoláknak tanárokkal való ellátásánál nehézségeket okoz. A tanárok pedagógiai és módszeres kiképzését van hivatva szolgálni s ezért szakképzés szempontjából csak helyeselhetjük. Különösen helyeseljük, ha arra gondolunk, hogy mennyire szakképzetlen elemekkel árasztották el, u. n. „improvizált tanárokkal" a román iskolákat. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Jakabffy Elemér. Nyomták Lúgoson, Husvéth és Hoffer könyvnyomdájában.