Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 3. [r.]

72 KERESKEDELMI JOG 4. sz. nem korlátozzák, — a felek egymás közti viszonyában — szabadon történhetik; az átruházás hatálya az igazgatóságnál törtéut bejelentéstől csak a szövetkezet irányában függ (K. T. 238. fi), de a szerződő felek egymásközti jogviszonyát nem érinti. (C. P. IV. 6070/1937 sz. a. 1938 február 10-én.) Közvetítés 43. A közvetítő jutalékot — világosan kikötött ellenkező megállapodás hiányában — jogszerűen csak abban az esetben követelhet, ha annak az ügyletnek a megkötése, amely után a közvetítő jutalékot igényli, tényleg a közvetítőnek az illető megbízó érdekében kifejtett közvetítői tevékenysége eredményeként jelentkezik, v. i. ha a szóbanlévő ügyletnek megvalósulása és a közvetítői tevékenység között — a megbízó szempontjából véve — az okozati összefüggés kétségtelenül megvan. (C. P. VII. 5695/1937 sz. a. 1938 február 1-én.) De amint nem lehet alapja a közvetítői jutalék követelhetésének a vevői szándék felkeltésének a közvetítő részéről való puszta ténye, úgy nem lehet alapja annak az a fennforgó esetben nem is vitás tény sem egymagában véve, hogy az ügyleti feleket eredetileg ö (a közvetítő) hozta össze. Felperes ebben a perben már keresetében is csak azt hozta fel jutalékkövetelésének tényalapjául, hogy: az alperes budapesti és a „G.-Aktiengesellschaft" berlini cégeket mint eladót és vevőt ő (a felperes) hozta össze egymással. Ezen túlmenően a felperes fel sem hozott, az eredetileg történt összehozást évekkel követő időben ugyanazok közt létesült — felperes szerint mintegy 5000 vagónra rúgó — ügyletekkel kapcsolatban az alperes cég érdekében kifejtett vaiamely közvetítő tevékenykedést, sőt maga adta elő azt, hogy csak nem sokkal az 1935-ben történt keresetindítás előtt értesült másoktól arról, hogy a nevezett berlini cég az alperes cégtől még 1931-ben állítólag 5000 vágón gabonát vásárolt, és hogy időközben (1931—1935) nem is volt tudomása ezekről az ügyletekről. Biztosítás 44. Állandó a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy az ajánlatban foglalt kérdések értelmezése szempontjából, s hogy azok jelentősek-e vagy sem, az ügynök a biztosító megbizottja s ha az ügynök megtévesztő magatartást tanúsít, annak hátrányát a biztosító viseli. I>e állandó bírói gyakorlat az is, ami egyébként az előbb hivatkozott bírói gyakorlatból is folyik, hogy az ajánlatot felvevő biztosító ügynöknek tudomása az ajánlat kérdéseire adandó fontos válaszok tekintetében azonos elbírálás alá esik a biztosító tudomásával. (C. P. VII. 6037/1937 sz. a. 1938 február 9-én.) Tisztességtelen verseny 45. Ha közrendészeti jogszabályba ütközött volna is az alperesnek az az eljárása, hogy utazói az alperes áruit magukkal viszik és az alperes telephelyén kívül, megrendelések gyűjtésénél a megrendelt árut egyidejűleg a vevőnek kiszolgáltatják, — ez az eljárás önmagában az üzleti tisztességet és a jóerkölcs követelményét nem sérti. (C. P. IV. 5832/1037 sz. a. 1938 február 8-án.) Az állandóan követett joggyakorlat szerint ugyanis jogszabály által tiltott cselekmény egyedül a cselekmény természete, az elkövetés módja és az elkövetés kísérő körülményei folytán válhatik az üzleti tisztességgel és a jóerkölcs kívánalmaival ellentétessé. A házalás azonban a kereskedésnek -— habár engedélytől függő — de bevett módja, azt sem jogszabály nem tiltja, sem a közfelfogás nem tekinti erkölcstelennek. Az alperesnek az a cselekménye tehát, hogy alkalmazottai a telep helyén kívül gyűjtött megrendelések felvételekor az árut nyomban kiszolgáltatták, ha ez minden esetben megtörténnék és így házalásszerü kereskedelem lenne is, természeténél és módjánál fogva tárgyilag megengedett cselekmény. Az üzletvitelnek — nem ez a módja, hanem a joga — van személyileg korlátozva azok részére, akik a szükséges hatósági engedélyt megszerezték. Ámde az a kérdés, hogy a versenytárs az ipar gyakorlásához a törvény által megkívánt iparigazolványt vagy engedélyt megszerezte-e, a Tvt. 1. íjnak rendelkezése, alá — e perrel nem érintett kivételektől eltekintve — általában nem esik; mert az iparűzést — mint természeténél fogva szabad cselekvést, — egymagában az iparigazolvány vagy engedély hiánya miatt sem erkölcstelennek, sem tisztességtelennek tekinteni nem lehet. A Tvt. alá eső meg nem engedett cselekmény hiányában pedig a fellebbezési bíróságnak az alperest abbanhagyására kötelező ítéleti rendelkezése jogszabályt sért. 46. Az a magatartás, hogy a kereskedő a versenytársával alkudozásban lévő vevőt a saját eladási helyiségéből a versenytárséba kíséri és a saját árujának tulajdonságait a versenytárs helyiségében ismerteti, mint a kereskedői tisztességgel össze nem egyeztethető, a meg nem engedett módon való vevőszerzés tcnyáUadéki elemeit önmagában kimeríti. (C. P. IV. 5946/1937 sz. a. ,938 február 3-an.) 47. Alperes eltiltása saját nevének használatától. (C. P. IV. 27/1938 sz. a. 1938 február 16-án.) A kereskedelmi forgalomban az „A-féle áru" és „valódi A." néven a 'elperes által készített és forgalomba hozott árukat ismerik és ehhez képest erről az árunévről a forgalomban a felperes vállalatát szokták felismerni. A fellebbezési bíróság ennélfogva a Tvt. 9. §-ában foglalt jogszabály helyes alkalmazásával kötelezte A. József alperest annak abbanhagyására, hogy áruit A.-féle áru és valódi A. néven hirdesse. Ha való is volna alperesnek az az állítása, hogy felperes nem jogosult a cége szövegében az A. nevet használni, ez az alperes fenn kiemelt abbanhagyási kötelezettségét nem érinthetné, mert a Tvt. 9. §-ának alkalmazása szempontjából a tényleges helyzet az irányadó, eszerint pedig felperes a szóbanlévő áru elnevezésre (A-áru, valódi A.) a forgalomban minősített használatot szerzett. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos.