Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Reklám, propaganda, ajándék a versenyjogban

6 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. egyébként nem képezik, azért, mert az ily tárgyakat az illető cég rendszeresen osztogatja, ezen rendszeresség miatt — szerény véleményünk szerint — az ajándékozást tiltottnak deklarálni nem lehet. A versenyjog par excellence nemzetközi jőg, csak úgy mint a váltójog, a csekkjog, a póstajog vagy a vasúti fuvarozás. S amint a most érintett jogviszonyok egyforma jogi szabályozásra tartanak igényt, ugyanez áll a versenyjogra is, amely ma már egy átfogó jogrendszer, amelynek a védjegyjog csupán egyik részét képezi. Innen van az, hogy a versenyjog szintén beillesztetett az ipari tulajdon védelmére alakult Nemzetközi Unióba és hogy az 1929. évi XVIII. t.-c.-be cikkelyezett u. n. revideált Hágai Egyezmény kötelezőleg előírja tagjaira, hogy a tisztességtelen verseny ellen az Unióhoz tartozó országok polgárainak hathatós oltalmat biztosítsanak és 10/c cikkében a szerződő országok kötelezik magukat, hogy az Unió többi országainak polgárai részére biztosítják mindazokat a törvényes jogsegélyeket, amelyek alkalmasak arra, hogy az Unió többi országai honosainak a saját polgáraival azonos jogsegélyt biztosítsanak a tisztességtelen verseny üldözése körül. Már most hogy áll a helyzet ezen nemzetközi jog szempontjából is? Magyarország kötelezte magát arra, hogy a tisztességtelen verseny ellen oly törvényt hoz, amely az Unió többi országainak polgárait nálunk, a mi polgárainkhoz hasonló oltalomban részesíti. Mi megalkottuk az 1923. évi V. t. c.-et a tisztességtelen verseny ellen. Ezen t. c. alapján kialakult egy bizonyos joggyakorlat. Ez a joggyakorlat védelemben részesíti a hazai és a külföldi polgárokat a most tárgyalt kérdésben. Ez a joggyakorlat azonban sokkal szigorúbb, mint az Unió többi országainak joggyakorlata. Egyetlenegy törvény sem mondja ki az ajándékozást tisztességtelen versenynek csak azért, mert az rendszeresen történt. Mindegyik törvény kivételképpen megemlíti a kisebb figyelmességeket (geringwertige Kleinigkeiten), továbbá a reklámtárgyak osztogatását (Reklame-Gegenstánde), a készpénz és árurabattot (Geld- u. Warenrabatt), ellenben egyetlen törvény sem jelzi, hogy ezek a kivételek nem érvényesek, amennyiben azokat rendszeresen adják. Ha pedig ez így áll, akkor nemzetgazdasági szempontból is káros és érthetetlen volna, hogy Magyarország az Unióbeli többi országok polgárait Magyarországon nagyobb oltalomban részesítse, mint saját hazájukban, s különösen figyelembeveendő az, hogy * Előállhat az az eset, hogy valamely exportáló cég exportjában vagy valamely vállalat külföldi anyavagy testvérvállalatában előnyösebb helyzetben lesz mint itthon! Magyarország a gazdaságilag gyengébb ország, amelynek tehát nem szabad szigorúbb jogokat alkotni, mint a vele gazdasági öszszeköttetésben lévő többi országok.* A cikk kezdetén hivatkozott P. IV. 4109— 1937/24 sz. ítélet reklám- és propagandakérdésben azért is fontossággal bír, mivel a propagandát elhatárolja az ajándéktól. A tényállás szerint: „alperes ,tanácsadó' üzlethelyiségében az ott rendelkezésre álló mosótálakban a közönség a magával hozott ruhákat az alperes által forgalomba hozott Radion mosószerrel az alperes felügyelete és útmutatása mellett díjtalanul kimossa, a kimosott ruhákat ugyanott díjtalanul megszárítják, majd a száraz ruhát a helyiségben elhelyezett villanyvasaló segítségével az alperes felügyelete és utasítása mellett a közönség díjtalanul kivasalja. A felperes az alperesnek ezt a magatartását azért kifogásolja, mert a tanácsadó helyiséget az alperes a rendesnél és szükségesnél hosszabb ideig tartja fenn és ezzel, különösen pedig a helyiségnek és mosóeszközöknek a közönség részére való díjtalan átengedésével a közönséget rendszeresen ingyenes szolgáltatásban, — az üzleti versenyben tiltott ajándékozásban részesíti." A kúriai ítélet szerint az a cselekmény, amely csupán arra irányult, hogy az áru előnyeit és helyes gyakorlati alkalmazását a közönséggel célszerű módon megismertesse, az üzleti reklámnak megengedett eszköze; és alperes e tevékenysége nem más, mint az áru bemutatása és megismertetése, amit saját helyiségében és saját eszközeivel foganatosított és foganatosíttat ott, úgyhogy a Kúria szerint alperesnek ez a cselekménye ajándékozásnak nem tekinthető. — A Kúria tehát nagyon helyesen különbséget tesz az áru jóságának reklámszerű vagy propaganda jellegű bemutatása és az ajándék között. Itt említhetjük még az ítéletnek erre vonatkozó azt a részét is, amely a propagandisták működésének ellenértékéül — az adott esetben sorsolás útján — megjutalmazását szintén nem tekintette az üzleti tisztességbe ütközőnek, mert hiszen az nem ingyenesen történt. Fentiekben csak rá akartunk mutatni az ajándékozás kérdésének nagy fontosságára, amely kérdés az árrontás kérdésével együtt a versenyjog egyik legvitatottabb kérdését képezi; és ezzel módot kívántunk nyújtani e kérdéshez való további hozzászóláshoz. Egyet azonban ne hagyjunk figyelmen kívül. A versenyjog, nemcsak a Tvt, a gazdasági élet függvénye. A gazdasági élet pedig folyton változik. Régebben az árdrágítás üldözése volt divatos, volt időszerű; ma pedig az árrontás, az áron aluli eladás üldözése az. Örök, sőt állandó értékű döntések nincsenek a versenyjog terén; azoknak a gazdasági élet köví>tplmpnvpihf»7 kpll vis7onvnlninlr