Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - A kir. m. budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem ny. r. tanárának 30 éves irodalmi munkássága. (1907-1937)

2. sz. KERESKEDELMI JOG 37 esetben, — azoktól az esetektől eltérően, melyekben az ügyleti felek a valóságos dollárban való teljesítést nem kötötték ki, — mégsem jogosítja fel a felperest, hogy az alperestől a dollár értékében beállott változás folytán a különbözet megtérítését követelje. Ha ugyanis a felperes az értékállóság megóvására, mint jogait biztosító módot, a betétnek valóságos dollárbankjegyekben való elhelyezését s ugyancsak valóságban való visszaszolgáltatását választotta és a felek a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket szerződésükben ehhez képest rendezték, akkor ezzel az eljárásukkal a követelést a dollár sorsához illetve mindenkori értékéhez kapcsolták, tehát a teljesítésnek ettől a szerződéses szabályától a felperes nem térhet el. A m. kir. Kúria az 1930 : XXXIV. tc. 40. §-a alapján a kir. ítélőtábla által elfogadott tényállás kiegészítésekép és tanuk vallomásából — melyet lényegében a felperesnek személyes meghallgatása rendén tett az az előadása is támogat, hogy tőle a dollárbetét átalakítását kívánták. — azt állapította meg, hogy az alperes 1933. november 21-én közölte a felperessel, hogy dollárbetétét felmondja. A feleknek az A. jel alatt csatolt megállapodás szerint biztosított kölcsönös felmondási joga értelmében a felmondás folytán a teljesítés ideje bekövetkezett, tehát az alperesre nézve esedékessé vált volna az a kötelezettség, hogy valóságos dollárban teljesítsen, ha nem álltak volna fenn oly szabályok, melyek szerint — az itt fenn nem álló kivételtől eltekintve, — a valóságos dollárban való teljesítés tilos volt. Ezek szerint a felperes csak pengőben követelhetett teljesítést, sőt tanú vallomása szerint arra a kérdésre, hogy mit akar tenni a pénzzel, ki is jelentette, hogy a pengő ellenértékről új betéti könyv kiállítását kéri, ily körülmények között pedig nem lehetett nagyobb pénzösszegre igénye, mint amennyit akkor kapott volna, ha tiltó jogszabályok nem álltak volna fenn s a valóságos dollárbankjegyeket megkaphatta és a forgalomban értékesíthette volna. Az pedig nem vitás a felek között, hogy a felperes ezt a pengőösszeget úgy a betét felmondása és átalakítása, mint az előbb kivett dollárösszegek kiegyenlítése alkalmával, az akkor fennállott árfolyamoknak megfelelően megkapta. Az eddig kifejtettek szerint, minthogy a felperes azt az összeget kapta meg teljesítéskép, amelyet szerződésük és az anyagi jog szabályai szerint követelhetett, tehát ninrs jelentősége annak, hogy vájjon a betét átalakítása idején megtévesztették-e, vagy tévedésben volt-e, — a fellebbezési bíróság azzal a döntésével, hogy az alperest a kereseti követelés megfizetésére kötelezettnek találta, jogszabályt sértett. Mindezekkel szemben nem jöhet figyelembe az arra való hivatkozás sem, hogy az alperes a betétül elfogadott dollárösszeg értékesítésével esetleg alaptalanul gazdagodott, mert a felek ügyleti megállapodásukkal a kifejtettek szerint a követelés sorsát a dollárhoz kötötték, az ebből az alperes által esetleg szerzett előnyöket tehát alaptalanul szerzetteknek tekinteni nem lehet. Értékpapír 21. Bemutatóra szóló kötelezőjegy alapján felperesként csak a papír birtokosa léphet fel. (G. P. VII. 4108/1937. sz. a. 1937 november 25-én.) A felperes keresetét arra a kötelezőjegyre alapítja, amelyet a m. kir. kereskedelmügyi miniszter a megbízásából a m. kir. államkincstár részére vállalati úton végrehajtott útátépítési munkálatokból számazó válalkozói követelés elismeréseként 1931. évi április hó 12. napján állított ki. Ez a kötelezőjegy annak szövege szerint bemutatóra szóló értékpapír, amelynek értelmében a m. kir. államkincstár kötelezi magát arra, hogy a kötelezőjegy bemutatójának az abban megjelölt összeget a kötelezőjegyben foglalt törlesztési tervben megállapított részletekben készpénzben ki fogja fizetni. Ezt a kötelezőjegyet a felperes 1931. május 23-án szerezte meg és 1934. évi október hó 26-án, tehát jóval keresetének indítása (1936. március 7.) előtt adta el s az jelenleg sincs birtokában. A bemutatóra szóló papíron 'alapuló jogokat azonban csak a papír mindenkori birtokosa érvényesítheti, mert a bemutatóra szóló papíroknál a tulajdonosi és hitelezői minőséget kizárólag a papír birtoka igazolja. Minthogy tehát a bemutatóra szóló értékpapírokban foglalt kötelezettségre nézve a papír mindenkori bixtokosa van jogviszonyban az értékpapír kibocsátójával: helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperesnek, akinek a keresete alapjául szolgáló kötelezőjegy nincs birtokában, kereshetőségi joga nincs, éspedig az általa érvényesített kártérítési követelés tekintetében sem, mert a kötelezőjegyből származtatott! ez az igény is olyan, amely a kötelezőjegyben vállalt fizetési kötelezettség meg- vagy meg nem felelő teljesítésével áll okozati összefüggésben s így ezt az igényt is csak a kötelezőjegynek, mint bemutatóra szóló értékpapírnak a birtokában lehet érvényesíteni. Már maga az a körülmény, hogy a felperes, mint az alperessel közvetlen jogviszonyban nem álló harmadik személy, az alperes fizetési igéretét tartalmazó A/, jelű kötelezőjegy, mint bemutatóra szóló értékpapír alapján érvényesítheti követelését, kizárja azt, hogy jogának érvényesítésében a vállalkozói szerződésre is hivatkozhassék. Szerzői jog 22. I. A szerzői jogi iktatókönyvbe való beiktatás közigazgatási jellegű aktus, mely a szerzői jogi védelem kérdését nem dönti el. II. A Szjt. csak magát az írói művet védi, de nem az abban foglalt elgondolásokat, eszméket, terveket (áruclearing-rendszer). (C. P. I. 3972/1937. sz. a. 1937 november 30-án.) A felperesnek „Tervezet munkaalkalmak létesítésére" és „Reform. Áruclearing. A gazdasági válság megoltására vonatkozó tervezet és rendszer" című müveit a m. kir. szabadalmi bíróság a Szjt. 42—44. §-ai értelmében vezetett iktatókönyvbe beiktatta.