Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 12. szám - A részvényes vagyonjoga

166 KERESKEDELMI JOG 12. sz. A bíróság általában nem avatkozik be, csak ha az igazgatók rosszhiszeműen járnak el, vagy vétkesen visszaélnek diszkrecionális halalmukkal. Ha a nyereséget több évig észszerütlenül és helytelenül elvonják a felosztástól, a bíróság beavatkozhatik és elrendelheti a felesleg felosztását, habár az igazgatók eljárása sem nem csalárd, sem nem tisztességtelen. Ha az igazgatók visszaélnek diszkrecionális jogukkal és csalárdul vagy önkényesen megtagadják az osztalékfizetést olyan esetben, amelyben a társaság helyzete az osztalékfizetést kötelességükké tenné, a bíróság a vállalat részvényesének keresete alapján osztalék fizetésére kényszerítheti a részvénytársaságot. A Raynolds felperesnek Diamond Mills Paper Co alperes ellen indított perében a bíróság New-Jerseyben az osztalékjog védelmére kelt. A vállalat nyereségét az üzlet kiterjesztésére és a fizetéseknek indokolatlan emelésére akarta fordítani. A bíróság ítéletében reámutatott arra, hogy egy sikeresen működő részvénytársaságban a részvényeseknek egyetlen biztos haszna az osztalék s az osztalékfizetés mellőzése végeredményben arra vezethet, hogy az egész haszon a jövőbeli hitelezőknek jut.5 Nem avatkozik azonban be a bíróság, ha a vállalat érdekében indokolt a nyereségnek befektetésekre fordítása vagy tartalékolása; csak akkor lép közbe a bíróság, ha az igazgatóság nyilvánvalóan visszaél diszkrecionális hatalmával. Az 1937. évi január 30-i német részvényjog szerint a nyereségfelosztás kérdésében a közgyűlés határoz. A közgyűlésnek ez a joga azonban csak a zárószámadásokban kimutatott tiszta nyereségnek felosztására terjed. A közgyűlésnek a nyereségfelosztásra vonatkozó joga jelentőségében különböző aszerint, hogy a zárószámadásokat az igazgatóság (Vorstand) állapította meg az igazgatótanács (Aufsichtsrat) hozzájárulásával, avagy a zárószámadásokat is maga a közgyűlés állapította meg. Ha a zárószámadásokat az igazgatóság állapította meg az igazgatótanács jóváhagyása mellett, akkor a közgyűlés csak az igazgatóság által kimutatott tiszta nyereség felosztásáról határozhat, nem avatkozhatik azonban be a vezetőség tartalékolási politikájába; az tehát, hogy osztalék alapjául milyen tiszta nyereség szolgál, elsősorban attól függ, hogy az igazgatóság milyen leírá5) „They s'hould bear in mind that the only sure foenefit to the stocholders to be derived from the successful prosecution of the corporate business must come from the distribution oif dividends in cash, and that the piling up of a surplus, which rernains undistributed, may in the end go wholly to future cr«ditors of the Corporation" (L. Ballentine on Corporations, Chicago- 1927.-507. old.). sokat, értékhelyesbítéseket, tartalékolásokat látott indokoltnak. Hogyha azonban a zárószámadásokat is a közgyűlés állapítja meg, akkor már befolyása van arra, miként alakítja ki az osztalékfizetés alapjául szolgálható tiszta nyereséget. A közgyűlés többsége a kimutatott tiszta nyereséget nem vonhatja el önkényesen a részvényesek közötti felosztás elől. A törvény 52. §-a értelmében a részvényeseknek a mérleg szerint mutatkozó tiszta nyereségre lehet csak igénye, amennyiben annak felosztását a törvény vagy az alapszabályok ki nem zárják. Az 52. §. rendelkezésének célja az osztalékjog szempontjából csak az volt, hogy az alaptőke rovására történő osztalékfizetést kizárja. A törvény 126. §-a (3. bek.) felhatalmazza a közgyűlést arra, hogy a tiszta nyereséget egészen vagy részben elvonja a felosztás elől. Hogyha azonban a közgyűlés a törvényben vagy az alapszabályokban megállapított mértéket meghaladó leírást, értékhelyesbítést vagy tartalékolást határozott el, az ilyen közgyűlési határozatot az alaptőke 72o-ad részét képviselő részvényesek megtámadhatják (198. §. 2. bek.). Nem tévesztette szem elől a német részvényjog a vállalat megerősítését szolgáló tartalékolás gondozása mellett azt az érdeket sem, hogy a vállalat vezetősége hatalmi túlsúlyát fel ne használhassa a részvényesek osztalékjogának meghiúsítására. így gondoskodik arról, hogy a vállalat és a részvényesek kárára a vállalat vezetői ne részesülhessenek túlzott jutalékokban. Körültekintéssel szabályozza a törvény az igazgatótanács (98. §.) és az igazgatóság (77. és 78. §.) javadalmazásának kérdését. Az igazgatótanács tagjai részére biztosított nyereségrészesedés csak a leírások, értékhelyesbítések és tartalékolások levonása után mutatkozó tiszta nyereség alapulvételével nyújtható; sőt a mutatkozó nyereségből le kell vonni azt a részt, amely tartalékok feloldásából származott, valamint a részvényesek javára befizetéseiknek legalább 4%-a alapján meghatározott összeget. Az igazgatóság és az igazgatótanács túlzott nyereségrészesedésének elhárítása céljából kimondja a törvény, hogy a nyereségrészesedésnek megfelelő arányban kell lennie az alkalmazott javára teljesített és a jóléti kiadásokkal. Az 1936. évi december 18-i svájci részvényjog 646. §-a, — amelyet Kuncz Ödön a jogalkalmazás iránytűjekánt szereplő „királyi szakasz"-nak nevez, — a részvényesnek a hozzájárulása nélkül el nem vonható jogai (wohlerworbene Rechte) közé sorozza az osztalékjogot is. Az osztalékjogot e szerint a részvényestől a közgyűlés vagy a részvénytársaság vezetősége el nem vonhatja. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a svájci rész-