Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 12. szám

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkciztóiég ét kiadóhivatal. BUDAPEST ?., Pannónia-ucca 9. szám Telefon: 127—165 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ ANDOR ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harmincötödik évi. 12. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1938 december 1 1938 november Irta: dr. Szenté Lajos. Itt ülünk esténként a rádiónál, és hallgatjuk a speaker konferánszát a magyar honvédség bevonulásáról az anyaföldhöz visszakerült Felvidékre. Csapataink most vonulnak be Komáromba, Ipolyságra, Rozsnyóra, 'Kassára. Halljuk a párkánynánai kisleány szívbemarkoló hangját, amint odamondja a vitéz főhercegnek, hogy: „tábornagy úr kérem, simogassa meg kezével fejemet"; halljuk a komáromi Fülöp Zsigmond városbíró zokogásba fulladó üdvözlő hangját, mellyel a legfelső Hadúr, a magyar Kormányzó és a Főméltóságú Asszony lába elé rakja a cseh rabságból felszabadult magyar Komárom boldogságos hódolatát. És halljuk és hallgatjuk mindenfelől a magyar honvédség lába dobbanását és a magyar lovak patáinak s a magyar ágyútalpaknak dübörgését, amint a visszakerült Magyar Felvidékre bevonulnak. S amint itt ülünk, a képzelet szárnyain a hangok kapcsán minden elvonul előttünk. És megelevenedik előttünk a nagy magyar költő szava, aki a negyvenkilences elnyomatás után odakiáltotta nemzetének: „Lesz még ünnep a világon!" És a komáromi gyönyörű bevonulás alkalmából emlékembe tolul gyermekkoromnak a kis komárommegyei városkához, Kisbérhez fűződő emléke. Apró kis gyermekek, testvérek körülültük téli estéken a nagy cserépkályhát, hogy hallgassuk már akkor közel 90 éves nagyanyánknak az 1848-as szabadságharcba visszanyúló emlékeit. Hányszor elmesélte nekünk azt a borzasztó hajnali látogatást, mikor osztrák katonák durván berontottak és nagyapámat elhurcolták, mivel nem volt hajlandó őket kiszolgálni. S hogy már a Piac-téren végezni akartak vele s a lobbi elfogott kereskedővel, mikor megjelentek a Batthyányi-huszárok és kimentették őket a megfutamított osztrák katonák fogságából. Hányszor elmesélte, hogy gyermekei a község határán levő Bakony-erdő sűrűjébe: Nagy-Bérre és Hántára menekültek, míg az osztrák katonák elvonultak .. . Hány ilyen emlék elevenedhetett meg e napokban nálunk! és mennyivel hatalmasabb lehetett azoknak érzése, akik a húszévi elnyomatás után újból nyiltan magyarnak vallhatták magukat és keblükre ölelhették magyar testvéreiket! Valóban történelmi időket élünk. Ugyanaz a nemzedék, mely a háború előtti békés idők nyugalmas korszakában nevelkedett, átélte a világháború borzalmas pusztításait, benne élt a forradalom izgalmaiban, végigszenvedte a kommunizmus véres tobzódását s a magából kivetkőzött tömeg őrjöngését, a háború utáni idők devalvált erkölcsi felfogását, egy megkisebbedett országnak a létért folytatott nehéz küzdelmét, a megcsonkított testnek lázbeteg megrázkódásait. . . S most, mikor a Magyar Igazság napja kezd kisütni és Isten bölcs akaratából, Csonka-Magyarország ,,ország-zászló"-ja már ünnepet is ülhetett és félárbocról a magasba szökkenhetett, arra kérjük a Mindenhatót: vajha ugyanez a nemzedék mielőbb megérhesse azt az időt is, mikor az „országzászló" végérvényesen a magasban loboghat s mikor a magyar Strassburg-szoborról eltünhetik a gyászfátyol. Nekünk magyar jogászoknak jut az a nagy feladat, hogy a magyar jognak Trianonban szétszakított egységét a Szent Istváni alkotmány és Werbőczy Hármas Könyvének vértezetével felfegyverezve helyreállítsuk és fenntartsuk!