Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Fejezetek a nemzetközi vasúti árufuvarozási jog köréből

11. sz. KERESKEDELMI JOG 157 foglalkozhat és hogy az alperesnek heti jelentéseket tartozik beküldeni, mert az ilyen kikötések a megbízási viszony keretében is helyt foglalhatnak. Minthogy ezek szerint a felperes nem állott az alperessel szolgálati viszonyban, nem lehet reá az 1910/1920. M. E. számú rendeletet alkalmazni; miért is annak 9—12. §-aiban meghatározott végkielégítés a felperest semmiesetre sem illeti. A fellebbezési bíróság tehát az 1729 pengő 93 fillér végkielégítésre és annak kamatára irányuló keresetet anyagi jogszabály sértése nélkül utasította el. Ezért az ezt támadó felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. 128. Ha a munkaadó az elbocsátás után jön rá arra, hogy az alkalmazottja vele szemben olyasmit követett el, ami miatt jogában állott volna őt azonnali hatállyal — felmondás nélkül — a szolgálatból elbocsátani, ezzel a jogával a bírói gyakorlat értelmében nemcsak a felmondási idő alatt, hanem a per során bármikor élhet, ha az esetet a tudomásárajutás után kellő időben érvényesiti. (C. P II. 2339 1938 sz. a. 1938 szept. 20-án.) A fellebbezési bíróság a per adatainak, különösen M. B. és B. J. tanuk vallomásainak, továbbá az A 25—26.. A 27., A45—46. alatti okiratoknak, végül a felperes ama tényének, hogy bírói felhívás ellenére a szóbanforgó gépnek E. D. részére való szállítására vonatkozó bizonyítékainak az előterjesztését megtagadta, a Pp. 270. §-a értelmében \aló mérlegelése alapján megállapította, hogy a felperes 1935 december 10-én közölte az alperessel, hogy egy Budapesten raktáron lévő, használt DPAjelü gépét E. D.-nek adta el (a pénztárkönyv tanúsága szerint az alperes ezért 250 pengőt kapott a felperestöli, azonban a gépet nem E. vette meg, aki a felperes nevelt testvére és akit felperes csak erre az ügyletre állított be vevőként, hanem felperes a gépet a B. I. L. és társa cégnek adta el 557 pengő 75 f vételáron, amely összeget a vevő cég a felperesnek hiánytalanul kifizetett. Erről az alperes csak 1937. év elején értesült, amikor M. B. a cég felkérésére a felperestől átvett iratok közül a perre tartozókat Lipcsébe küldte. A fellebbezési bíróság az alperes által felhozott ennek az elbocsátási oknak a valóságát helvesea állapítván meg, megfelel az anyagi jognak az a döntése, hogy a felperes azzal az eljárásával, hogy a gépet másnak drágábban adta el, mint ahogy azt az alperesnek jelentette, az alperes bizalmával súlyosan visszaélt az alperes üzleti érdekeit súlyosan veszélyeztette, minélfogva az alperesnek az 1884: XVII. tc. 94. §. g. pontja alapján emiatt jogában állott volna a felperest a szolgálatból azonnali hatállyal elbocsátani, ha az elbocsátáskor erről a körülményről tudomása lett volna. Minthogy pedig az alperes cég csak az 1937. év elején kérte M.-től az iratokat és M.-nak azokat előbb ki kellett keresni, összeállítani, becsomagolni és elküldeni, az alperesnek pedig az iratok áttanulmányozására, felvilágosítások bekérésére volt szüksége, hogy a felperest terhelő gyanúsítás valósága felől meggyőződést szerezhessen, és mindezek a körülmények hosszabb időt vettek igénybe: ennélfogva az alperes nem késett el azzal, hogy ezt az elbocsátási okot csak a felmondási idő lejárta után és csak a per során, az 1937 április 30-án beadott harmadik előkészítő iratában érvényesítette a felperessel szemben. Nyugdíj 129. Visszafelé menő nyugdíj érvényesítésénél a jogosult a késedelem kimentésére minden oly tényt felhozhat, mely ellene mond annak, hogy a perindításban késedelmes magatartása lemondásnak értelmeztessék. (P. II. 2944/1938. sz. a. 1938 október 5-én.) Abban a kérdésben, hogy vájjon a kereset beadását megelőzően, 1934 január 1-től kezdve esedékessé vált átértékelt nyugdíjrészleteket illetően az adott esetben a per késedelmes megindításának (1937 július 14) lehet-e jogvesztő hatályt tulajdonítani, a m. kir. Kúria a következő álláspontra helyezkedett: A jogosult a késedelem kimentésére minden olyan tényt felhozhat, amely ellene mond annak, hogy a perindításban késedelmes magatartása a jogáról való lemondásnak értelmeztessék. Ily tények esetében és ismeretében a kötelezett fél sem hivatkozhatik jóhiszeműen arra, hogy ő a jogosult fél magatartását lemondásnak vette és gazdasági számításaiban ehhez alkalmazkodott. (Kúria: P. II. 5269/1937.) Ezeket tartva szem előtt, az adott esetben a m. kir. Kúria a per megindítása körül tanúsított felperesi késedelemnek nem tulajdoníthatott jogvesztő hatályt. A felperes ugyanis 40 éven át állott az alperes szolgálatában. Feltehető tehát, hogy közvetlenül az ily hosszú időn át tartott, bizalmi jellegű szolgálati viszonyának a megszűnte után nem tartotta az ő helyzetével összeegyeztethetőnek, hogy a magasabb nyugdíj iránti követelését mindjárt peres úton érvényesítse. Emellett azonban a felperes az alperest nem is hagyta bizonytalanságban aziránt, hogy magasabb nyugdíjának visszamenőleg leendő folyósításához ragaszkodik. De a per egyéb adataiból, a többi levelek tartalmából is megállapítható, hogy a felperes a nyugdíjügyének peren kivüli rendezését a kereset beadása előtt több ízben kérte, anélkül, hogy kérelmeire végleges elutasító választ kapott volna. A m. kir. Kúria ezeknél fogva a fellebbezési bíróság ítéletének a magasabb nyugdíjfizetési kötelezettség időpontjára vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és az alperest a megítélt nyugdíj fizetésére a rendelkező részben írt időponttól kezdődően kötelezte. Zálog 130. Nincs oly jogszabály, amely előírná, hogy a kézizálog nyújtására vonatkozó megállapodással egyidejűleg kell megtörténnie a hitelező részéről a zálogtárgyak tényleges birtokbavételének. (C. P. VII. 2489/1938 sz. a. 1938 szept. 21-én.) Nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperes zálogjogát és az F) alatti okiratban a K. T. 306. §-ának megfelelően kikötött azt a jogát, hogy az alperesek fizetési késedelme folytán azok kézi zálogul lekötött üzleti áruit nyilvános eladás útján értékesíthesse, érvényesen megszerzettnek vette, annak ellenére is, hogy a zálogul lekötött árukészlet lényleges birtokbavétele az