Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Biztosítás és közérdek

7. sz. KERESKEDELMI JOG 109 biztosító magánvállalatok helytelen gestiója arra kényszeríti az állami ellenőrző hatóságot, hogy az iskolamester szerepét vegye át; tehát maga mondja meg a vállalati vezetőknek lépésről-lépésre, hogy mi a helyes és követendő eljárás — és ezzel magára vállalja a teljes felelősséget —, akkor sokkal egyszerűbb és helyesebb, ha magát a vállalatot is az állam veszi át. De elkerülhetetlenné válik az állam irányító beavatkozása akkor is, ha az állam a helytelen és könnyelmű üzletpolitika folytán megrendült magánvállalatot a biztosítottak érdekéiben )szanálni kénytelen. És a sors iróniája, hogy ugyanaz a Phönix, amely 1913-ban olyan fölényes gesztussal távolította el az állam kezét az életbiztosítástól, — a közelmúltban csakis állami támogatás segítségével tudta biztosítottjait a teljes károsodástól megmenteni. Azt u. i., hogy a biztosítási illeték felemelése nem „állami pénz", csak igen naiv emberekkel lehet elhitetni. Amikor a biztosítás intézményét a közérdek prizmáján keresztül világítjuk meg, — egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk ennek az intézménynek erkölcsi jelentőségéről. A biztosítás legmélyebb alapja az előrelátás, amely erkölcsi szempontból is „erénynek" minősül. Különösen ott, ahol célja a szerető gondoskodás az özvegyekről és árvákról, az önérzetes védekezés a keresetképtelen öregkor nyomora, vagy a hozzátartozókat sújtó terhe ellen. De határozottan erkölcsi értékeket termel a biztosítás abban a hatásában is, hogy takarékosságra, józan életmódra nevel; növeli az ember biztonságérze tét és függetlenségét, sőt emberi méltóságát is. Tehát kiváltja azt a hit hatásával rokonhatást, hogy a biztosított nyugodtan dolgozik, nem fél a titokzatos jövő meglepetéseitől. A biztosítás mögött rejlő ennek a szilárd erkölcsi alapnak be kell sugároznia magát a biztosító vállalatot is. Mert annak a haszonra dolgozó biztosító vállalatnak, amely ügyfeleinek morális érzéseire bazíroz, csak addig lehet létjogosultsága, amíg maga is meghajol az erkölcsi parancs kategorikus imperatívusza előtt Amíg minden lépését, üzleti gestióját bevilágítja és irányítja az a tudat, hogy üzletfelei a sors mostohaságával szemben, nemes intenciókból fakadó áldozatkészséggel védekezni törekvő emberek — és pedig gondos és jó emberek, — akik nemcsak a megtakarított díjakat, hanem a maguk korlátlan bizalmát is hozzák a velük szemben álló, s nekik megnyugvást és biztonságot igérő, de általuk ellen nem őrizhető vállalatnak. És így, ha valahol, úgy elsősorban a biztosító vállalatok vezetőinek megválogatásában kell érvényesülnie a helyes szelekciónak, ennek a legtökéletesebb, — mert preventív — ellenőrzésnek. Éppen ezért a legnagyobb örömmel és megnyugvással kell üdvözölnünk azt a nemrégen kibocsátott kormányrendeletet, amely a biztosító vállalatok vezetőinek kinevezésénél vétó-jogot adott a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ elnökeinek. A magyar gazdasági élet e két vezetőjének személye és látóköre, tárgyilagossága és felelősségtudata megnyugtató garanciát jelentenek atekintetben, hogy a biztosító magánvállalatok vezérkarában a „right man on the right place" követelmény maradék nélkül érvényesülni fog. Végezetül még csak egyet! Charles Gide, a nagy francia közgazda a mult század nyolcvanas éveiben, a jövő társadalom kialakulását három társulási formától várta: a szakszervezettől, a kölcsönösségtől és a szövetkezettől (syndicalisme, mutualité et cooperation). Az első társulási forma a foglalkozási ágakat — főleg a munkavállalókat — emancipálja; a második az egyeseket érő károsodást a hasonló veszélynek kitett egyének között atomizálja és így elveszi annak romboló erejét. A szövetkezeti mozgalom azonban — mondja Gide — konstruktív munkát végez. Új gazdasági rendet épít fel a szolidarizmus jegyében, an élkül, hogy eltörölné a kapitalizmust és a bérmunka rendszerét, és anélkül, hogy feláldozná a magántulajdont és a szabadság gondolatát. Gíde-nek ezt az átfogó erejű jóslatát a mai fejlődés sok tekintetben igazolja. Mert amíg a szakszervezeti mozgalom lassanként átalakul az új vagy reformált államszervezet tartópillérjévé (olasz korporációs rendszer, érdekképviseleti kamarák), — a kölcsönösségre építő biztosítás és a szolidarizmust megvalósítani törekvő szövetkezeti mozgalom egy magasabb gondolatban, gazdasági eszmében, forradnak össze. Minden biztosító vállalatban és intézményben u. i. benne van és kifejlesztést követel az igazi szövetkezeti gondolat magja: a „kölcsönös segítés" nélkülözhetetlensége, beláthatatlan, kimeríthetetlen és legyőzhetetlen ereje. Ha ez a magasztos eszme világítja át és vezeti a magyar biztosító intézményeket is, akkor nem lesz kollízió, nem lesz meghasonlás a biztosítás és a — közérdek között. Minden ÜSaJSS*-6 és olvas sa a KERESKEDELMI JOG-ot