Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - A közös szabadalom társtulajdonosainak jogai

104 KERESKEDELMI JOG 76. I. A beszerzési árnál jelentékenyen alacsonyabb áron, gazdasági indokoltság nélkül való árusítás, mint a haszonra törekvő észszerű gazdálkodással ellentétes magatartás a versenytársak vevőközönségének elvonására való alkalmasságánál fogva nyilván a versenytársak megkárosítását célozza. Az ily magatartás — különösen az alacsonyabb árszabás indokául előadott valótlan tényelőadásra (előző évi maradék) tekintettel — nyilván atz üzleti tisztességbe és jogerkölcsökbe ütközik. II. Zsidó cégről annak állítása, hogy az keresztény cég, t.-v. (1. §.). (C. P. IV. 1284/1938. sz. a. 1938 május 3-án. 77. Az alperes által a 20 pengő értékű vásárlás után nyújtott 1 pengő értékű visszatérítés — még ha ez a visszatérítés nem is pénzben, hanem áruban történik — árengedmény, amely az árvédelem alatt álló áruknál tiltott lévén, a szóbanlevő áruk árának a gyűjtőívbe való bevezetése és azok árából ilyen úton adott visszatérítés is a Tvt. 1. §-ának rendelkezésébe ütközik. (C. P. IV. 613/1938. sz. a. 1938 március 17-én.) 78. Jogos védelem és annak határai. (C. P. IV. 5927/1937. sz. a. 1938 febr. 10-én.) A hírlapi cikkeknek az alperes létérdekét fenyegető tartalmával szemben jogos magánérdekének megóvása céljából szükségesnek mutatkozott üzletfeleinek és a szakköröknek figyelmét felhívni arra, hogy cége a hírlapokban tárgyalt büntető üggyel kapcsolatban megnevezett felperessel nem azonos. A jogos magánérdekének védelmében a valóságnak megfelelően és szükségképen híresztelt tényállítás miatt az alperes ^felelősségének megállapítását a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte. Az alperes nem vonta kétségbe a felperes arra vonatkozó nyilatkozatának a valóságát, hogy az F/2, jelű körlevélben feltüntetett fejléc használatát még a kereset beadása előtt körülbelül másfél évvel abbanhagyta és más fejléc használatára tért át. Erre való figyelemmel a hírlapi cikkekben rejlő támadás elhárítása és az alperes érdekeinek a védelme szempontjából még abban az esetben sem volt szükség arra, hogy az alperes közölje vevőivel és a szakkörökkel azt, hogy az ö levélpapírjának a fejlécét a felperes utánozta, ha a fejléc használata, annak szokásos alakja ellenére is utánzásnak volna minősíthető. Ennek a ténynek a versenytársról jogos, érdek és indokolt szükség nélkül, a vevőközönség és a szakmai tényezők előtt, tehát nyilvánvaló versenycélzatból híresztelése az üzleti tisztességbe ütközik, mert alkalmas arra, hogy a felperes jóhírnevét veszélyeztesse. A Tvt. 13. §-ába ütköző e magatartásának következménye alól nem szabadulhat az alperes abból az okból, hogy a cselekményt a létérdekét fenyegető hírlapi közlemények hatása alatt bekövetkezett megzavarodottságában követte el; mert eltekintve attól, hogy a támadás közvetlenségének hiányában annak elhárításánál megzavarodottságról szó nem lehet, a versenytársnak a tisztességtelen versenycselekmény abbanhagyására vonatkozó igénye a versenycselekmény tárgyi elkövetésével megnyílik és ennek az igénynek az érvényesítését a szándékosság vagy gondatlanság hiánya és így a tettes megzavarodottsága ki nem zárja. 79. „Rádiólaboratórium" megjelölést az a kereskedő is jogosult kiírni, aki képesítés hiányában rádiójavítást maga nem végez, hanem azt képesített iparossal végezteti. (C. P- IV. 454/1938. sz. a. 1938 március 16-án.) A nem iparos, hanem kereskedő alperes a rádiójavításhoz műszaki képzettséggel bíró unokaöccse által vezetett rádiójavító-mühelyt tart fenn és üzleti vállalkozását rádiólaboratóriumként hirdeti. A rádiójavító-ipar az 1922. évi XII. t.-c. 14. §-a (8. pont) értelmében iparengedély alapján gyakorolható képesítéshez kötött ipar. Nem tartozik azonban a rádiójavítás oly munkák közé, amelyeket az 1936. évi VII. t.-c. 16. §-a értelmében a csak kereskedelmi szakmára jogosító iparigazolvánnyal bíró kereskedő el ne vállalhatna; a kereskedő egyedül arra köteles, hogy a javítást az 1922. évi XII. t.-c. 47. §. második bekezdése értelmében az illető munka végzésére jogosult iparossal végeztesse. Ebből viszont az következik, hogy az alperesnek a rádiólaboratórium — tehát rádiójavítóüzem — hirdetése megfelel a szó ama helyes értelmének, hogy az alperes a rádiójavítást — és pedig szakiparossal — elvégezteti; a hirdetésnek a szokásos figyelem mellett azonban a valóságnak meg nem felelő azt az értelmet nem lehet tulajdonítani, hogy az alperes ennek az iparnak maga a mestere, mert a vásárló közönség szempontjából teljesen közömbös az, hogy a javítást maga az végzi el, aki a hirdetést közzéteszi, vagy azt szakiparossal végezteti-e el, amely utóbbihoz az alperesnek az 1922. évi XII. t.-c. felhívott rendelkezése értelmében joga is van. A felperes a felülvizsgálati kérelmében akként érvel, hogy a rádiólaboratórium szó használata a hirdetést olvasóban azt a valóságnak meg nem felelő hitet kelti, hogy az alperesnél a javítóműhelyekben megállapítani és orvosolni nem tudott hibákat is ki tudják javítani, tehát az alperes hirdetésében lényegesen többről van szó, mint javítóműhelyről. A javítóműhely helyett a laboratórium szónak e munkakörben való használata olyan hangzatos szóhasználat, amelynek a közönség a rádió szakszerű készítésére és javítására műszakilag — mint jelen esetben — az átlagon felül felszerelt műhely értelmén túlmenő jelentőséget nem tulajdonít, így pedig az megtévesztésre nem alkalmas. Minthogy pedig a versenyjog terén kifejlődött bírói gyakorlat szerint üzleti tevékenységnek iparigazolvány vagy iparengedély nélkül történő folytatása, még, ha kihágás lenne is, önmagában véve nem minősül tisztességtelen versenycselekménynek, hanem azt ilyenné csakis kísérő körülményei tehetik, és mert a fentiek szerint ilyen kísérő körülmények ezúttal fel nem ismerhetők: a felperesnek ily.ejn iirányú felülvizsgálati kérelme alaptalan. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Llovd-Társulat nyomdáin RnHanoct vi i?st,.K> «•» m • .» *• • -