Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - Alaptőkeleszállítás. A svájci és a német részvényjog tanulságai

02 KERESKEDELMI JOG (3. sz. közgyűlési határozatnak bevezetésével joghatályos és a hitelezővédelmi szabályok szerinti eljárás (záros határidő betartása, jelentkező hitelezők kielégítése, illetőleg biztosítása) már a joghatályosnak mutatkozó alaptőkeleszállítás következményeiként és folyományaként jelentkeznek és nem odázzák el az alaptőkeleszállítás bejegyzésével hatályosuló alaplőkecsökkentést. Nézetem szerint elvi és gyakorlati szempontból egyaránt a német megoldás látszik szerencsésebbnek. Az alaptőkét sem a svájci, sem a német törvény szerint nem lehet az alaptőkeminimum alá csökkenteni. Előállhat azonban annak szüksége, hogy a vállalat szanálása érdekében a névérték alá sülyedt részvényű társaság alaptőkéjét leszállítsa és egyidejűleg mindjárt fel is emelje; ilyen esetben néha elkerülhetetlen lehet az alaptőkeleszállítás során l az alaptőkeminimum alá csökkentése az alaptőkének. A svájci törvény szerint az alaptőkének olyan csökkentése, amelynél a társaság az alaptőkét egyidejűleg teljesen befizetett tőkével az eddigi magasságig pótolja, nem esik a tulajdonképpeni alaptőkeleszállítás szabályai alá (732. §.). A részvény névértékének a részvényminimum alá csökkentését is lehetővé leszi a svájci törvény (622. §.) a vállalat szanálása esetében. A német törvény kifejezetten megengedi az alaptőkének az alaptőkeminimum alá leszállítását, ha az alaptőke az alaptőkeminimumot az alaptőkeleszállítással egyidejűleg elhatározott alaptőkeemeléssel, — amelynél nem pénzbeli betét kikötéséről nincs szó, — ismét eléri. Az ilyen szanálás érvényességéhez megkívánja a törvény, hogy a határozatokat és az alaptőkeemelés keresztülvitelét a cégjegyzékbe a határozathozataltól számított 6 hónapon belül és pedig egyszerre bevezessék. Az alaptőkeminimum szabályának ez a látszólagos áttörése a szanálás lehetővé tétele érdekében megokolt. Egyszerűsített alaptőkeleszállítás. IX. A svájci és a német jog is eltekint a szigorú hitelezővédelmi szabályok alkalmazásától akkor, amikor csak névleges és nem effektív alaptőkeleszállításról van szó. A svájci törvény szerint a hitelezők felhívása és kielégítése vagy biztosítása elmaradhatnak, ha veszteségek folytán előállott veszteséges mérleg (Unterbilanz) kiküszöbölése végett a veszteséget meg nem haladó összeggel szállítják le az alaptőkét. A svájci törvény nem is tartalmaz több rendelkezést az alaptőkefeszállításnak erre az egyszerűbb, enyhébb módjára vonatkozólag; így nem törekszik gondoskodni arról, hogy az alaptőkeleszállítást közvetlenül követő években a nyereség kiöntése elé korlátokat szabjon és a hitelezők érdekében a törvényes tartalék képzését meggyorsítsa. A német törvény — felhasználva a közelmúlt években a megkönnyített alaptőkeleszállításra vonatkozó szabályok alkalmazása során nyert tapasztalatokat — az egyszerűsített alaptőkeleszállításról szóló alfejezetben részletesen szabályoz, az alaptőkeleszállításnak ezt az enyhébb módját körültekintően és óvatosan rendezi. Egyrészről tágabb teret enged az egyszerűsített alaptőkeleszállítás érvényesülésének, mint a svájci jog, másrészről azonban biztosítékokról igyekszik gondoskodni a hitelezők érdekeinek védelme céljából. A német törvény szerint egyszerűsített alaptőkeleszállításnak akkor lehet helye, ha az alaptőkeleszállítás arra szolgál, hogy értékcsökkenéseket kiegyenlítsen, egyéb veszteségeket fedezzen, vagy a törvényes tartalékba összegeket beállítson. A német jog sem engedi meg az enyhébb szabályok igénybevételét addig, amíg a szabad tartalékokban és a törvényes tartalékban elegendő zsírpárnája van a társaságnak a megpróbáltatás elviselésére. Ha azonban előzetesen teljesen feloldották az értékcsökkenések kiegyenlítésére, valamint az egyéb veszteségek fedezésére rendelt szabad tartalékokat és feloldották a törvényes tartaléknak az alaptőkeleszállítás ulán maradó alaptőke 10%-át meghaladó részét, az egyszerűsített alaptőkeleszállítás megengedhető. (A birodalmi igazságügyminiszter a birodalmi gazdasági miniszterrel egyetértőleg e korlátozás alól kivételeket engedhet.) A szanálási cél biztosítására szolgál az a rendelkezés, amely szerint a tartalékok feloldásából és az alaptőkeleszállításból nyert öszszegeket csupán a határozatban célként megjelölt értékcsökkenéskiegyenlítésre, veszteségfedezésre, vagy törvényes tartalékba beállításra szabad fordítani. A tartalékba beállítani is csak annyiban lehet, amennyiben ez az alaptőke 10%-át még meg nem haladja. A hitelezők érdekeinek védelmét célozza az a szabály, amely szerint az alaptőkeleszállítás után nem szabad nyereséget előbb kiönteni, mielőtt a törvényes tartalék az alaptőke 10%-át elérte. A részvény névértékének 4%-át (vagy a birodalmi gazdasági miniszter által a birodalmi igazságügyminiszterrel egyetértőleg meghatározott más %-át) meghaladó osztalékot két éven belül kezdődő üzletévre a rt. csak akkor fizethet, ha a korábbi hitelezőket (a nyereségfelosztás elhatározásának alapjául szolgáló zárószámadások közzététele utáni 6 hónapon belül való) jelentkezésük esetében kielégíti vagy biztosítja. Még arra az esetre is gondol a német törvény, hogyha a két éven belül kezdődő va-