Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Dán törvény az ármegállapításokról

86 KERESKEDELMI JOG 5. BZ. ség használatára szánt üzleti helyiség berendezésének tárgya legyen, ennek külön kifejezett hozzájárulása nélkül is beleegyezettnek kell tekinteni abba is, hogy művészi, illetve iparmüvészi alkotását a tulajdonos üzlete forgalmának emelése céljából az üzleti reklámok szokásos módszereivel, tehát mozgófényképezés útján is, nyilvánosan bemutathassa. Téves azonban az elsöbíróságnak az az állásipontja, hogy a mulató helyiségének mozgófényképészeti műben a mulató megnevezése mellett való bemutatása a tulajdonos érdekét szolgáló üzleti reklámmal azonos tekintet alá esik. A mulató helyiségének és berendezésének mozgófényképészeti mű céljára átengedése a tulajdonosnak reklámul szolgálhatott ugyan, de a mulató iparmüvészetileg kiképzett és berendezett helyiségének mozgófényképezés útján arra való felhasználása, hogy a fényképezett részletek üzleti értékesítés végeit készült mozgófénykészeti műben a színjáték egyes jeleneteinél — a perhez csatolt ábrákon látható módon — művészi hatást keltő színtér és díszletek gyanánt szerepeljenek, nyilvánvaló célja és rendeltetése szerint az alperes mozgóképipari vállalatának üzleti érdekét szolgálta. A felperesek iparművészeti alkotásainak mozgófényképezés segélyével másnak érdekében történő üzletszerű felhasználására pedig a mulatóhely tulajdonosa, a felperesek beleegyezése nélkül, a mozgóképipari vállalatnak engedélyt nem adhatott. A Szjt. 20. §-ának a 65. és 67. §-ok értelmében iparművészeti alkotások bitorlása esetére is megfelelően alkalmazandó rendelkezései értelmében a sértett kérelmére helye van a bitorlás útján létrejött mű és a bitorlás elkövetésére szánt különös eszközök elkobzásának. Az elsőbíróság ezeket a szabályokat a páholy és páholyrészek műtermi utánképzéseire vonatkozóan helyesen alkalmazta. A mozgófényképészeti filmfelvételek bitorlással létrejött részleteinek elkobzását azonban a m. kir. Kúria mellőzte, mert a törvény rendelkezéseit — állandó gyakorlatában — úgy értelmezi, hogy a bíróság az elkobzás elrendelését különös méltánylást érdemlő esetekben mellőzheti és az elkobzás mellőzése ezen az alapon a peres esetben indokolt. A m. kir. Kúria figyelemmel volt ugyanis egyfelől arra, hogy a film bitorlással létrejött részeinek elkobzása jelentékeny voltukra tekintettel áz egész mozgófényképészeti müvet használhatatlanná tenné, ami a műbe fektetett több oldalú művészi munka kárbaveszését és az alperes érdekeinek méltánytalan sérelmét jelentené, másfelől figyelemmel volt arra is, hogy az elkobzás mellőzése a kártalanított felperesek személyiségi jogainak sérelmével nem jár. A felperesek a 400 pengő kártérítés megítélésével megkapták azt a pénzösszeget, amelyet iparművészeti alkotásuk üzletszerű bemutatásának engedélyéért az alperessel való megállapodásuk esetén igényelhettek volna. A felperesek ebbeli igényének kielégítése folytán a sérelem is megszűnt, következésképen nem lehet helye annak sem, hogy az alperes a film forgalomban tartásától eltiltassék. 58. A fényképésznek, aki tudta, hogy a megrendelőnek balettiskolája van, az ennek helyiségeit ábrázoló fényképek megrendelésekor külön közlé.s nélkül is már az eset körülményeiből tudnia kellett azt, vagy legalább is számolnia kellett azrcal, hogy a megrendelő ezeket a fényképeket balettiskolája forgalmának emelése érdekében reklámra fogja felhasználni. Ezért ellenkező kikötés nélkül beleegyezettnek kell tekinteni a fényképészt abba, hogy a megrendelő a fényképeket, amelyek balettiskolájának munkatermét, zenehelyiségét és fogadószobáját ábrázolják, reklám céljából többszörösítve közzétegye. Erre a beleegyezésre való tekintettel a fényképeknek a megrendelő baletti.skoláját ismertető cikkel kapcsolatban — a felperesnek mint a fényképfelvételek szerzőjének megnevezése mellett — történt közzététele a felperes szerzői jogát nem sértette. (C. P. I. 5130/1937 sz. a. 1938 jan. 19-én.) Tisztességtelen verseny 59. Az ipari és kereskedelmi verseny szabadsága mellett valamely árunak másoknál olcsóbb áron való árusítása, valamely ipari munkának másoknál olcsóbb áron való elkészítése önmagábanvéve megengedett versenycselekmény, amelyet a Tvt.-be ütközővé, tiltottá csak a cselekménynek a jó erkölcsbe vagy az üzleti tisztességbe ütköző körülményei tehetnek. Ilyen körülménynek ismeri el a bírói gyakorlat — a saját jogos magánérdek által indokolt kivételektől eltekintve —, valamely árunak az önköltségi árat meg nem haladó, a haszonra törekvő ésszerű gazdálkodás elveivel ellentétes és a versenytársak megkárosítására vagy tönkretételére alkalmas árakon való árusítását; mert nyilvánvaló, hogy ilyen eljárással a vállalat birtokosa nem csupán az áru forgalombahozatalára, nem kizárólag a saját gazdasági tevékenysége ésszerű céljaira, hanem elsősorban a versenytárs megsemmisítésére, esetleg bizonyos magatartása kikényszerítésére törekszik, ami sem a jó erkölcs, sem az üzleti tisztesség követelményeivel össze nem egyeztethető. (C. P. IV. 5289/1937. sz. a. 1938 jan. 11-én.) A megállapított meg nem támadott tényállás szerint az I. és II.-rendű alperes az 1936. év július hó 16. napjától az 1936. év október hó 17. papjáig a szódavizet félliteres üvegenként 2 fillérért árusították. A 2 filléres ár az I.-rendű alperesre nézve is az önköltségi áron alul van, amit megerősít a szakértőnek az a véleménye,, hogy az 1936. évben á szódavíz átlagos önköltségi ára félliteres üvegenként 3.7 fillér volt. Ezek szerint az I.-rendű alperes, amidőn a szódavizet félliterenként 2 fillérért hozta forgalomba, azt olyan áron árusította, amely a termelési költségeit sem fedezte, amely ár tehát az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétben áll. Ebből, valamint abból a megállapított és meg nem támadott tényállásból, amely szerint az I.réndű alperes Cs. L.-nénak nem a hirdetett 2 filléres áron, hanem csupán 6 fillérért volt hajlandó a szódavizet kiszolgáltatni, B. G.-nénak a kért tíz