Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Az áralakulás szabályozása

2. sz. KERESKEDELMI JOG 31 E részben a felperes kereseti joga fennáll. A fellebbezési bíróság pedig az ítéletben felhozott, valamint az elsőbíróság ítéletéből átvett indokolása értelmében, a szabályszerűen alapul vett tényállás mellett helyesen fejtette ki, hogy a per tárgyává tett alperesi óvásnak felperesre való vonatkozása az óvás tartalmából felismerhető, hogy az óvásnak ez a tartalma a Tvt. 13. §-ába ütközik és hogy az óvás e tartalmának közlése az alperes jogos védelme címén nem menthető. De nem igazolhatja ezt a jogos támadásra való hivatkozás sem. Megengedett lehet az a támadás is. ha a cselekvés és annak megnyilvánulása |módja és alakja, nem jogellenes. Nem jogellenes a cselekmény, amelyet a tettes az öt megillető szubjektív jog alapján vagy a törvény által engedett általános cselekvési szabadságnál fogva vitt véghez. Az általános cselekvési szabadságból folyik, hogy — ha a törvény másként nem rendelkezik — a valónak közlése szabad. Ámde a m kir. Kúriának a Tvt. 13. §-a értelmezésénél és alkalmazásánál kifejlődött gyakorlata értelmében a versenytárs személyének és árujának tárgyalását, összehasonlítását, szembeállítását az üzleti tisztesség követelményei tiltják akkor is. ha az állítás való. kivéve ha a valóság közlése közérdek vagy jogos magánérdek megóvása céljából szükséges volt fP. IV. 5970 1932. szám). .Az irányadó tényállás mellett azonban a m. kir. Kúria nem látott kellő okot arra. hogy az alperes 1 felperes: ez ítélet rendelkező részében megjelölt, az üzleti tisztességgel ellenkező, a felperes gyógyszertári vállalatának jóhirnevét általában veszélyeztető módon támadja. A fellebbezési bíróságnak az a döntése tehát, amellyel az alperest ennek a magatartásnak abbanhagyására kötelezte, a törvénynek megfelel: mert helyes a fellebbezési bíróságnak az a következtetése is. hogy a cselekmény jogosságát mindvégig vitató alperes részéről az ismétlés veszélye kizárva nincsen. A kifejtetteknél fogva és mert indokai értelmében helyesen jogosította fel a fellebbezési bíróság a felperest az ítélet közzétételére: 32. Versenytárstól felmondási idő kitöltése nélkül kilépett utazó felfogadása csak akkor t. v.. ha ez az alkalmazott elcsábításával jár. vagy ha az alkalmazott elvonásának eélja. módja és eszköze az üzleti életben megengedhetetlen. — A viszonteladó kereskedők listája köz'smert lévén, nem üzleti titok, — Kártérítés megítélése nem a Tvt., hanem az Ipt, 90. 2. bek, és az általános magánjog alapján. ÍC. K. IV. 3355 1936. sz. a. dec. 15. I. Nem vitás tényállás az. hogy a felperes utazója S. S. 1934. évi január hó 13-ik napján a felperes szolgálatából azonnali hatállyal — a felmondási idő kitöltése nélkül — kilépett: nevezett ezután 1934. évi március hó végén az alperesnél alkalmatatását kérte és őt az alperes 1934. évi április hó 1-től kezdődő hatállyal alkalmazásba is vette. A felperes kereseti álláspontja szerint az alperes az által, hogy S. S. a 6 hónapi felmondási idő kitöltése vagvis a szolgálati viszony törvényszerű megszűnte előtt szolgálatába fogadta, a Tvt. 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekményt követett el: azáltal pedig, hogy S. S. a felmondási idő lejárta előtt a felperes vevőkörét felkereste és az alperes részére ügyleteket szerzett: az alperes a Tvt. 15. §-ának tilalmát szegte meg. II. Az ipartörvény 99. §-a szerint kereskedősegédeknek, valamint a fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédeknek munkakönyvre ugyan nincs szükségük. -— ez a körülmény azonban nem érinti az ipartörvény 90. §-ának a kereskedősegédekre is kiterjedő azt a rendelkezését, amely szerint a munkaadó oly segédet fel nem fogadhat, aki az előbbi munkaadóval kötött szerződésnek törvényes megszűnését, vagy azt. hogy munkaszerződése a törvény értelmében felmondás által megszűnik. — nem igazolja: és az a munkaadó, aki segédet kellő igazolás nélkül fogad fel. pénzbüntetéssel büntetendő kihágást követ el. i Ipart. 157. §. c). Ámde sem a törvénynek, sem valamely szerződési kötelezettségnek megszegéséből még nem következik az. hogy ez a magatartás egyúttal a Tvt.-be is ütközik, mert önmagában nem minden cselekmény tisztességtelen vagy erkölcstelen amit a törvény vagy szerződési kikötés tilt, de az lehet a cselekmény természete vagy az azt kisérő körülmények folytán. Az alkalmazottnak arra irányuló törekvése, hogy addigi szolgálatának törvényes megszűnte esetére magának foglalkozást biztosítson: jogos. Ebből folyóan valamely versenytársnak az a cselekvése, amely a versenytárs alkalmazottjának alkalmat ad arra. hogy versenytársánál viselt állása szabályszerű felmondásával hozzá beléphessen — talán nem mindig ízléses. — de nem tisztességtelen. A versenytárs alkalmazottjának felfogadása az üzleti tisztesség követelményeivel akkor állana ellentétben, ha a tettes versenycélból a versenytárs alkalmazottját szolgálati szerződés megszegésére csábítja vagy anélkül is. ha az alkalmazott elvonásának célja, módja és eszköze az üzleti életben megengedhetetlen. A fellebbezési bíróság ítéletében azonban nincsen tényként megállapítva, de a perben nincs is adat annak megállapítására, hogy S. S. a felperesnél viselt állása elhagyására — szolgálatának akár jogos akár jogtalan megszüntetésére — az alperes birta volna rá. A felperes alkalmazottjának a Tvt. 1. §-a által tiltott átcsábításáról tehát helyesen akkor sem lehet szó. ha való volna, hogy az alperes S. S. alkalmazásba vételekor tudta, hogy S. S. a felperesnél a felmondási idő kitöltését elmulasztotta és ezáltal az alperes az ipart. 90. §-ának rendelkezését nem teljesítette. III. A felperes keresete alapjául a Tvt. 15. §-át is idézi.