Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Az áralakulás szabályozása

22 KERESKEDELMI JOG 2. BZ. SZEMLE Végrehajtás külföldi hitelező ügyvédje javára megítélt perköltságre. A 4140/1932. M. E. sz. rendelet óta a végrehajtás elrendelése előtt a bíróság vizsgálni köteles, hogy meg van-e a Magyar Nemzeti Bank engedélye és így a gyakorlatban a Magyar Nemzeti Bank behajtási engedélyét a végrehajtást kérő külföldi hitelezőnek kell becsatolnia. Erre természetesen nincs szükség abban az esetben, ha a végrehajtást a perköltségre kérik, mert hiszen a perköltség az ügyvédet illeti meg, a perköltség belföldi személynek jár, akinek részére fizetést teljesíteni a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül is lehet. Ezt az álláspontot maga a Magyar Nemzeti Bank honorálja a legmesszebbmenőén akkor, amikor a behajtási engedély blankettáin a fizetési és behajtási engedélyhez fűzött ama korlátozás mellett, hogy az adós zárolt számlára köteles fizetni, még külön kiemeli a következőket: „Ez a kikötés nem érinti az adósnak azt a kötelezettségét, hogy a perköltséget vagy más eljárási költséget, amelyben marasztalták, a hitelezőt képviselő ügyvéd kezéhez fizesse ki." Tehát maga a Nemzeti Bank emeli ki — félreértések elkerülése végett — a behajtási engedélyben, hogy a perköltség minden korlátozástól mentesen az ügyvéd kezéhez fizetendő. A Magyar Nemzeti Bank is teljes mértékben elismeri tehát, hogy amíg a tőke és kamat a külföldi hitelező követelése, vagyis a devizakorlátozások alá esik, addig a perköltség magát a belföldi ügyvédet illeti, erre tehát semmiféle korlátozás nem vonatkozhatik. Ez az állásfoglalás teljesen megfelel a magyar jog álláspontjának. A 38. sz. jogegységi határozat értelmében az ügyvéd a saját nevében kérheti meg a perköltségre a végrehajtást és bírói gyakorlatunk is teljes mértékben elismeri azt a tényt, hogy a perköltség az ügyvédet és nem az ügyfelet illeti. Fentieknél fogva elvileg tévesnek kell minősítenünk a budapesti kir. törvényszék mint fellebbviteli bíróság 21. Pf. 13.024/1936. sz. végzését, amely í'ormalisztikus szempontokból kiindulva bírálja el a kérdést. A konkrét esetben külföldi felperes a perköltségekre kért végrehajtást és nem csatolta be a Magyar Nemzeti Bank engedélyét. Az elsőbíróság ezért a végrehajtás iránti kérelmet elutasította és a felfolyamodási bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy csupán akkor nem szükséges a Magyar Nemzeti Bank engedélye, ha az ügyvéd a saját nevében kéri a költségre a végrehajtást. Ha ellenben a végrehajtási kérelmet az ügyfél nevében terjeszti elő, úgy be kell mutatni a Magyar Nemzeti Bank engedélyét. Ezt a formális megkülönböztetést a törvényszék azzal indokolja, hogy „ebben az esetben fennforog annak a lehetősége, hogy a behajtandó összeg a jogi képviselőnek az ügyfél részéről netalán korábban történt kielégítése folytán a végrehajtatót fogja megilletni". A törvényszék tehát nyilván a visszaélések meggátlása céljából teszi meg ezt a formai megkülönböztetést. Nézetünk szerint azonban ennek a formai különbségtételnek nem lehet helye, mert hiszen az ügyvédnek csak joga, de nem kötelessége a saját nevében a végrehajtást megkérni. Az a körülmény, hogy a perköltségre ügyfele nevében kéri meg a végrehajtást, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy őt a perköltség tekintetében saját ügyfele már kielégítette. Ezt a körülményt, amely kizárólag az ügyvédre és ügyfelére tartozik, a végrehajtást elrendelő bíróság nem is vizsgálhatja, holott a törvényszék állásfoglalása értelmében tulajdonképpen ettől függ, hogy kell-e Nemzeti Bank-engedély vagy sem. Ha ugyanis az ügyvéd saját felétől még nem kapta meg a perköltséget, akkor nyilvánvaló, hogy oly követelésre adatott be a végrehajtási kérvény, amely kizárólag az ügyvédet illeti. Ebben az esetben semmiesetre sem lehet megkövetelni a Magyar Nemzeti Bank engedélyének beszerzését. De különben sem lehet ebből a szempontból kiindulni, mert a bíróság a végrehajtás elrendelésekor nem teheti vizsgálat tárgyává az ügyvéd és ügyfele közötti elszámolási viszonyt. Az tehát, hogy az ügyvéd saját nevében kéri-e ineg a végrehajtást a perköltségre, vagy sem, tisztán formai kérdés, amely a lényeget nem érinti. A törvényszéknek az az aggodalma sem helytálló, hogy visszaélések lehetségesek. Azzal ugyanis, hogy oly esetekben, amikor az ügyvéd a külföldi végrehajtató nevében kéri a perköltségre a végrehajtás elrendelését, a bíróság vizsgálja, hogy meg van-e a Magyar Nemzeti Bank engedélye, a visszaélések meg nem akadályozhatok, mert hiszen csupán az ügyvédtől függ, hogy kinek a nevében adja be a végrehajtási kérvényt. Különben is a devizarendeletek értelmében a külföldi ügyfél részére behajtott összegeket az ügyvéd köteles — költségeinek levonása után — zárolt számlára lefizetni, úgy hogy abban a2 esetben, ha a perköltség az ügyvédnek előzetesen való kielégítése folytán már az ügyfelet illeti, az ügyvéd amúgy is köteles lesz ezt az összeget behajtás után zárolt számlára lefizetni. — A végrehajtást elrendelő bíróság azonban döntését nem teheti függővé attól a formai szemponttól, hogy kinek a nevében kérik a végrehajtást és nem is mehet bele az ügyvéd és ügyfél közötti intern elszámolási viszony vizsgálatába, hanem nézetünk szerint a csupán perköltségre előterjesztett kérelmet, a perköltség az ügyvédet illetvén, a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül és a 4140/1932. M. E. sz. rendelet szerinti eljárás mellőzésével is elrendelheti; és pedig tekintet nélkül arra, hogy kinek a nevében lett a végrehajtási kérelem előterjesztve. sz a. Az áralakulás szabályozása. Különös időkel élünk. A kormány és a gazdasági szervezetek egyidőben harcolnak az árak túlzott felhajtása és az árrombolás ellen. Ugyanakkor olvassuk, hogy a kormány árclemző bizottságot alakít, amely felülvizsgálja a közszükségleti cikkek árait, hogy azok nem magasabbak-e az áralakulási tényezők indokolta összegnél, amikor kényszerkartell törekvésekről és oly tervezetekről olvasunk, amelyek egyes iparágakban elharapódzott árrombolást vannak hivatva megakadályozni. Az ipartestületi szék után az ipartestületek nyernek hatáskört az egyes szakmában fellépő árrombolás elleni fellépésre és e célból a kereskedelmi és iparkamarák külön szervezeteket fognak felállítani, amelyek ily ügyekben bíráskodnak. Már a megvalósulás stádiumába lépett