Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - Rádióműsor közvetítése nyilvános éttermekben hangszóró útján

16 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. a felperes biztosítéki letétet vett és a külföldi vasutak a szállítmányt kisérő díjmentesítési számlába a díjszámítási szakaszonként felmerült fuvar és a feladó által vállalt egyéb költségeket saját pénznemükben bevezették s minden következő átrovatoló állomás az előző költségeknek saját pénznemére történt átszámítása után a saját díjszámítási szakaszán felmerült költséget a saját pénznemében vezette be, úgy hogy végeredményben a fuvar és egyéb költségek a rendeltetési állomás pénznemében egy összegben voltak a díjmentesítési számlába bevezetve. A díjmentesítési számlának visszaküldése után a felperes vasút a külföldi vasutak által külön feltüntetett költségeket külön számította át és ezáltal az F) 1. alatti kimutatásban feltüntetett különböző származott abból, hogy a felperes nem a díjmentesítési számla végösszegét számította át. Az alperes elismerte, hogy amennyiben a végösszeget kell átszámítani, úgy a felperesnek a keresetbe vett összeget megtéríteni tartozik. A peres felek között vitás annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy melyik átszámítási módot kell alkalmazni s hogy a felperesnek erre való tekintettel van-e az alpressel szemben a keresetben előadott alapon megtérítési igénye, abból kell kiindulni, hogy az A. N. E. a fuvardíjak és egyéb költségek fizetése tekintetében tartalmaz-e különleges rendelkezéseket bérmentesítés esetére, másrészt abból, hogy a feladási vasútnak oly összegű fuvar- és egyéb költséget kell a feladótól beszednie, amelyből a részes vasutakkal szemben fennálló felelősségénél fogva a szállításban részes vasutak követeléseit kielégítheti. Az A. N. E.-nek a fuvarköltségek fizetését tárgyazó 17. cikk 1. §-a a bérmentesítés esetére azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a feladó az alkalmazásra kerülő díjszabások szerint felmerülő fuvarköltséget fizeti. Abban az esetben tehát, ha a feladó által magára vállalt, de a feladás alkalmával pontosan meg nem állapítható fuvar- és egyéb költség összegét az átrovatoló állomások a díjmentesítő számlába az id. cikk 3. §. 1. bekezdése értelmében egymásután bevezették, az idézett §. második bekezdése szerinti elszámolás alkalmával az ismertetett rendelkezések egybevetett értelme szerint a feladónak a díjszámítási számlába díjszámítási szakaszonként egymásután bevezetett költséget kell azoknak külön-külön való átszámítása útján akkor is megfizetni, ha mindegyik részes vasút az előző vasút fuvar- és egyéb költségeit saját pénznemére számította át és a fuvarköltséget a rendeltetési vasút pénznemében egy összegben tünteti fel a díjmentesítő számlában. Az A. N. E.-nek a bérmentesítésre vonatkozó különleges szabályai mellett tehát az A. N. E. 9. cikkéhez kiadott 4. számú E. K. H.-nak azt a a rendelkezését, amely szerint, „ha az ámí új díjszámííási szakaszba lép, a vasút a fuvar és egyéb költséget más, mint az előző díjszámítási szakaszban kitüntetett pénznemben is átszámíthatja", csak a fuvarköltségeknek a címzettre való átutalása esetén alkalmazható. Kétségtelenné teszik ezt az A. N. E.-nek a vasutaknak a részes vasutakkal szemben a fuvarozási költségekért fennálló felelősségére vonatkozó rendelkezései. Átutalás esetén ugyanis, ha minden következő vasút az előző költséget saját pénznemére számítja át, módjában áll ezt az átszámítást olyan árfolyam alapul vételével eszközölni, amely mellett az előző vasutakat követeléseikre nézve az A. N. E. 47. cikk 1. §-ában foglalt kötelezettsége alapján kielégítheti. Emellett az átszámítás mellett azonban kétséges marad, hogy a rendeltetési vasút pénznemében egy összegben kifejezett költségeknek a feladási vasút által való átszámítása esetén a feladási vasút eleget tehet-e az idézett szakaszban foglalt, a szállításban részes vasutak követelései kielégítésére vonatkozó ama kötelezettségének, mely szerint minden részes vasutat az azokkat megillető költségre nézve kielégíteni tartozik és pedig annál inkább, mert a rendeltetési vasutat az előző vasút az átrovatolás alkalmával terheli meg, míg a feladási vasút a részes vasutak követeléseiért a beszedés időpontja, tehát a feladóval való leszámolás időpontja szerint felelős. Tisztességtelen verseny 12. „A pengős regény". (C. P. IV. 4912/1936. sz. a. 1936. nov. 10-én). A közlapasztalat azt mutatja, hogy különösen a kicsiny forgalmi értékű áruk vásárlásánál a közönség csak felületesen szemléli az áru külsejét és jelzőjét, ezért ebben a peres ügyben az összetéveszthetőség kérdésénél — mert 1 pengős könyvekről van szó — ilyen szemléletből kell kiindulni. Az F/7, jelű felperesi és az F/13, jelű alperesi könyvek boritékának egyezik a szine (vörös, fekete, szürke), körülbelül egyforma nagyságúak, az F/7, jelű könyv címlapjának felső bal sarkába esik az ,,1 pengős regények" számból és szavakból az „1 pengős'" rész, az F/13, jelűn az 1 pengős éremnek a képe, amely a könyv hátlapjának alsó részén is látható, csak kissé jobbra eltolt helyzetben az F/7, jelűnek tojásdad alakú Pallasérem rajzához képest. Ilyen hasonlóság, különösen pedig az, hogy a felperesi könyveknek az „1 pengős" megkülönböztető jelzését az alperesnek 1 pengős éremábrája, bár képben, de értelmében azonosan használja, ilyen csekély értékű árunál elégséges az összetéveszthetőség veszélyének a megállapításához. A fellebbezési bíróságnak az a döntése tehát, hogy a peres felek kiadványai össze nem téveszthetők, téves. Minthogy azonban a minősített használat fennforgásánaak a kérdése — tekintve, hogy a meg nem támadóit tényállás szerint felperes az „1 pengős regények" elnevezést már 5 év körüli ideje használja — még a Tvt. 1. §-ának alkalmazása kérdésében is jelentős lehet, a 10. §. alkalmazásának kérdésében pedig döntő az, hogy a Tvt. 9. és 12. §-ainak esete fennforog-e, s mert a minősített használat kérdésére vonatkozóan a fennebb a III. részben kifejtettek szerint döntés alapjául szolgálható kellő tényállás nincs és ennek folytán ez a peres ügy ebben a részében a felülvizsgálati eljárásban el nem dönthető: a fellebbezési bíróság végítélete a Pp. 543. §-a értelmében feloldandó volt. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)