Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - Rádióműsor közvetítése nyilvános éttermekben hangszóró útján

1. sz. KERESKEDELMI JOG 9 SZE3ÍLE A tisztességtelen versenyperekkel űzött visszaélések és a kamarai fegyelmi bíráskodás. Az Iparjogvédelmi Egyesület ez évi közgyűlésén lapunk szerkesztője, dr. S:ente Lajos e címen nagy és előkelő közönség előtt tartott előadást. Az előadásra, melyet man számunkban közlünk, a Magyar Védjegyszövetség ügyvezető ügyész-alelnökének, dr. Fazekas Oszkárnak nemrég kibocsátott körlevele szolgáltatott alkalmat mely alaptalannak deklarálja a reformot és minden reform ellen aktív ellenállásra buzdítja a szövetség tagjait. — A nagy tetszéssel fogadott előadásért Meszlémj Artúr egyetemi tanár, elnök mondott köszönetet, aki előadónak éveken át kifejtett harcos munkáját valóságos apostoli munkának jellemezte. Székács Antal felsőházi tag a Kamara nevében mondott köszönetet előadónak, mint akinek szívós, bátor munkája hozta létre a visszaélések kiküszöbölésére hivatott versenyjogi reformot és szintén szükségesnek tartja az előadó által célbavett javaslatot. Dr. Kacsóh Bálint miniszteri osztálytanácsos Hallá Aurél kereskedelemügyi államtitkár nevében üdvözölte az előadót, akinek reformtörekvéseit teljesen magáévá teszi, annál is inkább, mivel az általa ismertetett visszaélések a minisztérium előtt is ismertek. — Az előadáshoz még dr. Fazekas Oszkár, dr. Beck Salamon, dr. Kartsoke Lajos és dr. Bányász Jenő szóltak hozzá, akik valamennyien (most már Fazekas isii szükségesnek tartják a versenyjog további reformját. Rádióműsor közvetítése nyilvános éttermekben hangszóró útján. A rádió bevezetésével, főleg vidék n. számos kávéház és vendéglő szereltetett fel hangszórót és ennek segítségével a közönséget a rádió által közvetíteit műsorral szórakoztatja. Ré2i vifckérdés már az. hogy ehhez a szerzőknek külön engedélyére van-e szükség. A Reichsgericht 1932 június 11-én hozott ítéletében (Gewerblicher Rechtschutz und Urheberrecht, 1932. évf. 887. oldal a kérdést a vendéglősök javára döntötte el és megállapította, hogy a vendéglősöknek, mint rádióelőfizetőknek joguk van a rád cmüsort üzletük körében hangszóró űl ján közvetíteni. A Reichsgericht a rádióleadás technikájából isduli ti, amelynél két fáz st különböztet meg. Az első fázis a s'udióban való előadás felvétele rádió útján és Hertz-féle hullámok útján az étherbe való kisugárzása. Ezzel azonban a rádióleadás még nem teljes, mert a teljességhez hozzátartozik az rs. hogy a Hertz-féle hullámok ismét banghullámokká alakíttassanak át és a hallgatók által hallás útján érzékelhetők legyenek. A rádióleadás tehát csak azáltal válik teljessé, ha a hallgató a leadott műsor: ténylegesen ..felfogja"'. Ez pedig 'örténhetík vagy fejhallgató vagy hangszóró segítségével: mindkét szerv funkciója elsősorban a műsor felvétele, nem pedig továbbítása. Amikor tehát a rádióelőfize'íő a hangszórót megszólaltalja. ezzel voltaképpen csak a mücort fogja fel, ezzel csupán a rádióleadásnak befejező fázisa megy végbe, ez nem tehető függővé a szerzők külön engedélyé'őL mert hiszen a rádióból való leadásra a szerző engedélyét megadta. Ez a döntés sok tárna fásnak volt kitéve és bár a Reichsgericht indokolásában azzal érvelt, hogy a szerzőket jogsérelem nem éri, mert hiszen a rádió hallgatósága elvileg korlátlan és ők müvüknek a rádió részére v«ló átengedésével amúgyis számolnának azzal, hogy elvileg korlátlan számú hallgatóság számára várnak azok hozzáférhetővé. í«2.-, !&íf!bb tért hódított e& az álláspont, hogvha a R-ichsgerichtnek esetleg technikai szemmel nézve igaza is van, a végbemenő folyamat jogilag másképpen értékelendő. Más jcgi elbírálásban kell ugyanis részesí'eni a bingszóró használatát akkor, amikor azt a rádióelőfizető otthonában saját élvezetére szólaltatja meg és más szempontból kell elbírálni akkor, ha pl. egy vendéglős nyilvános éttermében használja a hangszórót vendégei szórakoztatására. U'óbbi esetben a hangszóró használata nemcsak egyszerűen a műsor felvételére, hanem egyúttal a műsornak egy új, addicionális közönség részére való közvetítésére szolgál.* (Elsíer * Ezt az álláspontot foglalta el nálunk már 1934ben Szenté Andor: ..Rádió, film és hangosfilm a szerzői joeban" című művében. ezt ..neuer Akt der Wiederga±>e"'-nak nevezi.) A Kúria most foglalkozott ezzel a kérdéssel és bár a rádióleadás éi felfogás technikai része teki_ te "éren lényegileg hasonló az álláspontja, mint a Reichsgericht-é, mégis a kérdést az igazságnak és a szerzői törvénv sz: He mének megfelelően, a szerzők javára döntötte el. P. I. 1767 1936.* A Kúria kifejti, hogy a szerző azáltal, hogy művét a rádiónak átenged'e, hozzájáruh a műnek hangszóró útján nyilvános előadásához is, kivéve, ha a nyilvános előadásnak anyagi haszon szerzése a közvetlen célja. Mivel pedig nyilvános éttermekben a rádióműsor közvetítése mindig vagyoni haszon céljából, a verdégek szórakoztatására történik, ilv esetben a szerző külön engedélye is szükséges. Zeneműveknél tehát a zeneszerzők szőve'kezetétől keal az engedélyt be>zerez.ni, ami a vendéglősökre nem is lehet méltánytalan, mert hiszen a legtöbb helven a hangszóró az élő zenét pótolja és élő zene esetében is kellene engedély. Nehezebb a kérdés megoldása írói művek esetén. A Kúria kifejeze'ten erre nem terjeszkedik ki és a szerzői törvény, mely a rádiót és hargszórót még nem i-merhette, természetesen szintén nem gondolt erre az eshetőségre. A Kúria P. I. 1933f 1935. számú ítéletében ugyan a rádióleadást a törvény 6. §. 9. pontja szernti mechanikai előadás céljára szolgáló készülékre való átvitelnek tekinti és ehhez képest kimoneja. hogy írói műveknek rádió útján való előadásához is a szerző engedélye szükséges, mégis ez az ítélet a stúdióban való felvételről, nem pedig nyilvános helyiségben való hangszóró-használa'ról -zól. A most hozott P. L 1767 1936. sz. ítélet ..hangszóró útján való nyilvános előadást"- említ ismételten az indokolásban, amiből a Kúriának abbeli álláspontjára lehet következtetni, hogy írói művek leadása esetén a hangszóró használatához nyilvános é'termekben sem szükséges a szerző külön engeíélye. mivel az ilyen művek nyilvános előadása szerzői engedélyhez kötve nincsen. Bár a Kúria a kérdésnek ezzel az oldalával sem foglalkozott, vitán felülállórak tartjuk, hogy az a körülmény, hogy a vendéglősnek van-e engedélve ú. n. kiterjesztett használatra a 9557 1927. K. M. sz. rendelet 23. §. értelmében, vagy sem. a