Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Hatásköri viták és kérdések a Tvt. gyakorlatában

184 KERESKEDELMI JOG 11. sz. A fellebbezési bíróság az általa szabályszerűen alapul vett, meg sem támadott tényállás alapján helyesen következtetett arra, hogy Pécsett az Aidinger János-u. 12. sz. házban B. F.-né alperes neve alatt fűszer- és vegyeskereskedést B. F. alperes folytat, míg B. F.-né alperes nevének használata csupán a B. F. üzleti tevékenységének leplezésére szolgál. Ebből folyóan helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, miszerint B. F. alperes a felperessel szemben vállalt versenytilalmi kötelezettséget megszegte és ebben a szerződésszegésben nevének rendelkezésre-bocsátásával B. F.-né alperes B. F.-el együtt és közösen tudatosam részt vett. A szerződésszegés kihasználásával folytatott üzleti verseny az üzleti tisztességbe és így a Tvt. 1. § ának tilalmába ütközik. Való, hogy az F/l. alatti szerződés csak a felperes és B. F. alperes között jött létre; ámde kötelmi jogoknak harmadik személyek által való jogellenes megsértése az adóssal egyetemleges felelősséget von maga után; mert általános jogelv, hogy senkinek sem szabad közreműködnie abban, hogy másoknak joga — ha arról tudomással bír — meghiúsíttassék. Az alperesek jogellenes magatartásának törvényszerű következménye tehát úgy a Tvt. 1. §-a alapján, mint az általános magánjogi jogszabályok alapján is az, hogy tiltott magatartásukat mindkét alperes abbanhagyni, vagyis a szóbanlevő üzletet megszüntetni tartozik. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság által felhozott indokokból magáévá tette a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az F/l. alattiban kötelezett kötbér mennyisége B. F. alperes boldogulását jelentékenyen megnehezítené. Minthogy a P. H. T. 324. sz. elvi határozata szerint a Kt. 273. §-ának a kötbér bírói mérséklését kizáró rendelkezése nem nyerhet alkalmazást abban az esetben, ha a kötbérkikötés az alkalmazott boldogulását jelentékenyen megnehezíti: törvényszerűen döntött a fellebbezési bíróság, amidőn a B. F. alperes által fizetendő kötbér összegét az ítéletben előadott megfelelő mértékre leszállította. 147. Mosószer reklámszerű bemutatása és megismertetése, a vevőközönség által magával hozott mosószerrel fehérnemű kimosása, szárítása és vasalása a gyár „tanácsadó" helyiségeiben — nem ajándék, hanem megengedett reklám. — Házfelügyelőnőknek az áru propagandája terén kifejtett munkájukért való megjutalmazása, esetleg sorsolás útján — nem t. v. (P. IV. 4109/1937 sz. a. 1937 okt. 20-án.) A kereseti előadás szerint az alperes „tanácsadó" üzlethelyiségében az ott rendelkezésre álló mosótálakban a közönség a magával hozott ruhákat az alperes által forgalomba hozott Radion mosószerrel az alperes felügyelete és útmutatása mellett díjtalanul kimossa, a kimosott ruhákat ugyanott díjtalanul megszárítják, majd a száraz ruhát a helyiségben elhelyezett villanyvasaló segítségével az alperes felügyelete és utasítása mellett a közönség díjtalanul kivasalja. A felperes az alperesnek ezt a magatartását azért kifogásolja, mert a tanácsadó-helyiséget az alpéres a rendesnél és szükségesnél nagyobb méretben, hosszabb ideig tartja fenn és ezzel, különösen pedig a helyiségnek és mosóeszközöknek a közönség részére való díjtalan átengedésével a közönséget rendszeresen ingyenes szolgáltatásban, — az üzleti versenyben tiltott ajándékozásban részesíti. A felperesnek ez a jogi álláspontja nem helytálló. A felperesi maga is elismeri, hogy mindenkinek jogában áll megismertetni a közönséggel az általa forgalomba hozott áru előnyeit és teheti ezt eddig ismeretlen hatásos módon is, mert az üzleti reklámnak éppen ez a rendeltetése. Az a cselekmény, amely csupán arra irányult, hogy az áru előnyeit és helyes gyakorlati alkalmazását a közönséggel célszerű módon megismertesse, az üzleti reklámnak megengedett eszköze mindaddig, míg e cél kereteit túl nem lépi. Az alperes cselekménye pedig áruja gyakorlati alkalmazásának megismertetésében az áru természete által indokolt keretek között maradt, mert az irányadó tényállás szerint az alperes a látogatót az azonos anyagú ruhaneműből csak egynek, összesen is csak 3 drb ruhanemű mosására jogosította fel és ennek megtartását betűrendes könyv vezetésével ellenőrizte. Az az esetleges tény, hogy az alperesnek idevonatkozó rendelkezéseit — a tanácsadó huzamosabb fennállása alatt — a felperes felülvizsgálati kérelmében felhozott mindössze 3 esetben megszegték, nem változtatja meg az alperes cselekményének azt a jellegét, miszerint az alperes tanácsadó-helyiségében a közönség részére ipari szolgáltatást nem teljesített, mosást, vasalást nem végzett, hanem tevékenysége csupán arra irányult, hogy a közönséget az általuk mosott mintadaraboknál a Radion-mosószer alkalmazásának módjára gyakorlatilag megtanítsa. Az alperes e tevékenységének tartalma nem más, mint az áru bemutatása és megismertetése, amelyet saját helyiségében, saját eszközeivel foganatosított és foganatosíthatott. Az alperesnek ez a cselekménye, — amiként azt a fellebbezési bíróság is helyesen mondotta ki, •— ajándéknak nem tekinthető, következőleg a felperesnek idevonatkozóan az ajándékkal kapcsolatban felhozott érvelései alaptalanok. II. Az alperesnek a felperes által kifogásolt az a ténye, hogy az egyes iskolák tanulóinak a tanárok vezetése alatt történt látogatása alkalmával egy-egy Radion-mintacsomagot adott, az eset alkalomszerűsége és a juttatás csekély értékénél fogva nem haladja meg a szokásos üzleti figyelmesség jellegét. A házfelügyelőnők jutalmazása tekintetében pedig a fellebbezési bíróság az általa szabályszerűen alapul vett tényekből vont okszerű következtetéssel állapította meg azt, hogy jutalmazásuk propagandatevékenységük fejében, tehát nem ingyenesen történt; ez okból a házfelügyelőnőknek a közöttük egy alkalommal rendezett sorsolás útján való jutalmazása tekintetében is helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, miszerint az alperes szóbanlévő magatartása a Tvt. rendelkezéseibe nem ütközik. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, VI., Eötvös-ucca 12. (Felelős: Schulmann I.)