Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Hatásköri viták és kérdések a Tvt. gyakorlatában

180 KERESKEDELMI JOG 11. BZ. nok vármegye gazda ági felügyelőségének, s a gazdasági felügyelőség erről állított ki nevezett F. L részére tanúsítványt. Dévaványa község képviselőtestülete az eldlarabolás útján való értékesítéshez járu't hozzá. Az Országos Földb'rtokre:iIdező 'Bdróság aiz eidaralbolást vette hatósági ellen őrzés alá. Két égtel°n tehát, hogy F. I. szándéka ingatlanainak feldarabolása útján való eladására irányúit. Kétségtelen tehát, hogy az eladó aiz ingatlanait fe'ld a rabolva akarta áruiba bocsátani, az e'aias ekként is valósult meg, s a vevők feldarabolt ingatlan részeket vásároltak meg és így valójában ingat'an feldarabolás történt. Az ald'á 'vételi szerződés 1. és 12. pontjának ezeket a tényeket elhomályosítani kívánó rendelkezései, valamint aiz, hogy a pénzügyi hatóság az átruházási illetékeket az eladott egész ingatlan után egységesen vettete ki, a szerződő fe'ek akaratával s a fent'ibtbi kétségtelen tényekkel szemben figyelmet nem érdemednek. Nem jogszabály értő tehát a fellebbezési bíróság joga ál'áspontja, hogy F- I. részéről ingatlan eldaraibolás 'történt. További kéndlés, hogy a feldarabolást olyan személy végezte vagy közvetítette, aki az 1920. XXXVI. t. e, 60. § a értőimében, a törvény VI. fejezetének korlátozó intézkedései alól ki volt véve. A fellebbezési bíróság Ítéletének vonatkozó helyes indokai alapján jog zabálysértés nélkül béyezkedett arra az álláspontra, hogy a feldarabolást F. I. és nem a dévavánvai takarékpénztár végezte s így a törvény 60. §-ában foglalt kedvezményes rendelkezések alkalmaizását aiz alperes jogsizerüen nem vitathatja. Az irányadó tényállás szerint a felpere; az eredetileg a dévaványai takarékpénztártól 1928 szeptember bávában az ingatlan vételárának kifizetése céljából felvett kö'csönt 1929 tavaszán részben a Magyar-Olasz Bank R. T.-nál hosszú lejáratú törleszté es kölcsönre, résziben az alperes" nél váltókölesöinre konvertálta, s ezekből az őszszegekből az alperes kifizette felperesnek a dévaványai tptárntál fennálló tartozását. így aiz eredetileg felperesnek a dévaványai tptárnál fenná'ló váltótartozása részben törle ztéses kölcsönre változott át a Magyar-Olasz bankkal szemben, résziben vá'tótartoizássá az alperessel szemiben s a felpere- ennek az utóbbi váltótartozás váltóinak a kiadását követeli most ebben a perben. .Kérdés azonban, hogy az 1920 XXXVI. t. c. 56. §-ának a váltó vételére vonatkozó tiltó rendelkezése alkalmazást nyer!hiet-e ilyen esetben is, am'kor a váltókölcsönt nem a feldaraboláskor nyujtja a hitelező, hanem később, de ebből a később nyújtott váltókö'c önlből a f eldaraboláskor adott váltó kölcsön rendeztetik? A fellebbezési bíróság ítéletének vonatkozó h lyes indokai alapján jogszabálysértés né'kiil döntött akként, hogy a törvény az eldiarabolt ingatlan megvételével okozati összefüggésben kelet' kezett köte'ezett égek tekintetében általában ki akarta a váltó vételt zárni, még az eldarabolás befejezését követő időben is, azzal a hitelezővel szemben, akinek a feldarabolásról s arról, hogy a nyújtandó kölcsön a feldarabolással kapcsolatos pénzügyi kérdé-ek rendezésére szükséges, tudomása van. Az alperesnek a fel'ebbezési bíróság eme döntése elleni f-'.ülvizsgálati támadása tehát alaptalan. A fe'lbbezési b'róságnak a váltó kiadására vonatkozó rendelkezése ezek szerint megfelel az anyagi jognak. Az irányadó tényállás szerint az 1929. július 7-ón másodízben folyósított 1800 pengőnyi váltó össezgből nem ingatlan vételár fizettetett, hanem abból az alperes a feliarabolt ingatlan részletek megvételével s a nyújtott kö'c'önnel kapcsolatban felmerült egyéb kiadásokat (vételi illeték, közjegyzői díj, jelzálogi biztosításba' kancsolatban keletk'izett költségek) valamint az időközben esedékessé vált kamattartozásokat rendezte. Az 1920 XXXVI. t. c. 56. §-a értelmében ingatlan eldaraho á oknál nemcsak a vételár fizetése fejében felvett kölcsönért, hanem , bármely más címen" s°m Stzabad a vevőktől váltót venni. Ezért és mert a fellebbezési bíróság he ves jogi álláspontja szerint is, ezek a járuléko természetű követelések egyébként is osztják a főkövetelés jogi természetét, a vá'tóvételi ti'alom a második, 1800 pengős hitelezéssel kapcsolatban is fennállott. A fellebbezési bíróság tehát jotfszabá ysértés nélkül kötelezte alperest az egész 7592 pengő értékű váltó kiadására. Kényszeregyesség 135. A korábban szerzett készfizetői kezesség nem csorbítja hitelezőnek a quótához való jogát. (Pk. VII. 4381/1937 sz. a. 1937 okt. 19-én.) Az 1410/1926. M. E. számú rendelet 92. §-a értelmében a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásnak az a joghatálya, hogy az adós felszabadul az egyességben vállalt kötelezettségen túlmenő tartozásai alól anélkül, hogy az elmaradó teljesítésért avagy a részére engedett egyéb előnyökből a hitelezőkre háruló hátrányokért megtérítést kellene adnia, akár résztvettek a hitelezők az eljárásban, vagy a szavazásban, akár nem. Ez a joghatály nem érinti tehát a kényszeradós hitelezőjének azt a jogát, hogy az egyességben foglalt korlátozásokkal ugyan, de a követelése teljes összege után számítandó arámban adósától fizetést követelhessen. A hitelezőnek ez a joga kifejezett rendelkezés hiányában nem csorbulhat azzal, hogy követelésére még a kényszeregyességi eljárás megindítása előtt annak egy részére készfizető kezesség által biztosítást nyert, mert a készfizető kezesség a Polgári Határozatok Tárába felvett 83. számú elvi határozat szerint azt jelenti, hogy a készfizető kezes a kezességből folyó, s őt terhelő kötelezettségénél fogva az általa elvállalt összeg erejéig a hitelező követelésének ép azt a részét tartozik kiegyenlíteni, amely a főadóstól be nem hajtható. Helyes tehát a másodbíróságnak a döntése, amidőn egyrészt a készfizető kezes által teljesített fizetést az ennek a fizetésnek a mérvét jóval meghaladó és a kényszeradósok részéről az egyessig folytán meg nem fizetett, tehát az elengedett hányadra számolta el, másrészt adósok quotalis kötelezettsége mértékének a megállapításánál az eredeti teljes tartozást s nem annak a kényszeregyesség jóváhagyása után a kezes fizetése révén lecsökkentett összegét vette egyébként helyes számításának alapjául.