Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 11. szám - Hatásköri viták és kérdések a Tvt. gyakorlatában
178 KERESKEDELMI JOG 11. sz. zásokra vonatkozólag tehát, melyek nem esnek a fenti rendeletek hatálya alá, jelenleg is a régi dollár utolsó hivatalos árfolyamán, nem pedig a csökkent értékű dollár jelenlegi árfolyamán kell az átszámításnak történnie, mert a csökkent értékű dollár a magyar jog szempontjából más valuta mint az az (arai-v,) dollár, melyben a felek 1933. május előtt a kötelmet kitűzték. Állandósulnia kell annak a birói gyakorlatnak, mely az adóst rendszerint a régi árfolyamon marasztalja fizetésre, hiszen akkoriban a dollár aranypénznem volt s a felek különkikötése nélkül is dolláron rjagyértékű dollárt értettek. Az új dollárnak csak a neve és alakja azonos a régi dollárral, a dollárvaluta valójában megváltozott. A valuta lényege ugyanis az az eszmei egység, melyen a pénzrendszer felépül, ha ez az eszmei egység megváltozik, a valuta sem ugyanaz többé. Hatásköri viták és kérdések a Tvt. gyakorlatában. Ezen cím alatt dr. Kartsoke Alajos budapesti ügyvéd igen érdekes tanulmányt írt, mely az Iparjogvédelmi Egyesület kiadásában jelent meg. A tanulmány nagy mértékben hozzájárult azon kérdések tisztázásához, amelyeket néhány évvel ezelőtt, még 1929-ben „Határkérdések az eszmei tulajdonjog és a tisztességtelen versenv között" próbáltunk az Iparjogvédelmi egyesületben tisztázni. Miután ugyanis a tisztességtelen versenyről szóló törvények számos érintkezési pontja van a többi iparjogvédelmi törvényekkel (szabadalom, védjegy, mintaoltalom, szerzői jog, cégjog), tisztázandók volnának azok a határkérdések, amelyek ezen iparjogvédelmi törvényeknek a tisztességtelen versenyről szóló törvénnyel való kolliziójából származnak. Dr. Kartsoke végigmegy tanulmányában ezeken a törvényeken és igen érdekesen és tanulságosan ismerteti ezeket a kolliziókat, amelyeket magunk is ismételten szóvá tettünk. Nevezetesen azt az álláspontot, hogy a versenytörvény mennyire átitatja az egyéb iparjogvédelmi törvényeket és hogy a versenytörvény materiális felfogása, hogy keresztül tört az egyéb törvények formalizmusán. — Kartsoke egy kérdést érint többek között, amely egy általunk már régebben hangoztatott, és dr. Beck Salamon által is elfoglalt, állásponttal is ellenkezik, nevezetesen, hogy a tisztességtelen versenyperben egy védjegy jogellenes használata kérésében hozott ítélet ruháztassék fel azzal a hatállyal, hogy annak alapján a védjegyet töröltetni lehessen. — Mi egy perben azt az álláspontot foglaltuk el, hogy amennyiben valamely védjegy használata a Tvt. 9 vagy 7. §-aiba ütközik, a bíróság alperest annak tűrésében is marasztalhatja, hogy felperes ezen védjegynek a védjegyhatóságnál való törlését követelhesse. Annakidején a bíróság nem fogadta el ezt az álláspontot, mert szerinte a védjegylajstromozásnak mások a kellékei, mint a védjegy használatának. Dr. Kartsokeval szemben azonban az a véleményünk, hogy amennyiben egy védjegy használata a versenyperben hozott ítélet alapján eltiltatik, úgy módot kell adni arra, hogy a bíróság ennek a védjegynek törlését újabb törlési per nélkül is elrendezhesse. Az új védjegyeljárási rendelet tárgyalásakor szóba is került a versenyperben hozott ítélet mint törlési ok és akkor csupán azzal a kautélával éltünk, hogy csupán polgári bíróság ítélete fogadtassék el törlési okul, tekintettel arra, hogy a választott bíróság ítélete megfelebbezhetetlen és így nem nyújt elég biztosítékot a kérdés minden irányú tisztázására. A rendelet e törlési okot nem fogadta el. — A tanulmány címét képező hatásköri vitákra nézve igen meggyőzőnek találjuk az ugyanazon kérdésben ítélkező kétféle fórum összeütközését. Errenézve talán a legérdekesebb eset volt évekkel ezelőtt az általunk is bőven ismertetett ,,Ely-tox", „Shell-tox" eset, amidőn a m. kir Kúria a két védjegy összetéveszthetőségét megállapította és tisztességtelen verseny címén a „Shell-tox" használatát eltiltotta; míg ezzel szemben a kereskedelemügyi miniszter, mint akkor a védjegy ügyekben egyedül döntő hatóság, — a két védjegy hasonlóságát nem látta fennforgónak. — A tanulmány sok egyéb érdekes kérdést világít meg és ezzel nagyban hozzájárul versenyjogunk fejlesztéséhez. sz. I. IRODALOM Hazai irodalom A védett birtok egyes terheinek átalakításával illetőleg könyvadósság vállalással rendezése tárgyában kibocsátott 5000/1937. M. E. számú rendelet ismertetése. Irta: dr. Garzó Jenő ügyvéd, a Magyar Általános Hitelbank ügyésze. Tébe kiadás. Ára: P 1.50. A kárbiztosítás. Irta: dr. Földesi Kálmán ügyvéd. Politzer Zsigmond és Fia kiadása. Ára: P 1.—. Kapható az Ügyvédboltban (Markó-u. 25). A termelőtől a fogyasztóig. Dr. György Ernőnek, az OHE igazgatójának a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Lánczy Leó közgazdasági irodalmi alapítványával jutalmazott munkája a termelői és fogyasztói ár között mutatkozó, a szerző által kereskedelmi árrésnek nevezett különbség problémáját tárgyalja, széles alapon, jórészt a saját anyaggyűjtésből beszerzett adatok felhasználásával. A kereskedelmi áralakulás problémáinak vizsgálata során szerző az áralakulás mechanizmusával, a kínálat és kereslet oldalán érvényesülő befolyások jelentőségével, a verseny kialakulásának s az annak érvényesülését korlátozó befolyásoknak problémájával foglalkozik. — A kereskedelmi árrés közgazdasági jelentőségének megítélése szempontjából különösebb figyelmet érdemelnek szerzőnek azon fejtegetései, amelyek a közterheknek az áralakulással kapcsolatos öszszefüggéseire mutatnak rá. Szerző itt annak a kérdésnek részletes vizsgálatába bocsátkozik, hogy a forgalomba kerülő készáru árában a közterhek mily szerepet játszanak. A magyar adózási rendszer felépítésének ismertetése mellett a cikkek egész soránál részletesen elemzi a közvetlenül kalkulálható közterhek arányszámát s kimutatja egyben azt is, hogy a kereskedelem költségeiben s a fogyasztók által fizetett árakban -— a fizetéseknél, üzletbéreknél a különböző közszolgáltatásoknál (posta, világítás stb. díjak) figyelembejövő közterhek mily szerepet játszanak.