Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár előadása a párisi Facuité de Droit-n

176 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár előadása a párisi Facuité de Drtnt-n. Mint Párisból jelentik, nov. 23-án előkelő közönség jelenlétében tartotta meg Knnck Ödön előadását a részvénytársaság szervezetének jogi problémáiról. Előadó mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a részvénytársaság alkotmányának megállapítása kizárólagosan törvényhozói feladat. Mert ezt a kérdést sem a bírói gyakorlat, sem a vállalatok gyakorlata kielégítő módon meg nem oldhatja. Rámutatott arra, hogy a magyar K. T.-ben ismert közgyűlés, igazgatóság és felügyelőbizottság a gyakorlati) életben teljesen eltávolodott attól a szereptől és jelentőségtől, amelyet a törvény reájuk kívánt ruházni, és az életben a törvényeken kívül kialakult egy totumfactor: i vezérigazgató! A vezérigazgató, aki a bankok által rendelkezésére bocsátott bankszavazatok segítségével majorizál a közgyűlésen, kinevezi az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjait, tehát szemben Montesquieu klasszikus elméletével, egymaga egyesíti a törvényhozó, végrehajtó és ellenőrző hatalmat. Ezek után felmerül a kérdés, — hangsúlyozta Kuncz professzor — hogy érdemes-e egyáltalában az organizáció törvényes szabályozását forszírozni, amikor az élet kimeríthetetlen fantáziája a törvényhozó gondosan kidolgozott alkotmányát egyszerűen kiforgatja lényegéből. E kérdésre a felelet nem lehet más, mint hogy a reformot éppen az a körülmény teszi elkerülhetetlenné, hogy az élet eltért az írott jogtól, és így a törvényhozó egyenesen köteles annak megakadályozására, hogy az élet vad vizeken folytassa a maga hömpölygését. Mielőtt azonban a törvényhozás hozzáfogna a részvénytársaság alkotmányának szabályozásához, — tehát a valóságos helyzetnek a törvényes állapottal való összhangzásba hozásához — bizonyos, a mai gazdasági és politikai káoszban elénk toppanó, előzetes elvi kérdésekben kell határozott állást foglalnia. Előadó három ilyen előzetes elvi kérdést vetett fel: 1. A mai ,,állami beavatkozás" korszakában, ami lassanként az „étatizmus" körvonalait bontakoztatja ki, de figyelembe véve a szocialista és kommunista törekvések elterjedtségét is, — önkéntelenül felmerül a kérdés, van-e, lehet-e jövője annak a részvénytársaági formának, amely az egyéni kezdeményezésre és felelősségre van felépítve? 2. De másrészről, látva a részvénytársaságnak és a részvénynek a kapitalizmus oldaláról történő deformálását, amit különösen a többszavazatú elsőbbségi részvény és nálunk az inflációs részvényfelvizezés idézett elő, — felmerül a második kérdés, hogy valódi részvénytársaságok-e azok a részvénytársaságok, amelyek lényegileg „családi hitbizományokká" alakultak át és nem akarnak részvényest látni? 3. V égezetül eldöntendő az a harmadik kérdés is, vájjon azok a mélyreható változások, amelyeken a nagy részvénytársaságok — különösen a koncentrációs mozgalom következtében — a háború után átmentek, nem teszik-e indokolttá azt az elvi álláspontot, amely a részvénytársaságokban ..szociális organizmust", és nem egyszerű magánvállalatot lát. És így nem kell-e a magánjogi szerződéses szabályozás helyett a részvényjogot új alapokra helyezni? Ezeknek az előzetes elvi kérdéseknek tekintetében Kuncz professzor a maga elvi álláspontját a következőkben foglalta össze: Kullúi államot az egyéni kezdeményezésre és a tökéstársadaiom takarékossági hajlamára építő részvénytársaság nélkül ma már elképzelni sem lehet1 hs aimg a gazdasági szabadságnak, az egyéni kezdeményezésnek és a magántulajdonnak intézményei a legminimálisabb mértékben is érvényesülnek; amíg az állam tartózkodik attól a számúra lehetetlen feladattól, hogy a termelés technikai megszervezését maga vegye a kezébe, — a részvénytársaság nélkülözhetetlen fog maradni. Ennélfogva határozottan ellenezni kell minden olyan törekvést, amely a részvénytársaságot meg akarja fosztani rnagánvállalati jellegétől, és közüzemmé, „szociális organizmusá" akarja kiszélesíteni. A törvényhozásnak nem szabad szem eiöl téveszteni, hot.y a részvénytársaság magánvállalat, ahol az egyéni kezdeményezésnek szabadon kell érvényesülni, feltéve, hogy a részvénvtársaság képes a termelés nyugodt menetét biztosítani, és nem fenyegeti működésével a közérdeekt és a tárdal mi békét! A részvénytársaságnak az életben tapasztalható átalakulásából a törvényhozónak mindenekelőtt azt a következtetést kell levonnia, hogy mgfelelő garanciák kiépítése mellett (!) a fősúlyt az állandó és szakszerű vezetésre kell helyezni. Ilven garanciák volnának elsősorban a vállalati érdekek, — amely nem más mint szintézise a számbajövő valamennyi jogos érdeknek —, előtérbehelyezése, és a megfelelő vezetésnek a helyes szelekcióval, a kellő nyilvánossággal, a szakszerű ellenőrzéssel és végezetül a hatékony felelősség kiépítésével való biztosítása. Kuncz professzor rámutatott arra, hogy a törvényhozó a részvénytársaság alkotmányának kiépítésénél akkor jár el a leghelyesebben, ha a jogi helyzetet összhangzásba hozza a tényleges helyzettel. Ha tehát a részvénytársaság szerveként: az ügyvezető igazgatók testületét (az igazgatóságot), az igazgatótanácsot, amelv nem más, mint a mai magyar igazgatóság) a hites könyvvizsgálókat és a közgyűlést ismeri el. Az életben kialakult ehhez a tagozódáshoz a törvényhozásnak — eltekintve a teljesen életképtelennek b zonyult felügyelőbizottság elejtésétől — főleg két irányban kell bizonyos korrekciókat fűzni. Fgyrészröl lehetővé kell tenni, 1 ogy az igazgatótanácsban képviseletet nyerjenek a komoly kisebbség és a különböző részvényes kategóriák. Másrészről biztosítani kell az ügyvezető igazgatóság bizonyos fokú függetlenségét az ügyvezetés tekintetében magával a közgyűléssel szemben is. Miután előadó kitért annak vizsgálatára, hogy a részvényjogi reformot mlyen konkrét feladatok elé állítja a helyes szelekciónak, a szakszerű ellenőrzésnek, a megfelelő nyilvánosságnak és végezetül a hatékony felelősségnek posztulátuma, előadásának befejezéseként foglalkozott annak a kérdésnek analizálásával, hogy miért ütközik az egész világon annyi akadályba a megfelelő részvényjogi törvény megalkotása. „Immár 30 éves tapasztalat oktatott ki engem arra, — mondotta Kuncz professzor — hogy a