Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7. szám - Egy új német devizamagánjogi törvény

104 KERESKEDELMI JOG 7. sz. közvetlen jogviszony nem létesült, nehéz megnyugtatóan bizonyítani azt, hogy a belföldi effektív kölcsön a hitelező banknak mely külföldi hitelével függ össze. Ezért a Reichsgericht szerint ilyen esetekben nem is annyira az egyes kölcsönöknek konkrét összefüggését kell vizsgálni, mint inkább a hitelező banknak általános „devizapozícióját". Vagyis szembe kell állítani külföldi valutakötelezettségeit belföldi valutaköveteléseivel általában, aminek alapján esetleg megállapítható, hogy méltánytalan merevséggel járt el, ha u. i. kiderül, hogy külföldi valutatartozásait zárolt belföldi számlára való fizetéssel lényegesen csökkentette, de ugyanakkor a belföldi oldalon, saját adósaival szemben mereven elzárkózott a „megfelelő mértékű" könnyítésektől. (V. ö. különösen a Reichsgerichtnek 1937 febr. 22-i IV. 270/36 sz. ítéletét'. Közölve a Juristische Wochenschrift 1937 május 29-i számában.) A kérdést most egyik vonatkozásban, nevezetesen a belföldi adósnak külföldi hitelezővel szemben fennálló jogviszonyát illetően radikális és inkább a belföldi adós érdekét előtérbehelyező módon juttatta megoldáshoz az 1937 május 27-i birodalmi törvény, amely egyike a magánjog körébe legerősebben belevágó kényszerrendelkezéseknek. Lényeges rendelkezései a következők: Amennyiben valamely a pénz- és hitelforgalomból eredő s külföldi hitelezővel szemben fennálló fizetési kötelezettség esedékessé válik és az adós azért nem tud kötelemszerűén teljesíteni, mert a devizajog szerint szükséges engedélyt nem kapja meg: az esedékesség időpontjától kezdve megszűnik az adósnak az a kötelessége, hogy a szerződésileg megállapított kamatokat megfizesse. A hitelező azonban bármikor kívánhatja, hogy az adós az esedékes összeget valamelyik devizabanknál nyitandó zárolt számlára fizesse le. A zárolt számlára való fizetéssel az adós szabadul kötelezettsége alól. A hitelező a zárolt számlára történő fizetés elfogadása helyett kijelentheti, hogy az esedékes követelést az adósnál hagyja. Ebben az esetben a követelés az esedékességtől kezdődően évi 4%-kai, vagy ha a kamatláb ennél alacsonyabb volt, ezzel kamatozik. E nyilatkozat megtételére az adós a hitelezőnek legalább egy havi határidőt szabhat (!) s ha a hitelező a kitűzött határidőn belül nem nyilatkozik, az adós oly módon szabadulhat tartozásától, hogy az összeget a hitelező javára zárolt számlára lefizeti. Külföldi pénzértékre szóló tartozás esetén a zárolt számlára való lefizetésnél az 1933 június 9-iki törvényben (moratóriumtörvény) megállapított árfolyamot kell alkalmazni (vagyis a külföldi pénznemnek a fizetés napját megelőző hétköznapon a berlini tőzsdén jegyzett árfolyamát) . Az illetékes devizahatóság engedélyével a hitelező és az adós a fizetés elhalasztására irányuló külön megállapodást ezután is köthetnek. (A Reichsstelle für Devisenbewirtschaftung az ily irányú engedélyt csak akkor fogja megadni, ha a kamattétel a mindenkor megállapított kamatmaximumot — ezidőszerint évi 41/2% — nem haladja meg.) Ha az adós lejárt tartozását a fentiek szerint zárolt számlára fizeti le — akár a hitelező kívánságára, akár saját elhatározásából, a felhívásra nem nyilatkozó hitelezővel szemben — az esedékességtől a fizetésig terjedő időre utólagosan 4%-os kamatot tartozik fizetni. Vagyis a tartozás ilyen esetben sem lesz kamatmentes, hanem csak a kamatfizetés esedékessége tolódik ki addig, amíg a tőkének zárolt számlára való visszafizetésére kerül a sor. Az adós érdekében álló fentebb ismertetett rendelkezések nem alkalmazhatók akkor, ha a tartozás az adós kötelemszegése miatt vált időelőtt esedékessé, vagy ha az adós az esedékessététel céljából egyébként rosszhiszeműen járt el. Ha pedig az adós akár kamat-, akár tőkefizetéssel késedelembe esik, a hitelező a késedelem idejére az eredeti, szerződéses kamatot követelheti. Amennyiben az adós a külföldön igénybevett hitelt más belföldi személynek adta tovább, az adósával szemben fennálló követelésének kamatát oly mértékben köteles csökkenteni, amily mértékben saját tartozásának kamatterhe is enyhült. Mivel különösen pénzintézeteknél nehéz annak megállapítása, hogy melyik külföldi hitellel melyik belföldön folyósított kölcsön függ össze, a törvény vitás esetekben a hitelügyi birodalmi biztosra bízta annak eldöntését, hogy a pénzintézet ily esetben mily mértékű könnyítést tartozik nyújtani belföldi ügyfelének (ha az adós köztestület, akkor a döntés joga a felügyelő hatóságot illeti. Mindkét szerv döntése kötelező a bíróságokra és a közgazgatási hatóságokra). Figyelemreméltó még az a rendelkezés, hogy a törvény nem érinti az olyan szerződéses megállapodásokat és törvényes rendelkezéseket, amelyek szerint a hitelező a fentiek szerint adódó mértéket meghaladó mértékben köteles zárolt számlára való teljesítést elfogadni. A transzfermoratórium alá tartozó követeléseken kívül — amelyeket a törvénv rendelkezéseinek hatálya alól kifejezetten kivon — gondolni kell itt elsősorban azokra a bevezetőleg említett esetekre, amelyekben a Treu und Glauben elve alapján köteles teljesítés gyanánt a zárolt számlára való fizetést elfogadni. A törvény tehát nem fosztja meg az adóst attól a jogától, hogy a „Treu und