Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Névvédjegy

100 KERESKEDELMI JOG 6. sz. A kedvezményezetti jogosultság vizsgáihatásához való kétségtelen jogából következően tehát, nyilván jogszerűen köthette ki az alperes biztosító az említett okiratoknak beszolgáltatását, arra való tekintet nélkül, hogy az illető biztosítás adatairól egyébként üzleti könyvei adatokat tartalmaznak is. Védjegy 76. A 19.751/1933. K. M. számú rendelet 13. §-a értelmében a védjegy törlése az 1895: XLI. t.-c. 3. §-a alapján keresettel akkor is kérelmezhető, ha a hasonlóság a törülni kért védjegy és a már korábban hasonló árunemre belajstromozott s még oltalom alatt álló védjegy között áll fenn. A törvény szerint tehát a védjegy törülhetéséhez még a védett árunem azonossága sem szükséges, hanem (lég, ha az árunemek hasonlóak, ami pedig az adott esetben kétségtelenül fennforog. (P II. 99/1937. sz. a. 1937 április 20-án.) Szabadalom 77. Az 1895: XXXVII. t.-c. 22. §-a értelmében a szabadalom megszűnése folytán a találmány köztulajdonná válik. — A felperes szabadalma megízüné.s folytán érvényét vesztvén, az alperes által való használásának a szabadalmi jog útját nem állotta. — A felperes azon az alapon sem követelhet kártérítést, hogy az alperes a felperes jogait kijátszotta. (P. II. 6070/1936. sz. a. 1937 április 22-én.) Tisztességtelen verseny 78. Abban a kérdésben, hogy az áru a híresztelt minőségnek megfelel-e, az a döntő, hogy az árudarab is, amit a vevő a kereskedelmi forgalomban megvett, a híresztelésnek megfelel-e. Nem elég tehát a gyárban történt megvizsgálás eredménye. (P. IV. 572/1937. sz. a. 1937 április 14-én.) Az alperes nem tette vitássá azt, miszerint azzal a cselekményével, hogy az általa előállított és forgalomba hozott némely lintagyártmányának üvegtartályára a magyar királyi technológiai és anyagvizsgáló intézet 1340/1932. számú szakvéleményét ráragasztotta, azt hirdette, hogy áruja a közölt szakvéleményben megjelölt tulajdonságoknak megfelel. E szakvélemény szövege szerint a Müller-féíe anihracén-tinta úgy az erre vonatkozó kereskedelmi minisztériumi rendeleiben foglaltaknak, mint az előírt követelményeknek mindenben megfelel és kifogástalan jó készítménynek tekintendő. A fellebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint azonban azoknak az alperesi tintásüvegeknek tartalma, amelyeket a felperes kereskedő cégek üzletéből szerzett be, az üvegekre ragasztott fentidézett szakvélemény tartalmával hirdetett tulajdonságnak, nevezetesen annak a követelménynek, amelyet a m. kir. kereskedelmi minisztérium rendelete a timta tartóssága szempontjából előír — meg nem felelt. E ténnyel szemben az alperes arra hivatkozik, hogy áruja annak előállításakor vagyis a tinta főzete a gyártás idején a rendelet követelményeinek megfelelt — azért a rosszabbodásért, amely az áruban az ő birtoklásán kívül a viszonteladó kereskedő kezelése alatt ennek hibája miatt következett be, őt felelősség nem terhelheti. Ennek a pernek azonban nem az a tárgya, hogy az árunak a kereskedő raktározása alatt előállott hiányaiért való szavatosi felelősség kérdése eldöntessék. Az az alperesi állítás, hogy az áru főzete a gyártás idején a követelményeknek megfelelt, e perben szintén közömbös. Ebben a perben — a Tvt. 2. §-ának alkalmazása körében —, ugyanis az a kérdés bírálandó el, hogy az alperes áruja kelendőségének fokozása céljából mit híresztelt, állítása a valóságnak megfelelt-e és ha a valóságnak meg is felelt, ezt úgy hiresztelte-e, hogy annak a szokásos figyelem mellett a valóságnak meg nem felelő értelmet lehet tulajdonítani. Ámde az elől ismertetett tényállás szerint azoknak az alperestől forgalomba hozott tintásüvegeknek tartalma, amelyeket a kereskedelmi üzletben eszközölt megvételük után az F/5., F/6., 22., 24., 38. sorszámú szakvélemények szerint haladéktalanul megvizsgáltak, a tartósság követelményeinek a kereskedelmi forgalom rendes útján történt megvételük idején meg nem feleltek; következőleg ebből az okból kifogástalan jó minőségűeknek sem tekinthetők. Annak az állításnak értelmezése tekintetében pedig, hogy a kereskedelmi forgalomba hozott áru az annak csomagolásán hirdetett minőségű, — ellenkező kifejezett nyilatkozat hiányában — az az időpont is döntő és főként az a döntő, amidőn az áru a kereskedelmi forgalom rendes útján a közvetlen fogyasztó kezéhez jut. Az áru csomagolásara ragasztott hirdetés ugyanis nem a kereskedőhöz — aki az árut csak közvetíti —, hanem az elsősorban érdekelt fogyasztóközönséghez szól. Arra nézve tehát, hogy a hirdetésnek mi az értelme, az az irányadó, hogy annak a szokásos figyelem mellett az érdekelt fogyasztóközönség milyen értelmet tulajdonít. A fogyasztó közönség pedig a dolog nyilvánvaló természeténél fogva arra tekint, hogy az áru a megkívánt vagy állított tulajdonságoknak megfelel-e akkor, amidőn az árut a kereskedőtől megveszi. Az áru csomagolásán elhelyezett annak a közleménynek tehát, amely — mint a jelen esetben — habár csak általánosságban hirdeti, hogy a gyáros készítménye a rendeletnek megfelel és kifogástalan minőségű: a fogyasztóközönség az élet felfogása és a köztapasztalat szerint azt az értelmet tulajdonítja, hogy az az árudarab is, amit a kereskedelmi forgalomban megvett, a kiszolgáltatás idején kifogástalan minőségű. A fogyasztó közönség, szokásos figyelem mellett a perben tárgyalt alperesi hirdetésnek is ezt az értelmet tulajdoníthatja, ennek az értelemnek azonban az alperes áruja meg nem felel. Enmélfogva a fellebbezési bíróság a Tvt. 2. §. második bekezdését helyesen alkalmazta, amidőn :v alperest a cselekmény abbanhagyására kötelezte. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulniann I.)