Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Névvédjegy

96 KERESKEDELMI JOG 6. sz. elég nagy port vert fel4 — ha a dolog mélyére nézünk, nem is olyan mély ellentét. Csak arra kell gondolnunk, hogy egy egyedülálló cég kezében az árcsökkentés milyen fegyvert jelenthet a közérdek szempontjából és mit jelenthet ugyanezen fegyver egy kartell kezében. A némethez hasonló álláspontot foglal el az osztrák bírói gyakorlat is — azzal a különbséggel, hogy Ausztriában' nincs a némethez hasonló előzetes kartelibírósági jóváhagyási eljárás.5 A csehszlovák O. G. (Praga) egy ítélete szerint (1931. IX. 18.) nincs is arra szükség, hogy a viszonteladó retverzáüst írjon alá. elég, ha tudomása van a gyárosnak, (az árnivó fenntartására vonatkozó) szándékáról. Hasonló értelemben döntött a francia Cour Supréme a Houbigant-gyár által indított abbanhagyási perben.6 Viszont a francia Trib. comm. Seine egy ítéletében azt szögezi le, hogy az árbetartási reverzálisok csak olyan cikkeknél hatályosak, amelyek luxus-jellegüek (1936. I. 21.).7 ' Az Észiakamerikai Egyesült Államok bíróságai egészen a legutóbbi időig arra az álláspontra helyezkedtek, hogy árrontás (price catting) címén nem lehet tisztességtelen versenyt elkövetni, mert a| megvett áru jfeaetti rendelkezési jogot korlátozni nem lehet, de közérdekből (public policy) sem volna indokolt ilyen előírást megengedni (Court of Chancery of New Jersey, 934. IV. 27, Chicago District Court, 934. II. 23.).8 Ezzel szemben az U. S. A. Supréme Court 1936. XII. 6-án hozott ítéletében9 hatályosnak mondotta ki Illinois és Kalifornia államok tisztességtelen versenytörvényeinek (,,fair trade practice law") azon intézkedéseit, hogy az eladó hatályosan kötheti ki márkás cikkednek (branded products) árbetartását. Kimondja az ítélet, hogy a nem márkás cikkekre vonatkozó ilyen megállapodás hatálytalan és hozzáfűzi, hogy bár az eddigi bírói gyakorlat nem ismerte el hatályosnak az árbetartási megállapodást márkás áruknál sem, ez az álláspont csak megfelelő jogszabály hiányára támaszkodott és a bíróságok mindenkor hangsúlyozták az ilyen intézkedést megengedő ellenkező törvényszabályozás lehetőségét („permissive legislation"). Minthogy Illimois és Kalifornia államban ilyen törvényhozási szabályozás történt, annak hatályosságát el kellett ismerni. A helyzet tehát az U. S. A.-ban jelenleg az, 4 1. pld. Kartellrundschau 1930. 140. old., Heintzeler: Die Grenze zulassiger Preisunterbietung 1932., stb. 5 1. az „Interationale Berichte über Patent, Muster... unl. Wettbewerb. . ." 1935. 7., 11., 12. 1936. 4—5. számait. 6 Közli: Fernand-Jaques. 7 Lásd „Berichte..." 1936. 11. 8 Lásd a „...Berichte..." 1934. 9. és 12. köteteit. 9 Lásd National Petroleum News' 1936. XII. 9. számát. hogy az árrontás csakis márkás cikkeknél és csakis azokban az államokban tisztességtelen verseny, amelyekben az árbetartási reverzálisok hatályossága törvényhozásilag el van ismerve. A magyar felsőbíróságoknak és a jurynak a gyakorlata többé-kevésbé egyezik azokkal az alapelvekkel, amelyeket az európai, különösen a német joggyakorlat követ. Eszerint: az árnak másokénál alacsonyabb megállapítása magában véve nem tisztességtelen verseny, (Kúria 2576'1932.), de azzá válik, ha a versenytárs^ megkárosítását, vagy tönkretételét célozza. (K. 2529/932). Külünösen megállapítható ez .a szándék akkor, ha az eladás beszerzési áron, vagy azon alul huzamosabb időn át történik. (Jury 10.386/933, Vál. bíróság 39.317/929. ,s>tb.)10 A márkáscikkek árbetartására vonatkozó megállapodás megszegése az egységes bírói álláspont szerint beleütközik a Tvt. 1. §-ába.11 A budapesti Tábla 13.567/936. számú Ítéletében11 hangsúlyozza, hogy a saját áron aluli eladás, ha csak nem valamely kényszerítő körülmény hatása alatt történt, megállapítja a tisztességtelen versenyt az eldöntött esetben annál is inkább, mert az olcsó ár nem a főcikkre, hanem egy mellékcikkre állapíttatott meg, ami azt célozta, hogy a vevőközönség ilymódon végeredményben az ár tekintetében megtévesztessék, mivel a vevőnek azután az alperes a főcikket olyan áron adja el, hogy ezáltal kártalanítja magát a mellékcikk olcsóbb áráért.12 A különböző országok joggyakorlataiban lehetnek és vannak is eltérések, de annyi bizonyos, hogy az árrontás egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeknek eldöntésében a jóhiszem az érdekek védelme és a tisztesség fogalma jut szóhoz, mielőtt a döntést „jogszabályra" hivatkozás vagy egyéb, a Begriffsjurisprudenz szellemében mozgó indok-keresés megmerevítené. SZEMLE Névvédjegy. Bár bejelenő angol gyáros (jelen ügyben felperes) a bejegyzéskor kimutatta, hogy o találta ki a bejelentett névvédjegyet, ennek bejegyzése töröltetett, mert Franciaországban létezik egy, a védjeggyel hasonló nevű hely. (A fellebbezési bíróság 1936. XII. 4-én kelt ítélete.) Tényállás: Fellebbező angol orvosi vegyárugyár 1932-ben a „Livron" nevet jegyeztette be bizonyos általa gyártott tonikus orvosságok védjegyeként. A „Livron" szót az orvosság gyártására használt két legfőbb anyag angol nevének kezdő- és utolsó betűinek összekapcsolása útján állította össze. 30 Bányász—Szenté: Tisztességtelen verseny joggyakorlata. 11 1. Ungarische Rundschau fur Recht und Wirtschaft 1937. i. sz. 12 Dr. Szenté Lajos: id. m.