Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Biztosításjogi vitakérdések és a 86. számú jogegységi határozat

6. sz. KERESKEDELMI JOG 93 1. egy csapásra elejét vette volna mind­azoknak a gyakorlati méltányossági aggá­lyoknak, amelyek a szerződés azonnali ha­tályvesztéséhez fűződnek. 2. biztosította volna a szerződőnek a K. T. 505. § 3. pontjában foglalt 30 napi tör­vényes utólagos teljesítési határidőt, 3. a felszólítási kötelezettségnek a tör­vény egész alkalmazási területén egységesen való hatályban tartása mellett felmentette volna a biztosítót a terhes és költséges felszó­lítási kötelezettség alól, mert hiszen a szerző­dés 30 nap után éppen a felszólítás elmara­dása folytán veszti hatályát, 4. és végül a döntés már méltányos lé­vén, feleslegessé tette volna a 2. bekezdésben foglalt veszedelmes ..enyhítő szakaszt". IV. Elméletileg mindig kifogásolható, ha va­lamely törvény egyes intézkedéseinek más jogintézményre való megfelelő alkalmazását rendeli, miután a tapasztalat azt mutatta, hogy ebben a tekintetben még legklassziku­sabb törvényalkotásunk, a polgári perrend­tartás sem tekinthető kifogástalannak. Ismételjük, hogy az 1927. X. t.-e. 5. §-a a A-arbiztosításról rendekezik és a 9. §. ezt az é/eíbiztosításokra is megfelelően alkalmazni rendelte, ami egyrészt a legnagyobb bizony­talanságokra vezetett, másrészt elméletileg helyes megoldást a mai napig sem eredmé­nyezett. A 9. §. 3. bekezdése ugyanis ,.az első idő­szak díja. valamint az esedékesség után kü­lön kötelezett díj tekintetében a 4. §. az 5. §. 1. bekezdése" megfelelő alkalmazását rendeli. Miután azonban a szerződés hatályvesz­tését, a perlési határidők lejártát, a kocká­zatviselés megszűnésének időpontját, vala­mint a biztosító elállási jogát az 5. §. 2. és 3. bekezdése szabályozza, a 9. Sj-t olvbá kellett tekinteni, mint amely csupán törvényszer­kesztési hiányosságból, vagy tévedésből nem rendelkezett abban a tekintetben, hogy az életbiztosítási szerződésekre vonatkozólag ebben a kérdésben milyen szabályok legve­nek alkalmazandók. Ezen szabályok alkalmazása nélkül ugyanis nem látszott mód arra. hogv ha a biztosító igényét nem érvényesíti per útján, hogyan szabaduljon meg az egyébként perel­hető díjaknál a kockázatviselési kötelezett­ségtől és nem volt megállapítható az sem. hogy a díjat milyen határidőn belül köteles per útján érvényesíteni. A jogegységi hatá­rozat indokolása ezt az igen nehéz kérdést úgy kívánta megoldani, hogy teljes egészé­ben elfogadta azt. hogy a 9. §. 3. bekezdése nem szenved szerkesztési hiányosságban, hanem az 5. §. 2. és 3. bekezdését az életbiz­tosítási díjak érvényesítése tekintetében ki­fejezetten kizárni kívánta. Ennek az elvi álláspontnak az elfoglalá­sával azonban módot kellett találnia arra is, hogy megoldja a perelhető díjak nemfizetése­esetén azt, hogy a biztosító kockázatviselési kötelezettsége mely időpontban szűnik meg, miután az 5. §. 3. bekezdésében foglalt per­lési práclusiv határidő be nem tartása az életbiztosítási szerződésekre vonatkozólag a szerződés hatályvesztését ezek szerint nem vonja maga után. A megoldás az. hogy miután a 10. §. 3. bekezdése értelmében a szerződést felmon­dottnak kell tekinteni akkor, ha a biztosított az első biztosítási időszakot követő valamely időszak díját a biztosítótól kitűzött utólagos határidő elteltéig nem fizeti meg. a szerződés már az utólagos teljesítési határidő lejártával a felmondás folytán automatikusan hatályát veszti anélkül, hogy a biztosítónak elállni, vagy az 5. §. 3. pontja szerinti perlési határ­idők lejártát bevárni kellene. Ez a megoldás azonban újabb kompliká­ciókat idéz elő, miután a következménye az volna, hogy a biztosító a külön írásban köte­lezett díjat sem érvényesíthetné per útján, ha a szerződés már az utólagos teljesítési ha­táridő lejártával megszűnt. Ezt a kompliká­ciót a döntvény úgy oldja meg, hogy miután a felmondás csupán a folyó biztosítási év végére szünteti meg a szerződést, és annak az évfordulót legalább 30 nappal meg kell előzni, annak a biztosítási évnek a végéig, amelyben a felmondásnak tekintendő díj­nemfizetés történt, a biztosított a szerződés­hez még kötve marad és a biztosító a díjat mo^t már határidőhöz nem kötötten, tehát a K. T.-ben szabályozott általános egy éves biztosítási elévülési határidőn belül, érvénye­sítheti. A döntvény ugyan még utalást sem tar­talmaz abban a tekintetben, hogy ilyen kö­rülmények között a biztosító meddig marad kockázatban, azonban nem lehet kétséges az. hogy ha a szerződés a folyó időszakban annak végéig a felmondás által nem szűnik meg, a perlési práclusiv 60 napos határidő pedig életbiztosításra nem áll, a biztosító mindaddig kockázatban marad, ameddig díjat bíróilag érvényesítheti, tehát akár perli díjat, akár nem. részéről történt kifejezett elállás hiányában a külön írásban kötelezett későbbi éves díj meg nem fizetése esetén a kockázatot a folyó biztosítási időszak végéi* viselni köteles, amikor is már a felmondás hatályossá válik. A határozat indokolása mint nyilvánvaló superfluumot még azt is megemlíti* hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents