Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 6. szám - Biztosításjogi vitakérdések és a 86. számú jogegységi határozat
90 KERESKEDELMI JOG 6. sz. nem tartalmazott arannyal való megerősítést. Lord Atkin, aki szintén bírája volt a Feistpernek, a proper Law alkalmazásánál arra is utalt, hogy az Angliában való fizetés csupán amerikai Pledge Agreement-tel van biztosítva. A koronaügyész a Court Appeal ítéletének az angol font opció szerint marasztaló részét nem támadta meg. IV. A nemzetközi kölcsönök jövője szempontjából az alternatíve külföldi valutára szóló kikötéseknek fokozott jelentőséget kell tulajdonítanunk. Valószínű, hogy a különböző aranykikötésekkel szerzett tapasztalatok, több ország törvényhozásának azokkal szemben tanusított nem kedvező magatartása, a bíróságoknak a szerzett jogok védelmében tanusított kitartó ítélkezése mellett is, a fejlődést részben másfelé fogja irányítani. Ez az irány — ha csupán belföldi kölcsönről van szó, újabban nem egy esetben a saját valuta felé halad, minden értékálló megerősítés nélkül — így a Schillingre szóló 1937. évi Osztrák Investitionsanleihe10; ellenben alternatíve választható külföldi valuták felé az esetben, ha nemzetközi piacra is kerülő kölcsönről van szó, mint az új konverziós, 48-éves belga kölcsön, amely szabadon választható három külföldi valutára szól.11 Az aranyfrank-bázist fenntartja az új 60éves francia hadfelszerelési kölcsön, amely a fenti alapon alternatíve a hazai pénznem és három külföldi valuta közt enged választást.12 Eddig nem láttunk oly jogszabályt, vagy bírói döntést, amely az alternatív valutákra szóló kikötés (option de change) érvényességét kétségbevonta volna. Hogy beállhat-e oly gazdasági helyzet, amely ezekben a megállapodásokban is valamely a ,,public policy"-ba ütköző magatartást látna: a jövő fogja megmondhatni A kötött devizagazdálkodású országokban ily kikötésekkel egyelőre kétségkívül csak pro futuro indokolt foglalkozni, de azok a jövőben remélt szabadabb hitelélet szempontjából nagy jelentőséggel bírnak. 10 N. Fr. Presse 26.031. 11 L'Information 86. sz. 12 Prager Tagblatt 61. sz. Biztosításjogi vitakérdések és a 86. számú jogegységi határozat Dr. Fonyó György, ügyvéd. „Ha az első biztosítási időszakot Lövető valamely időszakra járó biztosítási díj fizetésére a szerződő fél magát az esedékességre külön írásban nem kötelezte és a díjfizetést elmulasztja, az életbiztosítási szerződés az esedékesség napjának elteltével már egyedül a nemfizetés okából hatályát veszti s ennek a hatály vesztésnek előidézéséhez nem szükséges, hogy a biztosító a szerződő felet az 1927. X. t. c. 5. § ának 1. bekezdése értelmében a díj fizetésére felhívja és utólagos teljesítési határidőt adjon. Annak elbírálásánál azonban, hogy a díjfizetésnél mulasztás történt-e, mindazokat a körülményeket figyelembe kell venni, amelyek az általános szabályok szaint a teljesítésben való késedelem következményei alól mentesítenek." I. Jogegységi htározatok célja, és a kitűzött cél maradéktalan megvalósítás esetén eredménye, nem lehet más, mint hogy a vitás elvi kérdés eldöntésével a jogalkalmazás harmóniáját zavaró tényezőket az ítélkezés területéről kiküszöböljék és ezáltal az eldöntött elvi kérdés hatókörében fennállott jogbizonytalanságot megszüntessék. Ezt a hatást a jogegységi határozatok nemcsak a törvény alapján jogszabály erejével bíró rendelkező részük, hanem magas elméleti színvonalon álló indokolásuk által érik el, amely reflektorszerűen szokott bevilágítani a feltett elvi kérdéssel kapcsolatos minden vitás probléma sötétjébe és ezáltal biztos útmutatást nyújt a jövőre jogkeresőnek és jogalkalmazónak egyaránt. Az alábbiak konklúzióját elárebocsátva, meg kell állapítani, hogy a 86. sz. J. E. H. kivételesen magas elméleti színvonalon álló tartalma ellenére, ezt a magától értetődő célt nem tudta megvalósítani, sőt azt a fenyegető veszélyt rejti magában, hogy alkalmazása az eddiginél lényegesen nagyobb jogbizonytalanságra fog vezetni. Az életbiztosítási díjak fizetésével és — a biztosítási szerződés synallagmatikus jellegénél fogva — a kockázat viselésével kapcsolatosan az alábbi, egymással elválaszthatatlan belső összefüggésben álló nyilt kérdések vártak eldöntésre: A) Ha a biztosított a későbbi — nem első — éves és külön írásban nem kötelezett biztosítási díjat az esedékességkor nem fizeti meg, köteles-e ő a biztosító az 1927. X. tc. 5. §-a értelmében utólagos teljesítési határidő engedélyezésével felszólítani, vagy a szerződés enélkül is hatályát veszti és ha igen, mely időpontban? (Ez a Kúria által feltett vitás főkérdés nem hivatalos szövegezése.)