Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 4. szám - Dr. Kuncz Ödön emlékbeszéde dr. Baumgarten Nándor felett - A kft. jogi természete

G4 KERESKEDELMI JOG 4. sz. Ámde ez a döntés — amint annak indokolásából is kitűnik, — csupán azokra a magánjogi követelésekre vonatkozik, amelyek a magánjog szabályai szerint átruházhatók. Abból azonban, hogy a Tvt. a kereseti jogot a gazdasági testületeknek és szakegyesületeknek közérdekből adta meg és az 1933. évi XVII. t.-c. 17. §-a ezt a jogosultságot is csupán a névszerint meghatározott testületekre és szakegyesületekre korlátozta, míg a többi hasonló érdekű testületet és egyesületet a kereseti jogból kizárta, — helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság azt, hogy a gazdasági testületeket és szakegyesületeket megillető abbanhagyási követelés az ellető testület illetve egyesület személyéhez kötött olyan jog, amely másra át nem ruházható; ebből folyóan az abbanhagyási követelésnek peres úton való érvényesítésére irányuló egyik jogosítványára vonatkozó részében nem ruházható át. Ekként a törvénynek megfelel a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a szaktestületek részéről az őket megillető abbanhagyási követelésnek a felperes által és a felperes nevében való érvényesítésére adott megbízás — mint a törvény megkerülésére irányuló ügylet, — érvénytelen. 71. A Tvt. alkalmazása körében, — amely törvénynek az a célja, hogy a tisztességtelen verseny minden elképzelhető megnyilvánulása ellen oltalmat adjon —, a törvény céljával és elvi felfogásával volna ellentétes annak oly magyarázata, amely a törvény oltalmát a vállalat részére csupán az ez által már előállított, vagy forgalomba hozott áruk tekintetében adná meg, de abból az előállításhoz szükséges anyagok, eszközök, eljárások védelmét kizárná. Ebből folyóan a Tvt. 30. §-a értelmében a versenyvállalatnak ezt a minőségét nemcsak az általa termelt áru, hanem az annak előállítására szolgáló eszközök és eljárások azonossága, vagy hasonneműsége is megállapítja. (P. IV. 5028/1935. sz. a. 1936 február 11-én.) Szerzői jog 72. Más által írt hírlapi cikknek üzleti hírnév növelése céljából a kereskedő vagy iparos által készíttetett nyomtatvány alakjában » szerző vagy jogutóda engedélye nélkül való többszörösítése nyilvánvalóan nem tartozik a szerzői törvény rendelkezései szerint megengedett átvétel esetei közé. (P. I. 4739/1935 sz. a. 1936 január 23-án.) A fellebbezési bíróság a m. kir. Kúria részéről is elfogadott indokokból jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperesnek a „Vállalkozók Lapja" nevű folyóiratban „A cserépkályhák renaissanca" cím alatt közölt cikke írói mű. Jogszabálysértés nélkül állapította meg továbbá a fellebbezési bíróság azt is, hogy az 1921 : LIV. t.-c. 9. §-ának 2. pontja nem ad jogot az alperesnek arra,' hogy a felperesnek folyóiratban megjelent cikkét, mégha az tudományos dolgozatnak nem is tekinthető, a fellebbezési bíróság által megállapított és a felülvizsgálati kérelemben meg nem támadott tényállásban előadott módon többszörösíttesse és forgalomba hozza, mert: más által írt hírlapi cikknek üzleti hírnév növelése céljából a kereskedő vagy iparos által készíttetett nyomtatvány alakjában a szerző vagy jogutóda engedélye nélkül való többszörösítése nyilvánvalóan nem tartozik a hivatkozott törvényi rendelkezés szeriint megengedett átvétel esetei közé. 73. Szokásos levélmintának a sírkőn egy soros diszként való alkalmazása és általában a sírkő két oldalán található vázáknak a sírkőkerités szegélyén való elhelyezése nem tekinthető oly művészi tevékenységnek és nem kölcsönözhet a sírkőnek oly sajátos egyéni jelleget, amely azt önálló képzőművészeti alkotássá tenné. (P. I. 5065/1935. sz. a. 1936. febr. 11-én). Devizakorlátozás 74. A bíróságnak a fizetési engedély hiányát a perben csak az adós kifogása folytán kell vizsgálnia, ebben az esetben azonban az adós tartozik igazolni azt, hogy ő a fizetési engedélyt a Magyar Nemzeti Banktól kérte, de nem kapta meg, illetve, hogy ő a Magyar Nemzeti Banktól a teljesítésre halasztást nyert. Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy a hitelező a Magyar Nemzeti Banknak az adós tartozása megfizetésére vonatkozó engedélyét nem mutatta be, a per felfüggesztésére alapul nem szolgálhat. (Pk. VII. 5769/1935. sz. a. 1936 febr. 10-én.) A 4550/1931. M. E. számú rendelet 5. §-ának eiső bekezdése kimondja, hogy ha az adós kimutatja, hogy a követelést a 4500/1931. M. E. számú rendeletben foglalt tilalom folytán nem teljesítheti, vagy a teljesítést a Magyar Nemzeti Bank a 4. §. (2) bekezdése alapján elhalasztotta: a követelés iránt folyamatba tett pert a tilalom, illetőleg az elhalasztás tartamára fel kell függeszteni. Ennek a rendelkezésnek helyes értelme az, hogy a bíróságnak a fizetési engedély hiányát a perben csak az adós kifogása folytán kell vizsgálnia, ebben az esetben azonban az adós tartozik igazolni azt, hogy ő a fizetési engedélyt a Magyar Nemzeti Banktól kérte, de ni ni kapta meg. illetve, hogy ő a Magyar Nemzeti Banktól a teljesítésre halasztást nyert. Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy a hitelező a Magyar Nemzeti Banknak az adós tartozása megfizetésére vonatkozó engedélyét nem mutatta be, a per felfüggesztésére alapul nem szolgálhat. Minthogy pedig az alperes eddig nem igazolta azt, hogy ő — esetleges marasztalása esetére — a teljesítésre engedélyt kért, de nem kapott, illetve, hogy neki a Nemzeti Bank halasztást engedélyezett, az alperesnek a per felfüggesztése iránt előterjesztett kérelme alaptalan. A m. kir. Kúria ennélfogva a kir. ítélőtábla végzését a rendelkező rész értelmében megváltoztatta, és annak folytán, hogy a felperes felfolyamodása sikerre vezetett, az alperest a felfolyamodás költségének viselésére kötelezte. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)