Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 4. szám - Dr. Kuncz Ödön emlékbeszéde dr. Baumgarten Nándor felett - A kft. jogi természete

62 KERESKEDELMI JOG 4. sz. Vétel 65. Annak, hogy az eladó a K. T. 351. és 352. §-ai által biztosított jogának gyakorlása alkalmával az olyan árut, amelynek piaci ára van — szabadkézből való értékesítés megkísérlése nélkül — nyilvános árverésen adja el, nem az a jogi következménye, hogy a kártérítéshez való jogát minden esetben teljesen elveszti, hanem esak az, hogy a szabadkézből való eladással elérhetett magasabb vételár és az árverési kisebb ár közti különbözet a vevő javára esik. — Ha azonban az eladó az őt az eladás körül a K. T. 271. §-ának értelmében terhelő rendes kereskedő gondosságának megsértésével jár el, elvesztheti a kártérítéshez való jogát. (P. IV. 4110/1935. sz. a. 1936 febr. 14-én). Csőd 66. A gyógyszerész kereskedő; ellene csőd nyitható. — Részletes indokolás a közegészségügyi szabályokra való hivatkozással. (Pk. VII. 24/1936. sz. a. 1936 febr. 13-án.) Az állandó bírói gyakorlat értelmében a gyógyáruk és egyéb e szakba vágó árúcikkek beszerzésével, feldolgozásával és továbbadásával foglalkozó gyógyszerész a K. T.-nek és így a csődtörvénynejk is az alkaknazhatása szempontjából kereskedőnek tekintendő és e részben nincsen befolyása annak, hogy közrendészeti és jelesül t-gészségrendőri tekintetben a gyógyszertárak az 1876. évi XIV. t.-c. 124. §-a értelmében közegészségi intézetként kezeltetnek, sem pedig annak, hogy a gyógyszerész a gyógyszerészeti foglalkozással szorosan összefüggő kereskedelmi ügyleteken kívül más a K. T. 258. §-ának 1. pontjában megjelölt ügyletekkel nem foglalkozik. Arravaló íigyelemmel tehát, hogy a panaszlott foglalkozására nézve gyógyszerész és így a fent kifejtettek értelmében kereskedőnek tekintendő — íigyelemmel arra, hogy vele szemben a kereskedelmi csőd megnyitásának a Cst. 248. §-ában írott előfeltételei fennforognak, — a panaszos felfolyamodásának helyt adva, a rendelkező rész értelmében kellett határozni és annak folytán, hogy a panaszos felfolyamodása sikerre vezetett az azzal kapcsolatos felfolyamodási eljárás költségét a rendelkező rész értelmében megállapítani kellett. Mit sem változtat ezen az a körülmény, hogy a panaszos a panaszlott ellen fennálló követelését a gyógyszertári jogosítvány megszerzésével kapcsolatosan keletkezett magánjogi vonatkozású jogügyletre alapítja, mert a Cst. 248. §-ának első bekezdése értelmében a kereskedelmi csőd nyitását kérelmező hitelezőnek azt kell többek között igazolnia, hogy az adóssal szemben köveid lése van, de a követelés tekintetében sehol sem íartalmaz a Cst. rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a hitelezőnek kereskedőnek és hogy a követelésnek kereskedelmi vonatkozású jogügyletből eredőnek kell lennie, miért is nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi csődnyítás elrendelése kérdésének az elbírálása szempontjából teljesen közömbös az, hogy kereskedő-e a csődöt kérő hitelező és hogy a csődnyítás iránti kérelem minő természetű követelésre von alapítva. A m. kir. Kúria panaszlottnak a kir. törvényszéknek a csődnyitást elrendelő végzése ellen beadott felfolyamodásában felhozott azt a panaszát, hogy az 1908. évi XLI. t.-c. 2. §-ának 8. pontja értelmében a gyógyszertár berendezése, munkaszerei, tartályai és gyógyszerkészletei, amennyiben a végrehajtást szenvedőnek azokra a gyógyszertár üzemének a folytatása végett szüksége van, le nem foglalhatók és így a Cst. 1. §-ának okszerű értelmezése mellett a gyógyszerész kereskedőnek nem tekinthető, — továbbá, hogy a 22370/1883. B. M. számú rendelet értelmében gyógyszertár csőd alá nem vonható — helytállónak nem találta, mert bár az 1876. évi XIV. t.-c. 131. §-a értelmében a gyógyszertár személyes üzleti joga a gyógyszertári jogosítvánnyal felruházottnak személyéhez lévén kötve és így el nem adható, sem nem hagyományozható, mégis éppen abból, hogy e rendelkezés további megszorítást nem tartalmaz, okszerűen következik az, hogy semmiféle akadálya nincsen annak, hogy az ilyen jogú gyógyszertár üzeméből származó jövedelem csőd alá vonható legyen, mint ahogyan a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 11. számú polgári döntvénye értelmében az ilyen jogú gyógyszertár jövedelme végrehajtás alá is vonható. A fent idézett belügyminiszteri rendelet pedig nem azt mondja ki, hogy gyógyszerész ellen csőd nem nyitható, hanem éppen ellenkezőleg az ezen rendelettel kiadott „Szabályrendelet" 14. §-ának második bekezdése figyelembeveendő rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre vonatkozólag, ha a gyógyszerész ellen csőd rendeltetik el. De nem találta figyelembevehetőnek a m. kir. Kúria panaszlottnak azt a panaszát sem, hogy ellene a csődnyitás elrendelésének azért sem lehet helye, mert a gyógyszertári jogosítvány gyakorlása kizárólag a jogosított személyéhez fűződő jog és kötelezettség lévén, más, nevezetesen zárgondnok által nem helyettesíthető, mert igaz ugyan, hogy az 1876. évi XIV. t.-c. 131. §-a értelmében a gyógyszertár személyes üzleti joga a gyógyszertári jogosítvánnyal felruházottnak a személyéhez van kötve és a Cst. 3. §-a értelmében a csődnyitás joghatályának kezdetével a közadós elve>szti kezeíési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyon felett, mégis ily esetben a fent idézett szabályrendelet 21. §-ának az imént idézett törvénycikk 125. §-ának utolsó bekezdésével való egybevetett értelme szerint a gyógyszertár az illetékes törvényhatóság által a gyógyszertár részére kirendelendő kezelő által kezelhető. Tisztességtelen verseny 67. Az ingyenesség hirdetése, csakúgy mint az ajándékozás, csak kivételesen, átmenetileg, rövid időre, az üzleti érdek által kellően megindokolt esetben van megengedve. (P. IV. 5538/1935. sz. a. 1936 febr. 25-én). Az alperes a fellebbezési tárgyaláson bizonyítani kívánta azt, hogy hirdetésének megfelelően a telefonkönyvet több száz esetben díjtalanul cserélte ki és ha raktáron nem volt, úgy másnapra igérte a kicserélést. (12. sorsz.) A fellebbezési bíróság a felajánlott bizonyítást