Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 3. szám - Bankreform Svájcban és Németországban - Bankreform Svájcban és Németországban. I-IV. [r.]

34 KERESKEDELMI JOG 3. sz. kommission nem állapítja meg, hogy az em­lített feltételek teljesíttettek, addig a bank működését nem kezdheti meg és a cégjegy­zékbe nem vehető fel. A törvény életbelépte­kor már fennálló bankok, amennyiben belső szervezetük az előbbemlített rendelkezések­nek nem felel meg, három éven belül kötele­sek e rendelkezésekhez alkalmazkodni. A német törvény szerint a hitelintézetek működéséhez a Reichskommissar engedélye szükséges. Ugyanez áll a hitelintézetek által bel- vagy külföldön létesítendő fiókokra, ügynökségekre és fizetőhelyekre, valamint a külföldi hitelintézetek által belföldön létesí­tendő ily intézményekre is. A Reichskommis­sar az engedélyt megtagadhatja, ha a hitel­intézetnek, vagy a létesítendő hóknak vezetői nem feddhetetlen előéletűek, vagy nem birnak a kellő szakképzettséggel, illetve a vállalat vezetéséhez szükséges tulajdonságokkal és tapasztalatokkal, ha az engedély megadását a helyi és általános gazdasági szükségletek nem indokolják, vagy ha hiányoznak a vál­lalat folytatásához szükséges anyagi eszközök. A Reichskommissar visszavonhatja az en­gedélyt, ha az üzlet az engedély megadásától számított egy éven belül nem nyilik meg, vagy ha az üzlet egy éven át szünetel. Ezen kívül a Reichskommissar megtilthatja az üz­let folytatását, ha az engedélyt hamis adatok alapján, vagy egyébként csalárd módon sze­rezték meg, vagy ha kitűnik, hogy a vállalat vezetői nem birnak a működésükhöz szük­séges megbízhatósággal, végül ha a hitelinté­zet nem nyújt biztonságot a reá bizott pénzek vagy értékpapírok tekintetében, vagy ha mű­ködése fontos általános érdekeket sért. Az engedély visszavonása, vagy az üzlet folyta­tásának megtiltása iránti eljárás során a Reichskommissar-nak alkalmat kell adnia arra, hogy a hitelintézet nyilatkozhassék, s ezen kívül megfelelő esetben határidőt is szabhat az esetleges hiányok pótlására. A törvény életbeléptekor már fennálló és üzletüket tényleg folytató hitelintézeteknek nincs szükségük engedélyre, azonban a hitel­ügy célszerű irányítása végett az Aufsichtsamt 1935 december 31-ig jogosult az ily hitelintéze­teknek üzletük folyatását még akkor is meg­tiltani, ha az üzletfolytatás megtiltásának fen­tiekben ismertetett esetei nem forognak fenn. III. Saját tőke és likviditás. A svájci törvény a bankok kötelességévé teszi, hogy megfelelő arányról gondoskodja­nak egyrészt saját tőkéjük és összes kötelezett­ségeik, másrészt pedig az úgynevezett „kész­pénzszerű tételek" (greifbare Mittel), illetve a könnyen értékesíthető vagyontételek és a rö­vid lejáratú kötelezettségek között. A törvény a végrehajtási rendelet számára tartotta fenn az említett fogalmak közelebbi meghatározását, továbbá a saját és az idegen tőke közötti aránynak, úgyszintén az előbb említett vagyontételek és a rövidlejáratú kö­telezettségek közti aránynak megállapítását. A végrehajtási rendelet szerint saját tőkének a befizetett alaptőke, a be nem fizetett, de kö­telezőjegyekkel fedezett alaptőkének 50%-a, a közületek által okiratilag vállalt kezességi összeg, közkereseti és betéti társaságoknál a korlátlanul felelős tagok tehermentes kezes­ségi letété, a mérlegben kimutatott tartalékok, kivéve a veszteségi tartalékokat, végül a mérlegben kimutatott nyereségegyenleg te­kintendő, amivel szemben viszont a mér­legben kimutatott veszteségegyenleg a saját tőkéből levonandó. E saját tőké­nek legalább annyit kell kitennie, mint a belföldi jelzálogjoggal fedezett követe­léseknek megfelelő összegű kötelezettségek 5%-a és a többi kötelezettségeknek 10%-a. A Rankenkommission különleges esetekben el­térsét engedhet a fenti szabályozástól. Készpénzszerű tételeknek a pénztárállo­mányt, valamint a jegybanknál levő giro­követelést és a postacsekk-követeléseket te­kinti a végrehajtási rendelet. Könnyen érté­kesíthető vagyontételeknek pedig a jegybank­nál leszámítolható vagy elzálogosítható váltó­kat, kincstárjegyeket és kötvényeket, a ban­kokkal szemben fennálló és látra szóló vagy egy hónapon belül esedékes könyvjóváíráso­kat, a külföldi kibocsátók vagy elfogadók ál­tal kiállított és három hónapon belül esedékes kincstárjegyeket, elsőrendű bankelfogadvá­nyokat és hasonló papírokat, a kikölcsönzött report-pénzeket, valamint az egy hónapon be­lül esedékes lombardkölcsönöket, az egy hó­napon belül esedékes és idény- vagy rem­bours-hitelből eredő követeléseket, továbbá a jegybanknál elzálogosítható kötelezvényekkel fedezett folyószámlaköveteléseket, s végül az egy hónapon belül esedékes szelvényeket kell tekinteni. Rövidlejáratú kötelezettségeknek minősíti a végrehajtási rendelet a bankokkal szemben fennálló és látra szóló vagy egy hónapon be­lül esedékes tartozásokat, a csekkszámlákat és a látra szóló tartozásokat, a ki nem egyen­lített csekkeket és rövidlejáratra adott ren­delkezéseket, az egyhavi felmondás mellett visszafizetendő tartozásokat, a felmondott és egy hónapon belül visszafizetendő takarékbeté­teket, a felmondott és egy hónapon belül visz­szafizetendő letéti vagy betéti füzeten alapuló betéteket, a fel nem mondott takarékbetétek 15%-át, a fel nem mondott és letéti vagy be­téti füzeten alapuló betétek 15%-át, az egy hónapon belül visszafizetendő kötelezvényeket és pénztárjegyeket, az egy hónapon belül ese­dékes intézvényeket és elfogadványokat és a bevételezett report-pénzeket.

Next

/
Thumbnails
Contents