Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 2. szám - Az újjáalakításra váró mintaoltalom

30 KERESKEDELMI JOG 2. sz. lársaság közgyűlésének elhatározási köréből el nem vonható. Az igazgatóságnak tehát nincs joga ;>hhoz, hogy valamely tagja részére olyan juttatást adjon, amely az alapszabályokban vagy közgyűlési határozatban tüzetesen körülhatárolva nincs. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 75. sz. polgári döntvénye az idézett elvi határozatban kifejezésre jutó általános szabállyal szemben csupán bizonyos, az adott esetben azonban fenn nem forgó kivételeket állapított meg. A 844. számú elvi jelentőségű határozat a hivatalos gyűjteménybe történt felvételével nyert kellő nyilvánosságot. Ennek kötelező volta tehát csak a hivatalos gyűjtemény megjelenésétől, vagyis az 1930. év szemptember havától számíthat s így e határozat a szabályszerű közzététele és kötelezővé válása előtt keletkezett jogviszonyokra, köztük tehát a felperesnek az 1925. évben megkötött szolgálati szerződésére és az 1925. évtől az 1930. évig fennállott szolgálati jogviszonyára nem alkalmazható. A forgalom biztonsága s a kereskedelmi életben megkívánt bizalom és jóhiszeműség is egyaránt kizárják, hogy az igazgatóság hatáskörét megszorító ez az új törvénymagyarázat visszaható erővel ruháztassék fel s ezzel esetleg több évtizednek lezárt üzleti élete a felforgatás veszélyének tétessék ki. (P. IV. 7618/1929.) De nem nyerhet alkalmazást a fenti elvi határozat a felperessel szemben az 1930. évet követő időre sem. Az alperes r.-t. igazgatósága ugyanis tartozott volna ugyan a felperes szolgálati szerződését a 844. számú elvi határozat közzétételét követő legelső közgyűlésnek jóváhagyás végett bemutatni. Az FF. alatti közgyűlési jegyzőkönyv és a 69. sorszámú előkészítő irathoz F/2, alatt csatolt cégjegyzékkivonat szerint azonban (T. E. 40. §.) a felperes már az 1930. július 15-én megtartott évi rendes közgyűlésen történt lemondása folytán megszűnt az igazgatóság tagja henni, és ekként az igazgatóság által a felperessel kötött szolgálati szerződésnek az elvi határozat közzétételét követő időben jóváhagyására már nem volt szükség. Vétel 23. A K. T. 350. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek, hogy a csalás esetében az eladó a K. T. 346. és 349. §-ok határozataira nem hivatkozhatik, nem az a helyes értelme, hogy ha csalás történt, a vevő ebbeli kifogásaival bármikor élhet, hanem az, hogy a vevő, ha a kellékhiányról való értesítés azonnali közlését el is mulasztja, azért az áru még nem kifogásoltnak nem tekinthető, s ha a hiányokat az átvételtől számítandó hat hó eltelte után is fedezi fel, vagy ha az eladót a hiányokról, az átvételtől számítandó hat hó eltelte után is értesíti, azért a hiányokra alapított kereseti joga nem évül el. Azonban kereskedelmi csalás fennforgása esetén is a vevő köteles erről az eladót értesíteni, s ha emiatt az ügylettől elállani kíván, ezt a körülményt haladéktalanul az eladó tudomására kell hoznia s az árut rendelkezésre kell bocsátania. (P. VII. 3076/1935. sz. a. 1935 dec. 18-án.) A jelen esetben az alperes az állítólagos csalás miatt, vitatott felfedezése után csak négy hónap múlva közölte felperessel, hogy az ügylettől el akar állani, de a vett gépeket ennek ellenére is bércséplés céljaira időközben tovább használta. Egyrészt azért, mert a felfedezés után az alperes csak négy hónap múlva közölte felperessel elállási szándékát, de ezalatt a gépeket tovább használta, másrészt azért, mert az elállási szándék közlése után még a per folyamán, az 1834. évi cséplési időszakban is használta a gépeket bércséplési célokra, az alperes a kereskedelmi csalásra alapított kifogását nem érvényesítheti, mert e tényeivel a gépek ellen emelt kifogásaitól elállottnak, illetve olyannak tekintendő, mint aki a gépeket a vitatott hiányok fennforgása ellenére is az eregeti feltételek mellett meg akarta tartani. A fellebbezési bíróság — ítéletének a fentiekkel nem ellenkező helyes indokai alapján is — jogszabálysértés nélkül hagyta tehát figyelmen kívül alperesnek a kereskedelmi csalásra alapított kifogását. Gazdasági lehetetlenülés 24. Ha kétoldalú szerződés esetében a szerződés megkötése után az általános gazdasági viszonyokban a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó, olyan mélyreható változás állott be, amellyel a felek okszerűen előre nem vethettek számot s amelynek következtében a szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak a felek részéről szem előtt tartott gazdasági egyensúlya felborult, vagy a szerződés alapjául szolgáló másnemű feltételezés meghiúsult, úgy, hogy az egyik fél a jóhiszeműséggel és a méltányossággal ellentétben nem várt nyereségre tenne szert, a másik fél pedig ugyanily veszteséget szenvedne (gazdasági lehetetlenülés): a bíróság a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelően módosíthatja. (P. IV. 2863/1935 sz. a. 1935 nov. 28-án.) A most idézett jogszabály nem tesz különbséget atekintetben, hogy a szerződés a teljesítés időpontját mindkét félre avagy csak az egyikre nézve halasztja el a szerződés megkötését követő időre. Ebből az következik, hogy az alperesnek a gazdasági lehetetlenülésre alapított kifogását nem lehet figyelmen kivül hagyni abból az okból, hogy a 2. jelű szerződés nem minősül kölcsönösen halasztó ügyletnek; de következik az is, hogy a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a teljesítési határidő utolsó napján mutatkozó értéke és ezeknek egymáshoz mért aránya alapján kell eldönteni azt a kérdést, hogy a szerződésnek változatlan fenntartása esetén az egyik fél a jóhiszeműséggel és a méltányossággal ellentétben nem jut-e aránytalan nyereséghez, a másik fél pedig nem szenved-e ugyanily veszteséget. Dollárbiztositás 25. Dollárban kötött biztosítás egymagában nem jelenti az értékállandóság kikötését. " (P. VII. 2132/1935. sz. a. 1935 nov. 29-én.) A felperes panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy indítvánva ellenére nem tette vizsgálat és bizonyítás tárgyává azt a körülményt, hogy a biztosítási szerződést az al-