Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 1. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének kényszerkartel-ankétje

14 KERESKEDELMI JOG L sz. rinl az igazgatóság, mint a társaság általános ügyvivő és képviselő szerve hatáskörébe utaltnak kell tekinteni. 5. A kérdés ily megoldása után csak annak eldöntése marad fenn, hogy megvonassák az a határvonal, mely az igazgatóságtagjainak az ügyvitel és képviselet körébe eső azokat a teendőit, amelyek díjazása a már előadottak szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, elválasztja azoktól a teendőktől, amelyek ezen a kereten kívü esnek s amelyeknek díjazását megállapítani az igazgatóság jogosult. A jogszabálynak a gyakorlatban helyes alkalmazása ugyanis ezen fordul meg. A két területnek minden felmerülő esettel számoló tüzetes elkülönítése nehézségekbe ütközik, mert a társasági ügyvitel fogalmának határai sokszor bizonytalanok. Az esetek egyenként való felsorolása tehát lehetetlen, mert a kereskedelmi élet ujabb és ujabb teendőket tehet a társaság vezetése körében szükségesekké, amelyeknek minősítése utóbb kétségekre ad okot. így csak általános irányelvek felállításával lehet kitűzni azt a határvonalat, mely az igazgatóság tagjainak javadalmazása kérdésében a közgyűlés hatáskörét az igazgatóságétól elválasztja. Egyik irányelv a már előadottakhoz képest az, hogy az igazgatóság tagját bármely címen illető ellenértéket csak a közgyűlés állapíthatja meg, ha ez az ügyvitel és képviselet körében végzett oly teendő ellenértéke, mely a társasági cél és üzletkör szokásszerü keretében fordul elő, s ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az igazgatóság tagja ezeket a teendőket az igazgatóság által meghatározott külön munkakörben (pl. mint vezérigazgató, ügyvezető igazgató, a végreha jtóbizottság tagja stb.) végzi. A másik irányelv pedig az, hogy az igazgatóság tagjának díjazását az igazgatóság állapítja meg akkor, ha oly teendőt végez, mely a társaság célja és üzletköre által meghatározott feladat ellátásának szokásszerű körén kívül esik és ezért oly természetű, hogy az igazgatósás tagja a társasággal szemben fennálló viszonyból eredő kötelességét akkor sem sértené, ha annak elvégzését megtagadná vagy elmulasztaná. Önként értendő, hogy ennek elbírálásánál mindig figyelembe kell venni az illető társaság üzemének természetét, a társaság vagyoni körülményeit, az igazgatósági tagnak ezekhez igazodó sajátos helyzetét s általában azt, hogy a felmerüli kérdésben mi az életnek a kereskedelmi tisztességgel egvbehangzó felfogása. Ezekből az okokból a rendelkező részben megjelölt értelemben kellett határozni. 4. (76. sz.) Élelmiszeráruk hátralékos vételárának behajtása iránt folyamatba tett végrehajtási eljárás során a napidíjak, napszám vagy hétszám szerint fizetett munkabéreknek és szakmánymunkabéreknek napi öt pengőt meg nem haladó részét végrehajtás alá vonni nem lehet. 5. (77. sz.) Az olyan per, amelyet az 1927:XXI. t.-c. rendelkezései szerint baleset ellen biztosított, vagy balesetbiztosítási kötelezettség alá eső munkavállaló üzemi balesetéből folyóan maga a munkavállaló, vagy annak családtagja a munkaadó ellen kártérítés iránt indít, akkor sem tartozik társadalombiztosítási bíráskodás útjára, ha a követelés nem az 1927 : XXI. t-e. 90. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelő, jogerős büntetőbírósági ítéletre van alapírva. Kartel 6. Az alperesek, valamint a felperes és az engedményezők között 1930. évi július hó 1-én létrejött az a megállapodás, amellyel a felperes és az engedményezők arra kötelezték magukat, hogy téglagyárukat a szerződési időtartamra üzemen kivül helyezik, az alperesek pedig ennek ellenében kizárólagos eladási megbízást adtak gyártmányaiknak meghatározott áron és területen értékesítésére a felperesnek és engedményezőknek, akik más gyártmányok forgalomba hozatalával nem foglalkozhattak, — valóságos tartalma szerint kartelhez hasonló célú jogviszonyt létesített a szerződő felek között, (P. IV. 2702/1935. sz. a. 1935 dec. á-én.) Ez a megállapodás a gazdasági versenyt árura vonatkozólag a termelés, forgalombahozatal, vételár, beszerzés és értékesítés, valamint az üzleti feltételek tekintetében szabályozta és annak kétségtelen célja a szabad verseny árszabályozó hatásának korlátozása volt. Mindaddig ugyanis, amíg a felperes és társai gyára üzemben volt és a szerződésben megjelölt községekben is a felperes gyártmányaiból eladott, az árak alakulását a felperesek üzleti versenye is befolyásolta. A fellebbezési biróság tehát jogszabály megsértése nélkül jutott arra az eredményre, hogy a perbeli követelés alapjául szolgáló megállapodás, mint kartelhez hasonló jogviszony az 1931. évi XX. t. c. szabályai alá esik. Ennélfogva az id. törvény 2. §-a értelmében a megállapodást a törvény életbelépésétől számított 45 nap alatt a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez nyilvántartás végett be kellett volna mutatni, meri a megállapodásban kereskedelmi társaság is (I. r. alperes) részt vett. A bemutatás azonban a törvényben meghatározott idő alatt a meg nem támadott tényállás szerint meg nem történt. Ennek következtében a megállapodás az idézett §. 3. bekezdése értelmében érvénytelenné vált. Következésképpen a felperes a megálapodáson alapuló igényt az alperesek ellen nem támaszthat, nem követelheti tehát a szerződés vitatott megszegése okából a szerződésben erre az esetre kikötött kötbér megfizetését sem az alperesektől. A kötbér iránti igény az érvénytelenné vált szerződésben van meghatározva, azt tehát a törvény 11. §-a alapján igényelni nem lehet. Munkajog 7. Alkalmazottról adott kedvezőtlen információért való felelősség. (P. II. 3131/1935. sz. a. 1935 nov. 12-én) Az alperes által a felperes szolgálati magatartásáról a biztosítási intézetek országos szövetsége részére adott az a közlés, hogy a felperes az intézetet megkárosította s mint kifogásolt üzletszerzőnek a neve az összes társaságok körében lekö-