Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 11. szám - Új német védjegytörvény

184 KERESKEDELMI JOG 11. sz. vatalok, közhatóságok által kiadott időszaki lapok ugyanis éspedig azok is, amelyeket felperes felülvizsgálati kérelmében példaképpen felsorol, az illető hatóságoknak hivatalos kiadványai, tehát az illető kormányzati ágazatnak, vagy autonóm hatósági testületnek hivatalos lapjai. A közfelfogás szerint kell tehát megítélni azt, hogy az összes körülmények figyelembe vételével valamely időszaki lap a félhivatalos elnevezést jogosan használhatja-e. A közfelfogás pedig félhivatalosnak tekint minden olyan híradást, amely az illető lap hírszolgálata körében az illetékes hivatalos helyektől, hivatalos úton szerzett hiteles értesítéseken alapszik. Erre való tekintettel a felebbezési bíróság az ítéletében felhozottak alapján helyesen jutott arra az eredményre, hogy az alperes a lapját félhivatalos közlönyként jogosan jelöli meg s ezzel a megjelöléssel nem híresztel valótlan adatot. 168. Belföldön, habár valamely külföldi gyáros, vagy annak külföldi megbízottja által és külföldi előírás (recept) szerint, előállított árunak külföldi gyanánt való forgalombahozatala, abban az esetben is a Tvt. 2. és 4. §-ába ütközik, ha az ára előállítására szolgáló nyersanyagok kizárólag külföldről származnak. (P. IV. 3877/1936. sz. a. 1936 okt. 20-án.) Az adott esetben tehát annál inkább a törvény idézett rendelkezéseibe ütközik a kereset tárgyává tett cselekmény, mert az 1925. évi VIII. tc. 18. §-a értelmében irányadó tényállás szerint a Magyarországon készült „Bath Soap Roger et Gallet Paris" gyártmányként forgalomba hozott pipereszappant hazai anyagokból állítják elő. 169. Az állandó bírói gyakorlat a magát önállósító üzleti alkalmazottnak azt az eljárását, hogy kilépését és önálló üzletnyitását sajtó, — mozi, — vagy körlevél útján a vevőközönség tudomására hozza, csakis közvetlenül a kilépést követően és időbeli korlátozással ismeri el jogosultnak mivel ez, — ha a volt főnök vevőkörének a megszerzését célozza is, — megfelelő korlátok közt a magát önállósító alkalmazott boldogulása szempontjából megengedhetőnek mutatkozik. — Nem jogosult ellenben ugyanezt hónapokon keresztül, vagy hónapok múlva megismételni, és a volt alkalmaztatásra való utalást — a volt munkaadó rovására — állandósítottan hirdetni; mert ez már mint meg nem engedhető vevőfogdosás, részben pedig mint más munkájának kihasználása a Tvt. 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek minősül. (P. IV. 3933/1936. sz. a. 1936 okt. 15-én.) 170. Semmisnek kimondott mintának utánzása egymagában, más versenymomentumok nélkül, nem tekinthető t. v.-nek. (P. IV. 3828/936. sz. a. 1936 okt. 14-én.) I. A nem vitás tényállás szerint peres felek mindegyike egyebek között háztartási (konyha) mérlegek forgalomba hozatalával is foglalkozik; és felperes a saját háztartási mérlegeit 1934. év Június hava óta a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál jogelőde javára 1934. évi május hó 9-én 43.471. szám alatt lajstromozott és a periratokhoz F/11—F/13, jel alatt eredetiben is csatolt mintának megfelelő, színezett mérlegtányérokkal hozza forgalomba. A m. kir. iparügyi miniszter azonban 1936. évi május hó 13-án 419/1936. szám alatt hozott és az iratokhoz 2 (F.) alatt hiteles másolatban csatolt határozatával a fenn már említett minta lajstromozását az I. rendű alperes keresete folytán hatálytalannak és semmisnek mondotta ki, és pedig lényegileg abból az indokból, hogy a lajstromozott minta alakja a 107.709/1907. K. M. számú rendelet alkalmazása szempontjából újnak nem tekinthető, a minta színezett volta pedig mintaoltalom tárgya nem lehet. A mintalajstromozásnak most kiemelt és már eredetileg is fennálló semmisségéből okszerűen az következik, hogy azt minden vonatkozásban, tehát az üzleti verseny terén is, úgy kell tekinteni, mintha az egyáltalában nem is léteznék. Az alperesek tehát pusztán azzal, hogy az üzleti verseny terén a szóban levő mintalajstromozást figyelmen kívül hagyták, az üzleti tisztesség vagy általában a jó erkölcs ellen nem vétettek. Nem sért tehát anyagi jogszabályt a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a jelen esetben a 43.471. számú mintalajstromozásra tekintet nélkül kell eldönteni azt a kérdést, hogy alpereseknek a felperes által panaszolt cselekménye a Tvt. 9. §-ába, esetleg 1. §-ába beleütközik-e. II. Helyes a felebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperesi áru alakjának és színezett voltának önmagában nincs megkülönböztető ereje. Ehhez képest a felperes árujának külsejét csak akkor lehetne annyira jellegzetesnek tekinteni, hogy arról a forgalomban a felperes vállalatát szokták felismerni, ha a felperes árujának külseje, mint a felperes vállalatára utaló sajátosság, a vevőközönségnél vagy ennek jelentős részénél forgalmi elismeréshez jutott volna. A felebbezési bíróság azonban a Pp. 270. §-ának megfelelő indokolással, tehát itt is irányadóan azt állapította meg, hogy felperes árújának külseje a forgalomban nem jutott el a fenn említett forgalmi elismeréshez. De a m. kir. Kúria megítélése szerint ily elismeréshez el sem juthatott, mert, — amint az iratokhoz mellékelt mérlegtányérok alakjából és az ugyanoda csatolt árjegyzékek tartalmából megállapítható, — a felperes által forgalomba hozott lapos, peremes szélű mérlegtányérok alakja a forgalomban régóta ismeretes és általában használatos és mert a mérlegtányéroknak minden színkombinációt nélkülöző, egyszínre (pirosra, kékre, sárgára stb.) történő színezését, amelyet a fejlődő élet nem nélkülözhet, felperes a maga részére ki nem sajátíthatja. Helyes tehát a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy alperesek terhére a Tvt. 9. §-ába ütköző tisztességtelen versenyt megállapítani nem lehet. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)