Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 11. szám - Az importfelár

11. sz. KERESKEDELMI JOG 175 kirovó pénznem eredetileg külföldi valuta is volt. de a bírói ítélet átkonvertálta a felperes követelését pengőre, akkor már utólag nem lehet felárat kérni. Ennek a rendelkezésnek nagy gyakorlati fontossága van. mert ez azt jelenti, hogy ha a külföldi hitelező pengőben számláz, felárat semmi esetre sem kaphat. Viszont mutatja a felárrendeletntk ez a rendelkezése azt is. hogy milyen helytelen a bíróságoknál igen gyakran tapasztalható az az álláspont, hogy a külföldi valutát átszámítják pengőre és adóst ebben a meghatározott pengőösszegben marasztalják. A helyes kereseti petiíum és helyes ítélet így szól: fizesse meg alperes 1000 márka tőkének hivatalos árfolyam szerinti pengőellenértékét a felárral együtt. Ha a bíró az ítélet hozatalakor az akkori árfolyam szerint a márkát átszámítja pengőre és ügy szövegezi meg az ítéletet, hogy fizessen az alperes 1633.60 pengőt, akkor ez helytelen, mert a felár mértéke tekintetében sohasem az ítélet, hanem mindig a tényleges fizetés időpontja az irányadó. Az ilyen pengőre átkonvertáló ítélet esetében károsodik az alperes, ha közben alacsonyalj]) lesz a felár és károsodik a felperes, ha közben magasabb lesz a felár. Az ilyen fogalmazás tehát jogászilag mindenképpen helytelen és kedvezőtlen hatásokkal járhat. De különösen méltánytalan ez az itéletileg pengőre való konvertálás a külföldi áruhitelezőre azért, mert ha az ítélet meghatározott pengőösszegre szól, a rendelet értelmében felárat nem követelhet. Ha a bíró azt mondja ítéletében: alperes fizessen 1000 márkát, vagy alperes fizesse meg 1000 márka pengőellenértékét, akkor a hitelező még akkor is kérheti a felárat, ha az ítélet még a felárrendelet előtt hozatott és az ítélet rugalmasan követi a kirovó pénznemnek és a felárnak minden változását. Ha a bíró az ítélet hozatalakor átszámítja a márkát pengőre és az így kiszámított pengőösszegben marasztal, akkor a hitelező utólag nem követelhet felárat, ha az ítélet a felárrendelet előtt kelt és ha az árfolyam vagy a felár a tényleges fizetésig megváltozik, vagy a felperes vagy az alperes károsodik. Természetesen egy veszélyt nem tud semmiféle formulázással kizárni a bíró felperes szempontjából: annak következményeitől nem tudja a hitelezőt megvédeni, hogy a kirovó pénznemet az ítélet és a tényleges fizetés időpontja között leértékelik. Ez azonban rendszerint amúgy is annak a hitelezőnek a rizikójára megy. aki a kirovó pénznemet választotta: azokban a kivételes esetekben, amikor értékállandóságra vagy hasonló indokokra való hivatkozással a hitelező a régi. magasabb árfolyamot kívánja érvényesíteni, amúgy is külön perre, újiibb bírói ítéletre van szükség. Ez egy olyan nehéz kérdés, melyet nem lehet az alapperbeli ítélet alapján megkért végrehajtást elrendelő végzés elleni felfolyamodással kapcsolatban, perenkívüli eljárás során eldönteni. A felárrendelet értelmében a külföldi pénznemben megállapított árukövetelés után utólag felár, ha egyébként a rendelet feltételei fenn is forognak, csupán akkor követelhető, ha a követelés a felárrendelet hatálybalépése előtt meg nem szűnt. Azt hiszem, hogy a rendeletnek ez a paszszusa a gyakorlatban a legnagyobb és egyúttal a legnehezebb vitákat fogja támasztani. Hogy ugyanis mikor tekinthető megszűntnek a követelés, arról a felárrendelet nem intézkedik. Így tehát az általános magánjog szabályai jönnek figyelembe, amelyek szerint a kötelmet rendszerint a fizetés szünteti meg. A pénztartozás Bringschuld. tehát az adós kötelessége, hogy a hitelező székhelyére eljuttassa a pénzt és általában csak az ilyen fizetés tekinthető kötelemszerünek. A fennálló devizakorlátozások mellett azonban az adós képtelen külföldi hitelezőjének külföldön fizetni, a magyar adós mindössze annyit tud megtenni, hogy autorizált pénzintézetnél a követelés pengőértékét lefizeti és a szükséges okmányokkal kellőképpen felszerelt igénylést benyújtja. Hogy azután az egyes államközi klíringek vagy kompenzációk útján a hitelező külföldön mikor és hogyan kapja kézhez a követelést, az már rendszerint kívül áll a magyar adós hatalmán, ez már nem tőle függ. A kötelmi jog általános szabályai szerint a pénzkövetelés csak akkor szűnt meg. ha a hitelező azt külföldön kézhez kapta. Ezzel szemben az adós az autorizált pénzintézetnél való lefizetéssel tulajdonképpen mindent megtett, ami az ő hatalmában állott. Felmerül tehát az a kérdés, hogy az autorizált pénzintézetnél való lefizetés olyan teljesítésnek tekinthető-e, amely az adós fizetési kötelezettségének megszűntét vonja maga után. vagy pedig ez a lefizetés csupán letét, biztosíték jellegével bír és a teljes solutio csupán akkor áll be. amikor a hitelező külföldön a pénzt ténylegesen kézhez is kapja. A mi devizajogi szabályaink álláspontja általában az. hogy az autorizált pénzintézeteknél való lefizetés még nem teljesítés. így pl. a 6900 1931. sz. rendelet értelmében az ilyen lefizetés kifejezetten csak a késedelem joghatásai alól mentesíti az adóst. A külföldi államokkal fennálló fizetési egyezményeink és a X. B. körlevelei között mindkét álláspontra találunk példát. így pl. az 1933 júniusban kötött magyarbelga kereskedelmi egyezmény szerint a magyar adósok az autorizált pénzintézeteknél való lefizetést teljesítés gyanánt eszközlik. Ugyan-