Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 11. szám - Az importfelár

11. 3Z. KERESKEDELMI JOG 171 A magánkompenzációnak ezt a struktúráját lassanként a N. B. is átvette és a nemzetközi devizakompenzációs rendszerek is ma már lényegileg hasonlóan funkcionálnak. Eredetileg tehát a kompenzációs megtérítést az ö szerződéses partnerének a magyar importőr a magánkompenzációs szerződés alapján űzette. Amióta a X. B. a felárakat rendszeresítette, azóta a felárüzetési kötelezettség szerződési jellege elmosódott és mivel most már a magyar importőr semmiféle jogi kapcsolatban nem áll a magyar exportőrrel, a felár egy sui generis kötelezettséggé kristályosodott ki. A gazdasági cél lényegileg ugyanaz maradt: az importőrök által fizetett behozatali felárakból teremti meg a X. B. azt az alapot, amelyből az exporttámogatási felárakat a beszolgáltatott exportvaluták után fizetni tudja. Ha ebből a szemszögből nézzük a kérdést, akkor azt kell mondanunk, hogy a felár nem az árfolyamnak kiegészítő része, hanem egy sui generis megtérítési kötelezettség, amely a magyar importőrt azért terheli, mert csak ennek a felárnak fizetése mellett válik lehetővé a X. B. jelenlegi valutapolitikájának a fenntartása és ennek keretén belül a külföldi áruhitelező követelésének a hitelező székhelyére való átutalása, Ül. transzferálása. Kiemeltem az előbb, hogy a X. B. az importőrrel azért fizettet felárat, mert csak úgy tudja valutapolitikáját és gazdaságpolitikáját megvalósítani: a magyar exportot és az exportvaluták rendszeres beszolgáltatását lehetővé tenni. Felmerülhet tehát az a gondolat is. hegy nem tekintendő-e az importfelár céladónak, amely a magyar importőrt az exporttámogatás érdekében sújtja. Ezt a felfogást alátámasztaná a pénzügyminiszternek a parlamentben egyízben adott felvilágosítása k. Amikor arról érdeklődtek, hogy az exportfelárak és az importfelárak között fennálló 3°o differenciát .pl. 43 és 40, 41 és 38°'«l a X. B. mire fordítja, a miniszter azt a felvilágosítást adta. hogy ebből a 3cc-ból a N. B. a kincstár részére történt áruszállítások felárát fedezi. Tehát a felárnak ezt a részét az importőr egyenesen a kincstárnak juttatja, vagyis ez egy burkolt adónak volna tekinthető. Mégsem állhat azonban meg az a felfogás, amely szerint az importfelár voltaképpen céladó, mert hiszen adót kivetni csak a törvényhozásnak van joga. nem pedig a N. B.-nak. Ezen felül pedig, ha az adós a felárat önként meg nem fizeti, a X. B.-nak nem áll módjában azt kényszer útján tőle követelni, hanem kizárólag a külföldi hitelezőnek van joga a felárat bírói úton érvényesíteni. Tehát lényegileg csak két felfogás jöhet komolyan tekintetbe: az egyik, amelyik az árfolvam egy szerves részét látja a felárban, a másik, amely szerint a felár egy speciális célt szolgáló megtérítési kötelezettség. Ha a felárrendelet szövegéből indulunk ki, akkor mindkét álláspont tekintetében találhatunk pro és kontra érveket. A R. válságjogszabálynál szokatlan módon — ez éppen ezért örvendetes jelenség — Grosschmid klasszikus konstrukciójából kiindulva, élesen különbséget tesz kirovó pénznem és lerovó pénznem között. A rendelet a ..kirovó pénznem átszámítására vonatkozó rendelkezéseket" tartalmaz. A rendelet lehetővé teszi ezeknek az átszámítási rendelkezéseknek az alkalmazását akkor is, ha a hitelező már korábban kijelentette, hogy hajlandó a hivatalos árfolyam szerinti pengőértéket teljesítésül elfogadni. A felárrendelet alkalmazását nem zárja ki az sem, hi a bíróság már külföldi valutára szóló jogerős ítéletet hozott és a folyamatban levő perekben még a felülvizsgálati szakban is, ahol pedig a kereset felemelése már nem lehetséges, lehet kérni a feláras átszámítás alkalmazását. Mindezek a rendelethelyek arra látszanak utalni, hogy a felár is az árfolyam egy része, mert a kirovó pénznem pengőértékének ki>zámítá5ánál a felár is figyelembe veendő: még akkor is, ha az ügyben már jogerős ítélet van. amelv a kirovó pénznemben marasztal. Ezzel szemben nem lehet felárat érvényesíteni, ha a követelés vagy már eredetileg is pengőre szólott, vagy pedig a bírói ítélet meghatározott pengőossz égben marasztalt. Felárat követelni csak akkor lehet tehát, ha a kirovó pénznem külföldi valuta; ha a bírói ítélet átkonvertálta a felperes követelését pengőre, akkor már utólag nem lehet felárat kérni. A felárrendeletnek az az intézkedése, amely szerint pengőben való kirovás vagy pengőre szóló ítélet esetében nem jár felár, szintén az árfolyamelmélet mellett, ül. a költségmegtérítési elmélet eüen szól. Ha ugyanis a felárat úgy fogjuk fel. mint kompenzációs költségmegtérítést, akkor ez feltétlenül igényelhető volna minden esetben, amikor a hitelező külföldön lakik, tekintet nélkül arra. hogy a •>zámla külföldi pénznemre vagy pengőre szól. A felárrendelet több rendelkezése tehát azt a felfogást látszik alátámasztani, hogy a felár nem egy külön transzferálás! veszteségmegtérítés, hanem az árfolyam 6zerves kiegészítő része. Ezt a felfogást alátámasztják még az újabb ú. n. szabad devizakompenzációs rendszerek, pl. német, jugoszláv, görög stb. viszonylatban, ahol a felár mértéke a X. B. körleveleinek szóhasználata szerint is, a kereslet és kínálat szabálvai szerint naponként szabad hullámzásnak van kitéve, akár az árfolyam. Bármüyen tetszetős is azonban a felárnak