Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A tisztességtelen verseny elleni Nemzetközi Liga

166 KERESKEDELMI JOG 10. sz Nem hivatkozhatilk az alperes arra, hogy a fuvarozás részére osiak jog volt ós nem kötelesség, mert a megállapodás .helyes értelme szerint a fuvarozás elsősorban a felperes érdekében, a törlesztés ilyen módon való lehetővé tétele céljából köttetett ki, s ha alperes a kéz'izálogot ilyen feltételek mellett ia felperestől elfogadta, azt köteles is volt ályenmódion haszmosítani. A joggal való visszaélés lenne, ha a hitelező csak azért, mert az adós késedelembe esett, a késedelem ideje alatt a zálogtárgy kökötött hasznosításától eltekinthetne, amikor a zálogtárgy átvételekor beleegyezett abba, hogy követelése legalább részben a zálogtárgy jövedelméből nyerjen kielégítést. Dollár 151. Oly feleknél, akiknek hazai törvényei szerint a pengő a törvényes fizetési eszköz és ehhez képest szokásos ügyleteiket pengőben bonyolítják le, azt, hogy a kötelezettség értékét dollárban is meghatározzák, — hacsak ebbeli szándékukat határozottan ki nem jelentették, és ha ily szándékuknak oka és célja kétségtelenül egyébként sem állapítható meg — nem lehet a fizetendő összeg idegen valutában, dollárban való kirovásának tekinteni. Ez az értékállandósági szándékra mutat. (C. P. VII. 2570/1936. sz. a. 1936. szept. 11-én.) A felperes és özv. F. J. között létrejött 4. alatt csatolt szerződésben az ott szereplő felek a kölcsön tárgyát kifejezetten 31.000 pengőben állapították meg és csak a teljesítendő fizetés értékének meghatározása céljából kötötték a pengő értékét a dollár árfolyamához s az esetleges viták elkerülése céljából mondták ki, hogy a kölcsönösszeg a szerződéskötés idején 5412.48 dollárnak telel meg. A kölcsöntartozás egy részének átvállalása pedig akként történt, hogy az alperesek a 82.000 pengőben megállapított vételár egyrészének kiegyenlítéséül 30.000 pengőt saját tartozásuknak ismertek el s bár a felek ezt az összeget ismét viszonyba hozták a dollár értkével, de a vételár elszámolása felől a pengőösszeg alapul vételével rendelkeztek. Mindez arra mutat, hogy a felek akarata az volt, hogy a vételár egy részének megfelelő, átvállalt kölcsöntartozás összege pengőösszegben — 30.000 pengőben — nyerjen megállapítást. Ha most már azt a kérdést tesszük fel, hogy a döntés szempontjából mi az értelme annak, hogy noha az átvállalt kölcsöntartozás pengőben már összeg szerint meghatározást nyert, a felek mégis szükségesnek látták, hogy emellett a kötelezettség összegét dollárban is megállapítsák és meghatározzák azt az árfolyamot, mely szerint a dollár pengőre átszámítandó, — a megoldásnál abból kell kiindulni, hogy oly feleknél, akiknek hazai törvényei szerint a pengő a törvényes fizetési eszköz és ehhez képest szokásos ügyleteiket pengőben bonyolítják le, azt, hogy a kötelezettség értékét dollárban is meghatározzák, — hacsak ebbeli szándékukat határozottan ki nem jelentették, és ha ily szándékuknak oka és célja kétségtelenül egyébként sem állapítható meg — nem lehet a fizetendő összeg idegen valutában, dollárban való kirovásának tekinteni. Viszont minthogy a felek szerződésének itt tárgyalt ügyleti kijelentését még sem lehet minden cél és jelentőség nélkül valónak tekinteni, kétségtelen, hogy annak a kölcsönös jogokat s kötelezettségeket meghatározó egyéb értelme van. Ebben az esetben semmi sem mutat arra a lehetőségre, hogy a felek a dollár útján valamely az árfolyamkülönbözetben nyilvánuló kockázatból eredő nyereség biztosítását kívánták elérni, amit már az a körülmény kizár, hogy abban az ügyletben, mely a felperes kölcsönkövetelésének keletkezésére alapul szolgált, a felek meghatározott értékek kölcsönös kicserélését célozták, de egyébként is a kölcsön átvállalása idején a dollár napi értékelésénél jelentékenyebb árfolyamkülönbözet nem mutatkozott, a később bekövetkezett rendkívüli értékváltozással pedig az akkori viszonyok között senki sem számolhatott. Ehhez képest a felek szerződésének helyes értelme csak az lehet, hogy a felek az alperesek által átvállalt kölcsöntartozásnak dollárban való kifejezésével, a dollár akkor változhatatlannak hitt értékállandóságára való tekintettel, a tartozás összegének állandó értékben való megállapítását, illetve annak az összegnek a gazdasági élet rendkívüli változásaitól való függetlenitését célozták. Kétségtelenné teszi ezt az elsőbiróság Ítéletében megállapított s onnan a fellebbezési bíróság által átvett az a tényállás, amely szerint a felek a követelésnek dollárösszegben való meghatározása mellett is több ízben rámutattak arra, hogy a tartozás pengőértékben áll fenn. Mindezekből az anyagi jog szabályai értelmében az kvetkezik, hogy bár a felek a kölcsön visszafizetésénél, a fizetendő összeg meghatározását illetően a dollár egy bizonyos árfolyamát kívánták irányadóul tekinteni, minthogy a dollárnak időközben bekövetkezett, előre nem látott, rendkívüli értékváltozására való tekintettel a szerződésnek pusztán az értékállandóság biztosítását célzó ez a kikötése alkalmazhatatlanná s olyanná vált, amely a felek eredeti célját már nem szolgálhatja, viszont a pengő árfolyama általában állandó maradt, — az alperesek tartozásuknak a szerződés kötésekor megállapított pengő összegét kötelesek a felperesnek megfizetni. Közvetítés 152. Kikötött közvetítési d*; bírói mérséklése. (C. P. VII. 3139/1936. sz. a. 1936. október 6-án.) Alaposnak találta ia m. kir. Kúria ae alperesnek a kikötött díj további mérséklése iránt előterjeisztett felülvizsgálati panaszát, mert a Mlebbezési bíróság általi mcgitélt 7500 pengő a közvetítőknek már megfizetett 10.000 pengővel együtt a 235.000 pengő körüli vételárnak közel 8°/o-a » ígly aránytalatniul magasabb a szokásos és elfogadott 2°/o-os közvetítési jutaléknál. lEzért a m. kir. Kúria az alperes által már megfizetett 10.000 pengővel, ami a vételár mintegy 4.3°/o-ának felei meg a közvetitők közvítitési tfjvékictnységét, tekintettel kifejtett működíésükrls már bőségesen díjazottnak találja. S minthogy a kikötött közvetítési díj is a méltányosság szerint mérsékelhető, Ifoa aránytalanul magas összegben állapíttatott meg (795. számú elvi jelentőségű