Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A kirovó külföldi pénznem leértékelésének hatása a pénztartozásra

164 KERESKEDELMI JOG 10. sz. alapról való letérésben a hitelező államok jártak elől, a közelmúlt eseményei min­denkit meggyőzhettek arról, hogy a szóban­forgó valutáris rendszabályban az egyes államoik létérdeke által diktált intézkedést kell látnunk. Ha a dollár leértékelésében valóban szerepet játszott is az a szempont, hogy az eladósodott mezőgazdák terheit eny­híteni kell, a tulajdonképeni cél nem a hite­lezők megkárosítása, hanem az adósságok reálterhében a pénz* belföldi vásárló erejének megnövekedése folytán beállott emelkedés korrigálása volt. Ezt a célt fejezi ki Roose­velt 1938. május 7-ti kijelentése (idézve Wolff id. m. 28. lapján): „The Administra­tion has the defmite objective of raising com­modity prices to such an extent that those who have borrowed money wáU, on the ave­rage, be able to repay that money in the kind of a dollár wich they borrowed." Dr. Bátor következetlennek tartja, hogy a kényszerkonverziót bevezető külföldi szabály irányadó voltának hívei és a bíróságok maguk sem alkalmazzák ezt a szabályt akkor, ha a követelést nem egyszerűen egy­ségnevezettel;, hanem közvetlenül ü« arany értékpénz darabszámában rótták ki. Ez a következetlenség talán csak látszólagos, ha a külföldi jog alkalmazását ai felek feltehető akaratára, alávetésére alapítjuk, miként ezt a fentebb idézett írók teszik. Hiszen az arany­érmében történő kirovással a felek kifejezésre juttatják azt a szándékukat, hogy a pénztör­vény későbbi megváltozása ne legyen befo­lyással a kötelem tartalmára. Ha arra az álláspontra helyezkednénk, hogy a külföldi kényszerkonverziós szabálvt nálunk nem kell elismerni, úgy a biróra há­rulna az a feladat, hogy azt az értékpénzt, amely a tartozás keletkezésekor érvény­ben volt, a külföldi valutatörvényre te­kintet nélkül maga számítsa át az új érték­pénzre és •— ha a tartozást az adós nem valósággal külföldi fizetőeszközökben telje­síti — az így kiszámított összegnek a bel­földi hivatalos árfolyam szerinti pengőellen­értéke volna fizetendő. Az új értékpénzre való átszámításban a pénzváltozás időpontja volna irányadó. Eelmerül az a nehéz kérdés, hogy — nohla a pénzkövetelés nem azonosít­ható annyi színaranyra irányuló követelés­sel, amely a pénz törvényes aranytartalmának megfelel — az átszámítást az aranvtartalom, vagy pedig a belföldi vagy külföldi értékelés (vásárlóerő) szerint kell-e eszközölni. Dr. Bátor szerint az aranyalapról való letérés, illetve leértékelés előtt keletkezett követelé­sekkel ugyanúgy kell elbánni, mintha kife­jezett aranyzáradék forogna fenn. Az ural­kodó jogi felfogásnak azonban nem felel meg az. hogy az aranyzáradék nélküli pénzköve­telések — amennyiben nem esnek az illető külföldi állam magánjogának uralma alá — a pénzváltozás következményeit épúgy kike­rüljék, mint az aranyérmében kirótt köve­telések. Talán nem tévedünk, ha a budapesti kir. ítélőtábla Ítéletének helyes értelmét is abban látjuk, hogy a dollár esetében azért nem forog fenn „tételes jogi szempontból" vett pénznemváltozás, mert az amerikai jognak azt ia szabályát, amely szerint „dollár egyenlő dollár", a belföldi bírónak is alkalmaznia kell. Máskép fog alakulni a követelés sorsa, ha arany záradék, más értékállandósági kikötés, vagy adóskésedekm forog fenn. A német irodalmat behatóan foglalkoztatta az a kérdés is, hogy a követelések felértéke­lésére a „Sohuldrecht" vagy a „Wáhrungs­recht" irányadó-ie. Bár a vélemények meg­oszlanak, az uralkodó és a Reiehsgericht ál­tal is osztott felfogás, úgy látjuk, az, hogy ezeket a kérdéseket a „Schuldrecht" magán­joga szerint kell megoldani. (Ellenk. Krae­mer a J. W. 1933. évf. 46. számában, lásd továbbá v. Falkenhausen a „Bank-Archiv" 1931. évf. 5. számában megjelent cikkében idézett irodalmat.) A kontinentális jogtudo­mány és a joggyakorlat az amerikai jognak az aranyzáradékok érvényét eltörlő szabá­lyát is olyannak tekinti, amely csak abban az esetben érvényesülhet, ha magára a jog­viszonyra az amerikai magánjog az irány­adó. Éz a kir. Kúria álláspontja is. Mind a Reiehsgericht, mind a wieni Oberste Gerichts­hof alkalmazza 'is a Joint Resolution-nak említett rendelkezését, ha az amerikai jog alá eső jogviszonyról van szó (lásd a J. W. 1936. évf. 203. lapját, valamiint az osztrák népszövetségi kölcsön tárgyában hozott dön­tést a „Die Rechtssprechung" 1936. évf. 8. számában). Fejtegetéseink eredményeként azt mondhat­nók, hogy az aranyzáradék alkalmazása nél­kül dollárban kirótt pénzkötelmek tekinteté­ben — ha az ítéleti indokok talán nem is ha­tolnak a probléma gyökeréig — érdemben he­lyes és a jogtudományban uralkodó felfogás­nak megfelel a budapesti kir ítélőtábla ama még nem jogerős döntése, amely szerint az Egyesült Államoknak az aranyalapról történt letérését megelőzően érvényben volt dollárt a mai dollárral egyenlőnek kell venni. ön DREHER BAKSÖR

Next

/
Thumbnails
Contents