Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A részvénytársaság tárgya

154 KERESKEDELMI JOG 10. sz. kuló vállalatokra vonatkoztak és ez a helyzet mindkét helyen olyan visszás eredményekre vezetett, hogy Németországban már az 1870. júl. 11-i törvény, Franciaországban pedig az 1893 laug. 1-i törvény fordított a helyzeten és azt, ami addig a részvénytársaság tényálladtéki eleme volt, t. i. a vállalat kereskedelmi jellegét, a részvénytársasági forma következményévé tette.1 A mi kereskedelmi törvényünk azután egyenesen a német 1870-esí megoldást telte magáévá.2 A francia és német állásfoglalásnak az volt az oka, hogy a kereskedelmi törvényben szabályozott részvénytársaságok mellett megalakulhattak olyan magánjogi társaságok, helyesebben egyesületek, amelyek a részvénytársasághoz hasonló formát öltöttek magukra. Ennek azután az lett a következménye, hogy a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek ezekre a magánjogi részvénytársaságokra való alkalmazása állandó vitaanyagot szolgáltatott.3 Franciaországban a Panama-csatorna építésére alakult részvénytársaság fizetésképtelensége adta meg a végső lökést a bifurkáció megszüntetésére, anélkül, hogy az új törvény hatálybalépése előtt alakult magánjogi részvénytársaságok tekintetében a vitaanyag tárgytalanná vált volna.4 Németországban hasonló kontroverziák kiéleződésének elejét vette, hogy egyes német tagállamoknak az AHGB-t életbeléptető törvényei a magánjogi részvénytársaságokra is kiterjesztették a kereskedelmi törvény rendelkezéseit és így az 1870 júl. 11-i törvény tulajdonképpen csak egy tényleg már meglévő helyzetet foglalt egységes jogszabályba.5 A mi Kt.-ünket előkészítő értekezleten is az volt a döntő szempont, hogy egyébként 'a 1 L. Pisko: Die Handelsgesetze als Quellén des bürgerlichen Rechts. 1935. 89. 1. 5, 2 Ausztria viszont kitartott amellett az eredeti német megoldás mellett, hogy a kereskedelmi törvény uralma alá eső részvénytársaságot csak kereskedelmi vállalat céljaira lehet alapítani. Ezen az állásponton van a török, spanyol és holland jog is. 3 A francia jogterületre nézve 1. különösen Lyon— Caen—Renault: Traité de droit commercial. 4. kiad. 2. k. 473—507 1.; Lacour—Bouteron: Precis de droit commercial. 3. kiad. 1. k. 516—527. 1. 4 A francia jog szempontjából még miíndig vitás maradt, hogy a nem kereskedelmi célú részvénytársaságok ügyletei kereskedelmi ügyletek-e, bár az, hogy a részvénytársaság kereskedő, nem lehet vitás. 5 Ausztriában azért nincs a kérdésnek nagyobb jelentősége, mert az 1852. nov. 26-i egyesületi törvényben szabályozott Aktienverein az ehez szükséges engedély megszerzésének nehézségei folytán nem gyakorlati. (L. Pisko: i. m. 90. 1. 6. j.) Egyébként Pisko abból a tételből kiindulva, hogy a kereskedelmi törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelynek alapja nem a kereskedelmi élet különleges szükséglete, az általános magánjog trületén is alkalmazni lehet, a kereskedelmi törvény részvényjogi szabályainak legnagyobb részét az Aktienverein-okra is alkalmazhatóknak találja. kereskedelmi jog részvénytársasági szabályai mellett szükséges lett volna a magánjogi részvénytársaságokra egy külön törvényt alkotni, amelyben ugyaniazokat a szabályokat kellett volna elismételni. A részvénytársasági jognak a részvénytársaság tárgyától független szabályozása tehát lényegileg törvény- és jogtechnikai előnyök kedvéért történt. Ezt az előnyt azonban iázzál a jogpolitikai szempontból nem aggálytalan jogtétellel kellett megvásárolni, amely a részvénytársasági formát és egyszersmind a kereskedői minőségből folyó összes joghatásokat minden cél számára megnyitotta.6 III. Nem lehet kétséges, hogy arra a régi álláspontra való visszatérés, amely szerint részvénytársaság csak kereskedelmi üzlet folytatására alakulhat, semmiképpen nem járható út, hiszen azok a vállalkozások, amelyek a civilizációnak a részvénytársasági forma igénybevételével a legnagyobb szolgálatot tették, sokszor nem voltak és esetleg a jövőben sem lesznek kereskedelmi ügyletekkel iparszerűen foglalkozó vállalatok. Elég e tekintetben a csatornák és vasutak építésére utalnom.7 De egyfelől iá részvénytársasági tárgyak korlátozása nemcsak úgy következíhetik be, hogy a megengedett részvénytársasági célok éppen a kereskedelmi célok körével essenek egybe8, másfelől, ha a korlátozás helyes irányban következák be, semmi szükség nincs arra, hogy a jog megengedje magánjogi részvénytársaságok keletkezését. Ami az első vonatkozást illeti, kétségtelen, hogy amint vannak tipikusan a részvénytársaság intézményére váró olyan feladatok, amelyek nem esnek a kereskedelmi ügyletekkel való iparszerű foglalkozás körébe, éppen úgy vannak a Kt. 258. és 259. §-ában felsorolt ügyletek közt is olyanok, amelyeket a részvénytársaság tipikus feladatköréből ki lehetne rekeszteni. A detaiil árukereskedelem, a bizományi kereskedelem, a saját termények 6 A legkövetkezetesebb volt mindenesetre a cári orosz törvényhozás, amely a részvénytársaságot nem is a kereskedelmi törvényben, hanem az 1914. évi magánjogi tkv. társasági fejezetében szabályozta. 7 Igaz, hogy a korábbi állásponthoz visszatérést lényegesen megkönnyítette az az újabb fejlődés, amely a kereskedelmi vállalkozások körét erősen kiterjesztette. Ebben a vonatkozásban pl. a 1933 okt 27-ii lengyel kereskedelmi törvény 27. cikke még a német Kt. 3. §-án is túlmegy azzal, hogy a nagyobb mezőgazdasági üzem folytatója előtt is megnyitja a kereskedői minőség megszerzésének ^ehetőségét. Az azonban nyilván logikátlan eljárás lenne, ha a kereskedelmi vállkozások körét terjesztenénk ki olyan széles körre, hogy ebbe a körbe minden részvénytársaság beleférjen és amikor ez már megtörtént, akkor mondanánk ki, hogy a részvénytársaság csak kereskedelmi vállalat céljára alakulhat. 8 Sőt éppen az előbbi jegyzetben említett fejlődési irány következtében ez a megoldás nem is vezetne célhoz.