Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon

54 KERESKEDELMI JOG 4. sz. ahogy ezt az égetően szükséges munkát elvégezte: a munka áttekinthető elrendezésben, stílusban egyaránt. A 400 oldalas kötet két részre oszlik: Az első részre vonatkozik mindaz az elismerés, melyet fentebb közöltünk, ebben gyűjtötte össze a szerző a karteljog összes forrásait és az ennek alapján hozott érdekesebb döntéseket. Míg ez az első rész a gyakorlati karteljogász nélkülözhetetlen kézikönyve, addig a második rész gazdasági életünk kimagasló személyiségeinek a szerző felkérésére közölt elmélkedései a kartelek gazdasági szerepéről. E két egymással semmiképpen össze nem függő rész összeházasítása talán egyetlen szerény észrevétel, amelv a kitűnő munkával szemben felhozható. Amivel nem azt akarjuk kifejezni, hogy a felkért kitűnőségek munkája nem érdemel meg miinden figyelmet azok részéről, akik a kartelkérdéssel behatóan foglalkozni akarnak; — azonban ha a kiadó kísérletet tett volna és a joggyakorlatot tartalmazó részt — megfelőlen olcsóbb áron — külön kiadja és külön jelentek volna meg az értekezések, érdekes tapasztalatot tett volna, hogy melyik munka fogyott volna nagyobb számban. Áttérve a részletekre: az a bő joggyakorlat, melyei a karteltörvény 1. és 2. §-aihoz fűz, önmagában iis értékessé teszi a művet. Itt uralkodik ugyanis a gyakorlatban a legnagyobb jogbizonytalansáig. A törvény karteldefiniiciója a dolog természeténél fogva és szándékosan igen tág és így vitákra adhat alkalmat, hogy valamely jogviszony kartelnek tekinthető-e avagy sem. Ez még önmagáiban nem volna olyan nagy baj, de törvényünk azt a megállapodást, amelyet, mint határesetet a felek nem tekintettek kartelnek és ezért teljes jóhiszeműséggel uem jelentették be a kartelnyilvántartásban, magánjogilag hatálytalannak tekinti. Ez rendkívül súlyos és következményeiben szinte beláthatatlan rendelkezés, mert egy szerződés alapján milliós kötelmek keletkezhettek és az egész bonyolult jogviszonyfürtöt töviről lemetszi az a körülmény, hogy utólag megállapítást nyer a karteljelleg és az elmulasztott bemutatási kötelezettség, mely halálbüntetéssel jár a kérdéses megállapodásra nézve. Ha már nincs egy olyan szakasz a törvényben, amely a magánjogi hatálytalanság alól kivételt statuál ott, ahol jól'fszeműén történt az elmulasztás, akkor legalább most módunkban áll dr. Dobrovits könyvéből az eddigi gyakorlat alapján következtetnünk arra, hogy vájjon egy határesetben a kérdéses alakulat kartelnek fog-e minősülni, avagy sem. Az önnálló értekezésekből álló második részből ki kell emelnünk a szerzőnek „karteltörvényünk gyakorlati alkalmazása" cím alatt írt kitűnő tanulmányát. Ebben az első részben bemutatott joganyag és gyakorlatból vonja kritikai következtetéseit. Ennek méltatásánál elfogultsági kifogást kell tennem önmagam ellen. Mert egy tanulmány, melyben éveken hangoztatott aggályom ilyen tömören nyer kifejezést, az számomra félig-meddig önigazolás: „A törvény jelenlegi struktúrája mellett a Kartelbíróság nem életképes, mert a Kartelbíróság előtt csak a kereskedelmi miniszter utasítására a kincstár jogügyi igazgatósága indíthat közérdekű keresetet, ellenben magánfelek oda keresettel nem fordulhatnak... A magánfelek a Kartelbíróság előtti perlési joga nem jelentené a bíróság túlterhelését... a perköltség fizetésének konzekvenciája is visszaniasztóan hatna az alaptalanul perlekedőkre." Lapunk melléklete, „A Kartel" a fenti megállapítást hirdette állandóan, sőt abba liis pusztult bele. A bírósági joggyakorlat feldolgozása képezte volna hivatását, de ilyen nincs. Hogy miért, arra megadja a választ dr. Dobrovits. Dr. Kőházi Endre a tőle megszokott alapossággal a kartelszerződések jogi ismérveit boncolgatja a magyar és összehasonlításul a német törvényes rendelkezések alapján. E kérdésnek is igen nagy a gyakorlati jelentősége, figyelemmel arra, hogy a leggyakrabban a jogvita épnen a körül forog, hogy valamely alakulat kartelnek tekintendő-e? Ki kell emelnünk még dr. Ranschburg Nándor tanulmányát, aki a kartelkomplexumnak egyik legfontosabb és egyben legkevésbé tisztázott problémáját világítja meg igen érdekesen: a bojkott jogosságának kérdését és a határvonalat a bojkott eszközének jogos használata és a gazdasági szabadságot és jogos magánérdeket sértő beavatkozás között. Törvényünk ezt iá nehéz problémát teljesen rendezetlenül hagyta. Pedig érdemes volna ezt a kérdést egészen önállóan külön ankét elé vinni. A múlt évi Budapesten megtartott International Law Association konferencia kartel jogi határozata erre a kérdésre külön is felhívja a figyelmet. Dr. Varsányi Emil tanulmánya rendkívül érdekes és eddig alig ismert új adatot tartalmaz a nemzetközi kartelek életéből és működéséből. A többi illusztris tollból származó tanulmányt is okulással olvashatjuk, azonban inkább a társadalom és gazdaságbölcselet körése vágnak, tehát kevésbé valók egv ilven eminenter a ikorlati jogásznak készült kézikönyve. A munkát minden gyakorlati és elméleti jogásznak meg kell szereznie. Aki jogi könyvtárában egyetlen kartelkönyvet <akar esak bírni, annak is ezt a munkát ajánlhatnám. Dr. Kelemen Sándor A Pénzintézeti Központ által kinevezett főárusítóknál általános szokás, hogy az osztálysorsjátékban résztvevőknek az eddig játszott sorsjegyeket felajánlják a következő első osztályra is a folytonosság biztosítása végett. Az új játékterv maradt a régi, a sorsjegy ára sem változott. Hivatalos árak: i/t = 24, V2 = 12, y4 = 6, i/8 = 3 pengő. Értesülésünk szerint a beküldött sorsjegyeket nagyon kevesen küldik vissza, mindenki tovább játszik. Üj reflektánsoknak tehát ajánlatos megbízásaikat sürgősen elintézni. Elérhető legnagyobb nyeremény 500.000 pengő. Minden második sorsjegy nyer. A húzások április 13-án kezdődnek. MíüdSü jogász kereskedő és •M^....^^, közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot