Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 11. szám - Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár előadása a szövetkezeti reformokról

184 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. meri, ha az derülne ki, hogy az alperes akkor rendelt és vett át árut, amikor már tudott arról, hogy a felperes követelésének a kiegyenlítése előreláthatólag csak kompenzációs ügylet útján történhetik és a felperes még olyan időben szállította és adta át az árut, amikor arról, hogy kielégítését egyedül ezen az úton remélheti, még nem tudott, es ha valónak bizonyulna a felperesnek az az előadása, hogy az alperes a külföldi fizetési eszközök kiszolgáltatására vonatkozóan a Magyar Nemzeti Bank által eddigelé követett gyakorlatának megváltoztatását fondorlatosan elnallgatva bírta rá őt (a felperest) a további árurendelések teljesítésére: ebben az esetben, minthogy az alperesnek a felperes egyenes megtévesztését eredményező ilyetén magatartása nyilván a kereskedelmi forgalomban megkívánható kölcsönös hit és bizalom elvébe ütköznék, szó lehet arról, hogy azt a többletkiadást, ami felperest a vételárnak kompenzációs úton való beszedése folytán érte, jogellenes és vétkes magatartása folytán az alperes a felperesnek kártéritéskép megfizetni tartozzék. De még ha az alperesnek ilyenirányú vétkessége nem is volna megállapítható, előtérbe léphet a peres felek téykedéseitől független okból előállott esemény okozta kárnak a méltányos megosztása. A peres felek ugyanis a becsatolt és tartalmilag valódiaknak elismert levelek tartalmából kitünőleg eredetileg nyilván abból a feltevésből indultak ki, hogy a M. N. Bank az alperes részéről lefizetendő pengők ellenében a dinárokat a sorozatosan eszközölt további rendelésekre is ki fogja utalni, — ámde ez a feltevésük utóbb megdőlt annak folytán, hogy a M. N. Bank nem rendelkezvén megfelelő mennyiségű dinárral, — utóbb a jugoszláv hitelezők követeléseinek kiegyenlítésére a kompenzációs ügylet útján való lebonyolítási módozatra tért át; ami nem vitásan a korábbi gyakorlattal szemben a dinár beszerzését megdrágította. Az ebből, a szerződő felek ténykedéseitől független okból előállott esemény okozta kár azonban kizárólag az egyik fél terhére nem róható, hanem az a kiderítendő eset körülményei szerint a felek közt méltányosan megosztandó. Váltó 197. Puszta átadás útján megszerzett váltó birtokosa a magánjogi kifogásokat tűrni tartozik. (P. VII. 328/1935. sz. a. 1935 szeptember 25-én.) A megállapított és mes nem lámadott tényállás .szerint az alperes a kereseti váltót elfogadói aláírásával ellátva a váltón kibocsátóként szereplő dr. G. E-nek adta át, aki azután átadta a váltót a váltón nem szereplő P. I-nak s ez viszont tovább adta azt a felperesnek, aki az üres rendelvényt kitöltve, saját magát írta vagy irattá be rendéivényesként a váltó szövegéibe. E tényállásból jogszabálysértés nélkül állapította meg a fellebbezési bírásáig! azt, hogy a felperes nem váltói úton jutott a kereseti váltó birtokába, hanem azt a váltói kapcsolaton kívül áldó P. I. közbenjöttével puszta átadás útján szerezte meg a váltón kibocsátóként szereplő dr. G. E.-tól és ehhez képest az állandó bírói gyakorlatnak megfelelőleg az anyagi jog sérelme nélkül fogilalta el ítéleti döntésénél azt a jogi álláspontot, hogy a felperes a dr. G. E. és az alperes között a valtóadáissal kapcsolatban fennállott jogviszonyból merített kifogásoknak felperessel szemben való érvényesítését tűrni tartozik. A fellebbezési bíróság az alperest vallomására, amely szer-mt a kereseti váltót az alperes a Magyar Általános Hitelbanknál fennálló váltótartozás rendezésére adta át dr. G. E.-nek, megeskette és az esküvel megerősített alperesi vallomást az ítéleti tényállás megállapításánál bizony tékul elfogad'a, mert az alperes vallomását a tanúként kihallgatott, dr. G. E. vallomásával és az utóbbi által kiállított, a perben E/E alatt csatolt írásos nyilatkozat tartalmával valószínűsítve látta. A valószínűsítésre vonatkozó ítéleti indokolás nem iratellenes, mert a tanúnak vallomásában és F/l. alatti nyilatkozatában az alperes vallomását támogató adat van. Mnthogy pedig a mérlegelés helyességének a kérdése, az ezúttal fenn nem forgó eljárási szabálysértés esetén kívül, felül nem vizsgálható, a Pp. 534. §^a értelmében e helyütt is irányadó a Pp. 270. és 376. §-ainak megfelelő mérlegelés alapján megállapított az az ítéleti tényállás, amelv •szerint az alperes a kereseti váltó! a Magyar Általános Hitelbanknál fennálló váltótartozásának rendezésére adta dr. G. E.-nek. Dr. G. E. tehát a váltót más célra, nevezetesen P. I. részére s ennek útján a felperes részére történt továbbadásra jogszerűen fel nem használhatta és amiként a váltó felhasználhatása tekintetében alperessel fennállott megállapodása értelmében, illetve jogviszonya keretében maga dr. G. E. sem érvényesíthetne követelést a kereseti váltó alapján az alperes ellenében, akként nem érvényesíthet a váltó alapján követelést az alperes ellen, a dr. G. E.-el fennálló jogviszonyból származtatott alperesi kifogásokat a fentiek szerint tűrni tartozó felperes >sem. Védjegy 198. A védjegyperekben is alkalmazni kell a Pp. 476. §-ának 3. bekezdését módosító 1900:XXXIV. t.-c. (Te.) 24. §-át is, amely szerint az elsőbíróságnak olyan ítélete ellen, amely ellen egyebekben a fellebbezés mind a két félre nézve az idézett §. szerint ki volna zárva, egyedül a perköltség viselésének és mennyiségének kérdésében fellebbezésnek csak abban az esetben van helye, ha a megítélt perköltség összege meghaladja a fellebbezés kizárására irányadó értéket. (P. II. 2744/1935. sz. a. 1935 okt. 31-én.) A jelen perben a kereset leszállítása folytán egyedül a perköltség viselésének és mennyiségének kérdésében hozatott elsőfokú ítélet. Az elsőbíróság az alperest 35 pengő 40 fillér perköltségben marasztalta; a fellebbező felperes pedig ennek a perköltségnek 131 pengő 90 fillére felemelését kérte. Minthogy pedig ez az összeg nem haladja meg a 49.000/1930. I. M. számú rendelet 2. §. 5a) pontjában a fellebbezés korlátozása tekintetében megállapított 200 pengős értékhatárt: ennélfogva ebben az ügyben fellebbezésnek nincs helye. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)