Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 11. szám - Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár előadása a szövetkezeti reformokról

L82 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. tán szenvedett sérelem orvoslása ceüaból az alkalmazott részére csak az 1914:XVII. t.-c. 13. §-ában előírt panaszjog áll nyitva a felettes hatóságoz. (L. m. kir. Kúria P. II. 1488/1930 20. s/. ítéletet.) Ezekből az okoból a felperes keresete alaptalan. 191. A polgári bíróság az eléje vitt magánjogi igény elbírálásánál nemcsak a büntető bíróság felmentő ítéletének, (az eljárást megszüntető határozatának), hanem az elítélést tartalmazó ítéletének a döntéséhez és ténymegáliapításához sincsen kötve, kivéve, ha valamely különleges jogszabálynál fogva a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja, vagy feltétele a büntető bíróságnak elítélést tartalmazó ítélete. (49. sz. J. Dt.) A fellebbezési bíróság tehát a folyamatban levő büntető eljárás eredményét bevárni s a polgári peres eljárást ennek a befejezéséig felfüggeszteni nem tartozik, hanem önállóan állapíthatja meg s bírálhatja el, hogy a szolgálati szabályzatban felsorolt elbocsátási okok fennforognak-c s azok alapján a felperes elbocsátása jogosan történt-e? (P. II. 1754/1995. sz. a. 1935 október 2-án.) Az elbocsátás okainak közlése akként kell, hogy történjék, hogy a másik tél kétségben ne lehessen abban a tekintetben, hogy miért történt az elbocsátás. Nincsen szükség az ok kifejezett megjelölésért' akkor, ha e nélkül is nyilvánvaló a másik tél előtt, ho,giy a munkaadó, mely okból élt az elbocsájtás jógáival. Minithagy a B) alatti elbocsátó levélben a felperes terhére konkrét bény megjelölve nincsen, tisztázandó, hagy a felperes elbocsátásai vizsgálat megelőzte-e, az annak folyamán megállapított s a felperes terhére rótt tényekről a felperesnek tudomása volt-e A szolgálati szabályzat 25. §-a értelmében, ha az elbocsátás a 23. §-ban felsorolt azon ok miatt történik, hogy az alkalmazott a szövetségnek szándékosan kárt okozott, vagy ha az elbocsátás a 24. §. b), c) vagy d) pontjában felsorolt szolgálati visszaélés miatt történik, az alkalmazott úgy a felmondásra, valamint a nyugdíjra való igényeit elveszti. Az elbocsátást ez esetekeben a 22. §. kereseti szóbeli és írásbelii dorgálásnak nem kell megelőznie. Az alperes állította és bizonyítani kívánta, hogy a felperes elbocsátása a szolig, szab. 23. §-ában és a 24. §. b) pontjában felsorolt okokból, szándékos károkozás és szolgálail'i visszaélés matt történt és ezek az elbeasátási okok fennforogtak. Az alperes által a 3. sorszámú előkészítő iratban felhozott s az elsőbíróság ítéletében is ismertetett ezek az elbocsátási okok nem bírálhatok el a felperes és S. J. munka- és hatásköre, valamint a belétkönyv és a 10.000 pengő kiadása körülményeinek a tisztázása nélkül. Az alperes a per során az A/l. alatt csatolt vádirattal kapcsalatban újabb elbocsátási okot' érvényesített. Ezt a fellebbezési bíróság, az elsőbíróság ítéletére utalással nem vette figyelembe, azért, mert azt az alperes elkésetten s nem a szolgálati szerződés szerint illetékes szerve útján érvényesítette. Nem tisztázta azonban a fellebbezési bíróság, hogy ez az elbocsátási ok mikor jutáit az alperes tudomására? Az a körülmény pedig, hogy az elbocsátási okot a perben a periratai kapcsán érvénvesítetlte, nem akadályozza az elbocsátási ok bírói vizsgálatát, megállapítását és ligyelem.be vételét, menti a meghatalmazott ügyvéd1 által ellenjegyzet! periratban tett perbeli ttényelőadás és kijelentés nem az ügyvéd, hanem a peres fél ténye. Minthogy a fellebbezési bíróság az ügyet a fennebb jelzett irányokban a Pp. 224. §-a értelmében nem tisztázta és e nélkül az ügy alapos végeldöntésre nem alkalmas, ezért a m. kir. Kúria a Pp. 543. §-a a lapján a fellebbezési bíróság ítéletét a rendelkező rész szerint felodotta s a Pp. 508., 543. §-ai alapján a felülvizsgálati költségeket megállapította. Végkielégítés 192. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 12. §-a értelmében, az alkalmazottat megillető végkielégítés az alkalmazott elhalálozása esetében, annak eltartásra jogosult házastársát csak abban az esetben illeti meg, ha arra rászorul. Annak a megítélésnek, hogy az alkalmazott özvegye a végkielégítésre rászorultnak tekinthető-e, a végkielégítés esedékessé válásának, vagyis a férj elhalálozásának időpontjában fennállott vagyoni helyzet lehet egyedül mérvadó. A vagyoni és jövedelmi viszonyok későbbi esetleges változásainak bizonytalan esélyeitől az özvegy végkielégítési igényének keletkezése és fennállása függővé nem tehető. (P. II. 2344/1935. sz. a. 1935. szept. 4-én.) E jogi álláspont helyessége mellett szól az 1910/1920. M. E. számú rendeletnek a joghasonlatosság elvénél fogva ehelyütt felhívott 9. §-a ;i. bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, amely szerint maga az alkalmazott végkielégítésének az összegét is a szolgálati viszony megszűnésekor volt, — és nem valamely korábbi időpontbeli, avagy több előző évi átlagnak megfelelő — illetmények alapul vételével kell kiszámítani. Nótartásidíj átruházhatósága 193. Balesetből eredő nőtartási díjkövetelés nem ruházható át. (P. VII. 1752/1935. sz. a. 1935. szept. 24-én.) Az elhalt özvegye az 1874:XVIII. t.-c. alapján iigyancsak pereMte a vasúttársaságot ,s ebben a perben többek között a férjét ért balesetiből kifolyólag1 nőtartás díj irániti igényt is érvényesített. De utóbb abban a perben, keresetének a notartásdíjra irányuló részétől elállott, amihez az alperes hozzájárult, nőtartásdíj iránti igényét pedlig 1932 június hó 10-én a felperesre ruházta. Az átruházás folytán kereseti igényét a felperes, minit özv. W. F.-né engediménvese az engedményezésre is alapította. További kérdés az, hagy mimll az özv. W. F.-né ügyleti engedményese igényelheti-e a felperes az alperestől azt, amit W. F.-nének az 1874 :XVIII. t.-c. alapján tartásdíj fejében lenne köteles az alperes megtéríteni? Vagyis, hogy a balesetből származó tartásdíj iránilli igény lehet-e általában átruházás tárgya? Az a jogszabály, hagy a követelések az adós beleegyezése nélküli átruházhatók, nem általános.. Ha a követelés a hitelező személyével annyira összefügg, hagy attól a szoligáitatás természete