Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 11. szám - Válasz a kritikára

174 KERESKEDELMI JOü 11. SZ. abba a hibába esett a jogtudomány, mint mikor a kötelmi jogviszony megdologiasításáról beszél olyankor, midőn bizonyos kötelmi jogviszonyokat mindenki respektálni tartozik (telekkönyvben feljegyzett bérleti jog stb.). Végeredményben az anyagi jog által nyújtott minden jogosítvány a jogosított oldaláról nézve személyiségi jog, mert az akár dologi, akár kötelmi jellegű, mindenki által respektálandó. A versenyjog azonban igenis kitermel új eszmei tulajdonigényeket, amennyiben abszolút védelemmel látja el a vállalathoz tartozó közgazdaságilag értékesnek felismert karakterizáló javakat, mint pl. a 8. §-ban említett vállalatjelzők, cég, név, védjegy stb.. a 8. §-ban foglalt karakterizáló áru-elnevezés, árucsomagolás, amely eszmei tulajdonokat a szerzői, szabadalmi jogintézményhez hasonlóan speciálisan szabályoz. Ezenkívül mint személyiségi jogot ismerjük fel a 13. §. szerint a vállalat hiraevének, hitelének védelmét, ugyanígy a 15. §. szerint az üzemi és üzleti titokvédelmet. Ezen abszolút jogokat a törvény olykép védi, hogy minden e jogok ellen irányuló, akár szándékos, akár vétlen támadást tisztességtelen versenycselekménynek deklarál. Ily esetekben tehát pozitív eszmei tulajdon sértetvén meg, nem a sértő cselekmény rugóit kutatjuk, hanem egyszerűen az eszmei tulajdonsértést konstatáljuk. Az ily értelemben vett tisztességtelen versenycselekményt a dolog természeténél fogva nemcsak szakmabeli versenytárs követheti el, azaz nem befolyásolhatja a jogvédelmet az a körülmény, hogy azt ki és mily célzattal követte el. így adódik a tisztességtelen versenycselekmények kétféle szempontból való kategorizálása, midőn is egyfelől a kötelmi, másfelől a dologi jogi szempont dominál, sőt gyakran egy cselekmény mindkét kategóriába esik. Természetes, hogy miként az általános magánjogban gyakran összefolyik e két kategória, úgy ezt a jelenséget a versenyjogban is tapasztalhatjuk és így e kategorizálás sem nélkülözi a támadó felületet. Részben helytelen tehát a 32. §. második bekezdésének osztályozása, mely az egyes tisztességtelen versenycselekmények károsultjait megjelöli, hírnév- és hitelrontás esetében valamennyi versenytársnak aktorátusi jogot ad, viszont a vesztegető versenytárssal szemben csak a károsultat engedi fellépni. DREHER BAKSÖR Válasz a kritikára Dr. Frankéi Loránd előadása már címénél fogva is mindazok érdeklődését felkeltette, akik versenyjoggal nemcsak a gyakorlati esetek kapcsán, hanem elméletileg is foglalkoznak. És itt mindjárt örömmel megállapíthatjuk, hogy utóbbiak száma szemmel láthatólag növekvőben van, ami viszont a versenykalózok eddig is kis számát fogja csökkenteni. Felolvasó a versenyjog szabályozásának szükségességénél abból indult ki, hogy a kommunista gazdálkodással szemben a kapitalista gazdasági rendben a szükségletek és a javak elosztása nem fedvén egymást, bizonyos tervgazdálkodás vált szükségessé, amely önmagával hozta a versenyjog szabályozását is. Mi a versenyjog szabályozásának szükségességét „Védjegyes áruk és márkacikkek védelme" c. tanulmányunkban (1928) abban láttuk, (6. oldal), hogy a régi primitív forgalommal szemben oly bonyolult gazdasági forgalom fejlődött ki, amely szükségessé tette a közlekedésben beállott forgalom folytán rendszeresített közlekedési rendőr és a villamos jelzőkészülékek bevezetését; hogy a versenytörvény hívatva van a tisztességes versenyzőket a tisztességtelenül versenyzőkkel szemben megvédeni cisak úgy, mint a közlekedési rendőr megvédi a gyalogjárókat a szabálytalan hajtásból eredő veszélyek ellen. (Meszlényi: A verseny szabadsága és tisztessége c. tanulmányában (1929) Anatole Francé után az egérfogó hasonlatában — igen szellemesen — szalonnafoyyasztási rendtartásnak vagy futkározási rendtartásnak nevezte a vevrsenyjogot. Hogy a versenytörvénynek Jánusarca is van, amire Raumbach közismert kommentárjában rámutat, hogy t. i. a versenytörvény megvédli a fogyasztói te, az csak egy mellékhajtása a törvénynek, mert a versenytörvény nem a publikum, hanem a versenytársak érdekében hozatott. Felolvasó két kategóriát állít fel a versenyjogban: és pedig a tulajdonképpeni eszmei jogok védelme közt egyrészt (Tvt. 8, 9, 13, 15); másrészt pedig az üzleti tisztesség és jóerkölcs védelmét szolgáló 1. § kört; mely különbség abban is mutatkozik, hogy az egyikhez objektív tényálladéki ismérvek kellenek (a tulajdonképpeni eszmei jogok védelme), míg a másik kategóriánál szubjektív szempontok is nagy szerepet játszanak. Mimthagty azonban az ipar jogvédelemnek épúgy tárgya a védekezés a tisztességtelen verseny ellen, mint akár a szabadalom, vagy a védjegy stb. (lásd a revideált hágai egyezményt becikkelyező 1929. XVIII. t.-c), vagyis hogy maga a tisztességtelen verseny elleni jogvédelem: « versenyjog is eszmei, személyiségi jog, ezt a kategorizálást nem tehetjük magunkévá. Nem fogadhatjuk el előadónak azt az álláspontját sem, hogy a vállalatokat nem vagyoni kártérítés (eszmei kár) nem illeti meg; s hogy a vállalaitokal! ilyen címen csupán az a különbözei mint kártérítés illeti meg, amely a versenytárs tisztességtelen magatartása folytán az ő vagyoni helyzetében a versenytárs javára előállott. Amiként hangsúlyozandó, hogy a vállalatoknak igenis erős személyiiiségi, eszmei joga, erkölcsi érkede fűződhetik a vállalat vaigty ismertető jeleinek intakfcágához (hírnévvédelem, cég-, védjegyoltalom),