Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 11. szám - A részvénytársaság képviselete

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST Pannónia -ncca 9. szám Telefon: 27—1-65 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságiigyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harminckettedik évi. 11. szám Megjelenik minden hó elején | Budapest, 1935 december 2 A részvénytársaság képviselete Irta: Dr. Rapoch Géza ügyvéd. A K. T. 182. §-a a következőképen hangzik: „A részvénytársaság ügyeit az igazgatóság intézi, mely egy, vagy több személyből állhat és a részvényesek közül, vagy másokból fizetés mellett, vagy anélkül választatik." A 186. §. szerint „A részvénytársaságot hatóságok és harmadik személyek irányában az igazgatóság képviseli." Az osztrák kereskedelmi törvény azon szabályt, hogy a részvénytársaságot az igazgatóság képviseli, még a következő szövegezésben fejezi ki, u. m.: „Jede Aktiengesellschaft muss einen Vorstand habén. Sie wird durch denselben gerichtlich und aussergerichtlich vertreten." (Art. 227.) Az uj német kereskedelmi törvény épúgy, mint a magyar K. T. már annyira természetesnek vette, hogy a részvénytársaságnak igazgatóságának kell lenni, hogy ezt kifejezetten nem is hangsúlyozza, hanem csupán azt mondja ki, hogy: ,,Die Aktiengesellschaft wird durch den Vorstand gerichtlich und aussergerichtlich vertreten." (§. 231.) Ezen most idézett tételes jogszabályok mellett nem képezte soha vita vagy kétség tárgyát, miszerint az igazgatóság a részvénytársaság egyedüli képviselője és a törvényben meghatározott ezen kizárólagos képviselői jogkör sem másra át nem ruházható, sem pedig nem korlátozható. Egyedül kivételt e tekintetben a K. T. 197. §-a tartalmaz, amelynek értelmében a részvénytársaságot azon perekben, melyek közgyűlési határozat folytán az igazgatóság, vagy a felügyelőbizottság ellen indíttatnak a közgyűlés által választott, illetőleg az illetékes törvényszék által kirendelt meghatalmazottak képviselik. Ezen kivételes és a részvénytársaság és az igazgatóság közötti kollizióból kifolyólag szükségessé vált esettől eltekintve azonban a rézvénytársaságot semmiféle vonatkozásban kifelé, azaz harmadik személyekkel szemben más nem képviselheti, mint az igazgatóság, amely nemcsak képviselője a részvénytársaságnak, hanem a törvénynél fogva egyedüli képviselője. Ezen, sem a joggyakorlatban, sem pedig a jogi irodalomban soha vitássá nem tett leifogással szemben azonban a kir. Kúria IV. 2450/1933. sz. a. hozott ítéletében azon meglepő kijelentést tette, miszerint „a részvénytársasági összes részvények tulajdonosa kétség kívül jogosítva van jogügyleteket a részvénytársaságot kötelező hatállyal megkötni anélkül, hogy ehhez a részvénytársaság igazgatóságának hozzájárulását ki kellene kérnie". Az alapulfekvő tényállás szerint ,,A" megvette „B"-től valamely részvénytársaság öszszes részvényeit és egyben a vételárhátralék fedezetére a megvett részvényeket az eladónak kézizálogul lekötötte. Az igazgatóságban azonban továbbra is a régi tagok, az eladó és annak delegáltjai foglaltak helyet, viszont a vevő valamiképpen módot nyert arra, hogy a szóbanforgó részvénytársaság gyártelepén az addig szünetelő üzemet a részvénytársaság neve alatt folytathassa. Ezen működése körében szenet rendelt a részvénytársaság nevében és a perben a szénbánya a vételárat követelte a részvénytársaságtól. Időközben azonban a kézizálogul lekötött részvényeket az eladó a vevő fizetési késedelme folytán elárvereztette és immár alperesi részvénytársaság azzal védekezett a perben, hogy a megrendelést eszközlő egyén nem volt igazgatósági tagja a részvénytársaságnak és így ügyletei őt nem obligálják. A Kúria marasztalta az alperesi részvénytársaságot és a fentemlített kijelentésen felül még hozzáfűzte, hogy „az igazgatóság, mint a részvénytársaságnak közege, az összes részvények tulajdonosát elhatározásában akkor sem korlátozhatja, ha az a közgyűlési határozat alakján kívül nyilvánul is meg". Nem akarunk jeJen helyen azon kérdéssel foglalkozni, miszerint a Kúria ítéleti döntése az adott esetben végeredményben helyes-e,