Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - A társulati mérlegkészítés nehézségei

10. sz, KERESKEDELMI JOG 167 Ödön felperesi képviselő-helyettes és dr. Lánczi Félix alperesi képviselő jelenlétében 1935. évi szeptember hó 5. napján kihirdette. Dr. Szobonya Béla s. k. elnöklő kir. kúriai bíró. Dr. Straub Sándor s. k. tanácsjegyző. Tisztességtelen verseny 176. A mellett a nem vitás tényállás mellett, hogy felperes Budapest IX. kerületében műbutor-asztalos, az alperes pedig ugyané város VI. kerületében bútorkereskedő, a felperes kereshetőségi joga a Tvt. 30. §-a és az 1933. évi XVII. t. c. 11. §-a alapján megállapítható. — Alkalomszerű vásárlás hirdetése. (P. IV. 2349/1935. sz. a. 1935 szept. 4-én.) A nem vitás tényállás szerint alperes 1934. év május havában ,.butorvevőnek ritka alkalom'" cím alatt hírlap útján ismételten azt a hirhedést tette közzé, lliogy közismerten jó minőségű bútorainak áraiit a nemzetközi vásár alkalmából mélypontra leszállította; majd 1934. év június ás július havában hírlap útján ugyancsak ismételten azt hirdette, hogy bútoráruházát átépíti és a hirdetményekben megjelölt időpontokig összes bútorait eddig még nem létezett olcsó áron árusítja. Ezeknek a hirdetményeknek nyilvánvalóan az az értelme, hogy alperes az általa forgalomba hozott bútorok árát úgy a nemzetközi vásár alkalmából, mint áruháza átépítésének idejére, rvagyis ideiglenesen és alkalmilag leszállította. E szerint az alperes, — árui kelendőségének fokozása végett, — az említett időpontokra olcsó, azaz alkalomszerű vásárlási lehetőséget hirdetett. Alperesnek ez a cselekménye azonban kétségtelenül beleütközik az 1933. évi XVII. t.-c. 1. §-ának első bekezdésébe, amely szerint árukat valamely alkalomszerű vásárlási lehetőségnek hir'dietéisével árusítani tilos. Minthogy ez a törvényhely az alkalomszerű vásárlási lehetőség hirdetését a törvényben felsorolt, de itt fenn nem forgó esetek kivételével, minden megkülönböztetés nélkül, tehát akkor is tiltja, ha a hirdetés tartama a valóságnak egyébként megfelel és minthogy az alperes által hirdetett alkalmak megismétlő'dlésének meglvan a természeti (fizikai) lehetősége, ami mellett a cselekménye jogszerűségét vitató alperes részéről e cselekmény megismétlésének veszélye kizárva nincs: a fellebbezési bíróság a szóbanlevő hirdetés abbanhagyására irányuló keresetnek anyagi jogszabály megsértése nélkül adott helyt. 177. Bérleti szerződés felmondása közel hozzátartozók érdekében egymagában nem ütközik az üzleti tisztességbe és a jó erkölcsökbe, kivéve ha ez a jog gazdasági szükség nélkül visszaéléseképpen gyakoroltatott. (Állandó gyakorlat.) (P. IV. 2858/1935. sz. a. 1935 okt. 1-én.) Ha való is az, hogy az alperes a felperessel fennállott társasági szerződést a közel hozzátartozó bérbeadókkal létrejött előzetes megállapodás alapján azért mondotta fel a határozott időre kötött bérleti szerződés lejártának időpontjára, hogy az így megüresedett üzlethelyiséget bérbevegye és ott a volt társaság üzletkörével azonos üzietet folytasson, ez a magatartása csak akkor ütközött volna az üzleti tisztesség és a jó erkölcs követelményeibe, ha ezt a társas szerződés által nem korlátozott jogát gazdasági szükség nélkül, visszaélésképpen gyakorolta volna. Egyedül ebben az esetben lenét ugyanis vizsgálat tárgya az a körülmény, hogy a szerződés ama rendelkezésének rosszhiszemű felhasználásával, amely a felmondási jogot időbelileg nem korlátozta, lehetetlenné tette a felperesre nézve, hogy az üzlethelyiséget újból kibérelhesse és ott az üzletet tovább folytathassa. Ámde a fellebbezési bíróság Ítéletének vonatkozó indokolása szerint az alapul vett, meg nem támadott tényekből helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes a társas viszony felmondására szerződésileg biztosított jogával, valamint az üzlethelyiség kibérlésének jogával a maga és családja létfenntartásának érdekében gazdasági szükségességből élt és így a kereset tárgyává tett cselekménye sem a Tvt. rendelkezéseibe nem ütközik, sem az általános magánjogi szabályok értelmében kártéritő kötelezettséget maga után vonó jogellenes magatartásnak nem tekinthető. 178. I. Magába véve az a tény, hogy a versenytárs üzleti tevékenysége szünetel, a felperesnek e perbeli kereseti jogát meg nem szünteti; mert erről csak akkor lehetne szó, ha az eset körülményeiből megállapítható volna, hogy a felperes üzleti tevékenységének abbanhagyása végleges. II. Ahhoz, hogy az áru „saját készítményének jelöltessék, nem szükséges az, hogy az áru „saját műhelyben", „saját üzemben" otthoni munkásokkal készíttessék, hanem a megjelöléshez a kifejezés gyakorlati értelme szerint — elegendő az, ha az áru a hirdető utasítása szerint és annak felügyelete alatt készül. (P. IV. 2780/1935. sz. a. 1935 szept. 24-én.) 179. Kártérítés előfeltétele a kár és a károkozó cselekmény közti okozati összefüggés. (P. IV. 1384/1935. sz. a. 1935 szept. 26-án.) Vagyoni kártérítés megítélésének feltétele a kár felmerültén kívül a kárnak a kártokozó cselekménnyel való okozati összefüggése. A fellebbezési bíróság ítéletének vonatkozó indokolása szerint helyesen fejtette ki, hogy úgy a felperes üzleti forgalmának az alperes által hirdetett rádiócikkben a hirdetést követően az előző évihez viszonyított állítólagos csökkenése, mint a .szóbanlevő cikkek árának a hirdetést követő leszállítása az ítéletben felhozott okokból is, tehát a hirdetésre való tekintet nélkül bekövetkezhetett. Ilyképpen a felperes állítólagos kára és az alperes terhére jogerősen megállapított meg nem engedett versenycselekmény között megfelelő ténybeli adat hiányában az okozati összefüggést megállapítani nem lehet. Annak a puszta feltevése pedig, hogy a felperes a cselekmény folytán vagyoni kárt szenvedhetett, kártérítés megítélésének alapja nem lehet. Nem vagyoni elégtétel megítélésének pedig egyéb feltételek fennállása esetében is csak akkor lehet helye, ha a sértett fél a cselekmény követ-