Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1935 / 9. szám - Igazságellenes tényezők a jogban
148 KERESKEDELMI JOG y. sz. dése alatt ügyeimet keltő módon nem változott, következőleg az alperes üzletét a vevőközönség nemcsak összetéveszthette E. Gy. üzletével, hanem azzal aaoinosnak tarthatta. A Tvt. 8. §-nak külön rendelkezéséhe ütközik annak cselekménye, aki nevét vagy cégét vállalata köréhen úgy használja, — mint az alperes, — hogy ennek folytán válllalatát azonos vagy más hasonló hangzású nevet, céget vagy védjegyet jogoisan használó versenyvállalattal össze lehet téveszteni:. Az ily cslekmény abbanhagyását, illetve ,a név(cég) használat megváltoztatását az a versenyvállalat, akivíl szemben az összetéveszthetőség lehetősége fennáll, a Tvt. 8. §-a alapján minden egyéb feltétel nélkül követelheti; wz a követelés azonban a többi versenytársat is a Tvt. 1. §-a alapján megilleti akkor, ha a cselekmény a jó erkölcsbe vagy az üzleti tisztességbe is ütközik és így a Tvt. 8. §-ában t ltott cselekmény egyúttal a Tvt. 1. §-ának általános rendelkezését is sérti. Már pedig a jó erkölcsbe és az üzleti tisztességbe ütközik a Tvt. 8. §-ában megjelölt név (cég) használata akkor is, ha a tettest az a szándék vezeti, hogy más versenytárs üzleti működésének előnyeit — a vevőközönség megtévesztésével — magának szerezze meg. Az alperes fientmegállapított megtévesztő magatartásából, valamint abból a nem vitás tényből, hogy (E. Gy. kiárusítást tartott, ebiben .az esetben is okszerűen arra kell következtetni, hogy az alperes szándéka arra irányult, hogy a vevőközönséget az üzlet változatlanságának tévedésében megtartva, az E. Gy. által hirdetett kiárusítás reklámeszközének üzleti előnyeit megszerezze. Az alperesnek ezt a cselekményét a Tvt. 1. §-a tiltja és így az anyagjogi jogszabályokat helyesen alkalmazta a Ifellebbezési bíróság, amidőn a felperes keresete folytán a>z alperest cégének az ntónéy feltüntetése nélkül való használatától a Tvt. 1. §-a alapján eltiltotta. 163. A Tvt. 35. §-a értelmében igényelhető nem vagyoni elégtétel követelhetésének nem egyedüli alapja a cselekményeknek szándékos elkövetése, hanem az elégtétel természetére tekintettel a sértett üzlete erkölcsi erdekeinek a cselekmény által okozott sérelme is. (P. IV. 1&09/193Ö. sz. a. 1935 iszept. 5-én.) A kártérítés az abbanhagyásra irányuló keresetnek nem járuléka, hanem önálló követelése. Az erre irányuló keresete tekintetében pedig a felperes pervesztes lett. Annak figyelembe vételével tehát, hogy a felperes az abbanhagyási kérelem tekintetében is a meg nem támadott döntés szerint részben pervesztes: megfelel a Pp. 426. §. helyes értelmének a fellebbezési bíróságnak a perköltséget kölcsönösen megszüntető ítéleti rendelkezése. 164. Abbanhagyási kereset elutasítása, mivel alperes üzlete a keresetindítás után megszűnt s így az ismétlés veszélye nem forog fenn. — Végkiárusítás hirdetése miatt egymagában nem jár nemvagyoni kártérítés. (P. IV. 1382/1935. sz. a. 1935 szept. 10-én.) A fellebbezési bíróság által elfogadott, meg nem támadott tényállás szerint az alperes az iparhatóság engedélye nélkül 1933. év november hó 19. napjától az 1934. óv február hó 27. napjáig hirdette azt, miszerint üzlete „Végleg megszűnik", „Megszűnik" és ,A teljes árukészlet üquidációs áron kerül eladásra". Helyes a fe!lehbezé,;ii bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperesnek ez a cselekménye a tisztességtelen versenyről szóló törvényes rendelkezésekbe ütközik; mert az iparhatóság engedélye nélkül történt ivégeladáshirdetést az 1934. év január hó 1. napja előtt a Tvt. 29. §-a, e nap után pedig az 1933. évi XVIII. t.-c. 2. §-a tiltja. A tiltott reklámeszközökkel folytatott üzleti versteny pedig az üzleti tisztesség követelményeivel ellentétes lévén, annak abbanhagyását az erdekeit versenytárs 'vagy szakegyesület a Tvt. 1. §-a alapján az 193/3. évi XVII. t.-c. 11. és 12. §-ának életbelépte előtt is követelhette. A felpereseknek a cselekmény abbanhagyására irányuló követelése azonban a kereset beadása után megszűnt, mert a megállapított, meg nem támadott tényállás szerint az alperes üzlete időköziben megszűnt és így megszűnt a tárgyi lehetőisége annak is, hogy ez üzlet végeladását az alperes engedély nélkül hirdethesse, vagyis tiltott cselekményét megismételje. Ismétlés veszélyénlek hiányában az abbanhagyási igénynek jogalapja nincsen, miért is a fellebbezési bíróság ítéletének e részbeni megváltoztatásával a m. kir. (Kúria a felpereseket keresetükkel elutasította. De a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával elutasította a m. kir. Kúria a másod- és harmadrendű felpereseket, nem vagyoni kár megtérítésére irányuló keresetükkel ts, E kártérítés megítélésének a Tvt. 35. §-a alapján ugyanis csak akkor lehetne helye, ha az alperes cselekménye a nevezett felperesek üzletének erkölcsi értékeit, a vevőközönségnek a felperes iszemélye és üzlete iránt tanúsított bizalmát és megbecsülését érintette volna. Az .alperesnek fent megállapított az a cselekménye azonban, hogy hatósági engedély nélkül végkiárusítást hirdetett, a másod- és harmadrendű felperesnek előbb megjelölt erkölcsi értékeit nyilvánvalóan nem sértette, ennélfogva a nevezetteknek nem vagyoni kártérítésihez jogszerű igényük nincsen. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)