Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 8. szám - Bankfúziók

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Pannónia-ucca 9. szám Telefon : 27—1 - 65 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyved Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harminckettedik évi. 8. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1935 szeptember 1 Bankfúziók Irta: dr. Reitzer Béla ügyvéd. Megint sok szó esik utóbbi időben hitelszervezetünk reformjának időszerűségéről. Kormányprogrammoktól kezdve kortesbeszédekig szüntelenül fel-felhangzik a racionalizálás és más korszerű újítások szükségessége. A bankfúzió, mint ennek a reformtörekvésnek legfőbb eszköze újból az aktualitások sorába lépett. De egészen sajátságos az a mód, amellyel ezt a kérdési eddigelé kezelték. Mindenki hosszú évek óta tisztában van azzal, hogy a bankfúzió régen megérett a megvalósításra. Mégsem mertek hozzányúlni. A helyzet a maga groteszkségében emlékeztet arra az ismeretes opereitparódia-jelenetre, amely a vízbe fuló gróf urat akarja sürgősen megmenteni s miközben a szereplők uni sono torkuk szakadtából siettetik egymást, egyik sem mozdul meg. A vízbe fúlni akaró gróf urat azonban talán egy odadobott szalmaszálba kapaszkodva meg lehet még menteni, a bankfúzió problémáját ellenben, ha elkésnek vele, visszamenőleg soha többé kireparálni nem lesz lehetséges. Pedig addig kell hozzányúlni ehhez a kényes matériához, amíg valami akut változás halaszthatatlanul sürgőssé nem teszi az intézkedések megtételét, mert más országokból nyert tapasztalatok bizonyítják, hogy milyen mérhetetlen károkat okoz az egész gazdasági élet számára a kellő pillanatnak elmulasztása. A példákért nem kell messzire menni. Igaz, hogy a fúzió keresztülvitelének nemcsak gazdasági, de jogi előfeltételei sincsenek még megfelelően előkészítve. Ennek A kérdés hazai irodalmára 1. Nagy Ferenc Kereskedelmi Jog 5.-ik kiadás 410 old. Neumann Ármin 601 old. Kiinz I. 280 oldal és a német részvényjog reformjáról tartolt jogászegyk'ti tanácskozások 238. lap, dr. Kohner Artúr véleményét. A joggyakorlat kimerítő ismertetését I. Sándorffy Kamii, A részvényjog bírói gyakorlata 278 és köv. oldal. pótlása azonban egyáltalában nem okoz leküzdhetetlen nehézségeket. Megint segítségünkre van a kereskedelmi törvénynek az a sokszor kifogásolt, de legtöbbször áldásosnak bizonyult keretszerű metodikája, amely lehetővé teszi a változó gazdasági viszonyokhoz való könnyebb alkalmazkodást. A fúzió kérdése a kereskedelmi törvényben nem nyert kimerítő szabályozást. Magának a problémának nem is volt egészen az utolsó 10—15 évig túlnagy jelentősége a mi joggyakorlatunkban. Amikor azonban a koncentráció szükségessége több ponton praktikussá vált, a bírói gyakorlat — amint ismeretes — igen helyesen értelmezte a törvénynek egész általánosságban tartott rendelkezéseit és pótolta a részletkérdésekre ki nem terjedő hiányosságait. Láttuk ezt különösen abban a vonatkozásban, hogy lehetővé tette indokolt esetekben részvénytársaságoknak egyesülését, anélkül, hogy a beolvasztó társaság előzőleg kénytelen lett volna alaptőkéjét felemelni. A törvény 161. §-nak észszerű magyarázatával nem zárta el a társaságokat attól sem, hogy a tranzakcióhoz szükséges saját részvényeket megszerezzék és a beolvadó társaság részvényeseinek kifizetésére fordítsák, anélkül, hogy ezt törvényes tilalomba ütköző eljárásnak minősítették volna. A fúziók időleges illetékmentességére vonatkozó pénzügyi szabályok (1. a legutóbbi 1343/935 P. M. sz. rendeletet), bizonyos mértékig szintén megkönnyítették a koncentrációs és racionalizálási gondolatnak gyakorlati keresztülvitelét, noha a problémának csak kisebb részét ölelték fel. Semmi akadálya nincs azonban annak, hogy a gondolat megvalósításának illetékügyi előfeltételei is az egész anyagra kiterjedőleg megteremtessenek. Vagyis a probléma megoldásának főnehézségei nem jogi természetűek. Másutt kell tehát keresni az okokat, amelyek magyarázatát adják annak a passzivitásnak, amely késleltette mindeddig a folyamat megkezdését.