Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 7. szám - Iparjogvédelmi konferencia Prágában

116 KERESKEDELMI JOG '(. sz. vitatta, hogy a felperes a magán-teherautóiként biztosított perbeli gépkocsijával a perbeli baleset alkalmával, söt aiz aizt megelőző időben is — szerzödésellenesen — isimételten bénfuivarozást végzett, anélkül, ihogy ezt nála (alperesnél) a keresk. törvényen alapuló kötelezettségének megfelelően bejelentene volna. Ezzel szemben a felperes, aki bérifuiVarozás gyakorlását tagadta, egyébként úgy már az elsőbírói eljárásiban, mint a felleJbbezési tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása sízerint élőszóival is előadott fellebbezésében határozottan azt vitatta, hogy az alperes perbeli baleset megtörténte után néhány napra — nemi vitásan — a perbeli káreset felvételére kiküldött alperesi közeg által felvett 3. alatt csatolt, nem kifogásolt jegyzőkönyvnek felvételét követő időiben — amikor tehát ezen az úton már tudomást szerzett a most érvényesíteni kívánt megtámadási okról, nemcsak a perbeli biztosítást meg nem szüntette, hanem azáltal, hogy a folytatólagos biztosítási díjakat tőle (a felperestől) fenntartás nélkül felvette és ismételt esetkeben előfordult hasonló káresetekből eredő kártérítési kötelezettségét elismerte és fizetett is — a iperibeli biztosítást, a maga részéről továbbra is fenntartotta (az alperes). Alperes a felperes fellebbezésére adott és a fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása szerint élőszóval, minden kiegészítés nélkiül előadott válasziratában, a felperes fentikiemelt előadásának valóságát kétségbe nem vonta ós mindezekkel ellenkező, különösen fentemlített nem vitásan a perbeli baleset alkalmából az alperes közege által felvett, 3. a. csatolt jegyzőkönyv felvételét követő időben lejárt folytatólagos biztosítási díjaknak felvétele tekintetéiben ellenkező értelmű semminemű előadást, az egésiz per folyamán sem tett. A mai szóbeli felülvizsgálati tárgyaláson tett, de még a felülvizsgálati kérelemben sem foglalt az az új előadás pedig, miszerint a felperes a perbeli balesel óta biztosítási díjat, legalább is kószpéniziben nem fizetett — a Pp. 535. §-ia értelmében nem volt figyelembe vehető. Ezen az alapon a kir. Kúria a Té. 40. §-a alapján, mint nem vitásat, tényként megállapítja azt, hogy: az alperes — nem vitásan a perbeli balesel alkalmából a közege által felvett 3. a. csatolt jegyzőkönyv kelte után, az ezután esedékessé vált folytatólagos biztosítási díjakat a felperestől változatlanul továbbra is beszedte. Ezzel a ténymegállapítással a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállást kiegészítette. A bírói gyakorlatban kialakult és a kir. Kúria által állandóan alkalmazott jogszabály értelmében: A biztosító olyan esetben, ha már azután, hogy tudomást zserzett a megtámadhatóság alapjáról, a fennálló biztosításnak ezentúl esedékessé vált lOlytatólagos díjait a biztosítottól beszedi, és ezálal a biztosítási szerződést, a maga részéről továbbra is fenntartja — a biztosított esemény bekövetkezte után a biztosítási szerződést, az illető fontosnak vitatott körülménynek ellhalgatása okából sikerrel többé meg nem támadhatja. A fentiekben kiegészítésiképpen megállapított tényállás szerint, ebben a periben is ilyen esetről van szó. — Bbből pedig az következik, hogy irányadónak is véve a fellebbezési bíróságnak, a felperes állal különben felülvizsgálati panasszal megtámadott azt a ténymegállapítását, miszerint: a felperes sorozatosan végzett bérfuvarozást — akkor sem hivatkozhat most már erre az alperes és nem vitathatja sikerrel a perbeli biztosítási szerződésnek a közlési kötelezettség megsértése okából való megszűntét az imént idézett jogszabálynál fogva. Váltó 134. A V. T. 37. §-a szerinti fizetési nap alatt a lejárati napot kell érteni. Dollárkikötésnél az árfolyamkülönbözet megítéltetett. (P. VII. 245/1935. sz. a. 1935. márc. 23-án.) Azt, hogy a Vt. 37. §-ának szövegében foglalt „fizetési nap" alatt a váltó lejáratának napját kell érteni, a kir. Kúria már több ízben, legutóbb P. VII. 3386/1934. sz. alatt kelt ítéletében kimondta, tehát az alperesnek a fennforgó esetben is ezen a napon vagy dollárban kellett volna teljesítenie, amely esetben természetszerűen a dollár akkori értékében történt volna a teljesítés, vagy a Vt. 37. §-a szerinti számítással pengőben kellett volna fizetnie. Dollárban való teljesítés azonban a lejárat alkalmával nem történt, most pedig a fennálló szabályok szerint nem történhetik, következéskép az alperesnek a váltó összegét a Vt. 37. §-a értelmében irányadó árfolyam mellett való átszámítással pengőben kell kiegyenlítenie. Nem hivatkozhat ezzel szemben az alperes jogszerűen arra sem, hogy a felperesnek abból a célból, hogy a dollár értékcsökkenéséből beállt kárl elhárítsa, kötelességében állt a dollárösszegeket az ő terhére és költségére megvásárolni és magát a követelés teljes összegéig biztosítani. Éppen az alperesnek volt ugyanis kötelessége, hogy határozott napna szóló tartozását kiegyenlítse, esetleg a Vt. 40. §-a szerint letétbe helyezze. Arra, hogy a felperesn k a fizetést felajánlotta s ez annak átvételét megtagadta, adat nincs, tehát semmi alap sincs arra, hogy az alperes a saját késedelméből, vagyis jogellenes magatartásából eredő következmények viselését a felperesre hárítsa. Ezek szerint kiemelve még azt, hogy a felperes már keresetében előterjesztette a kérelmet, hogy az alperes a dollár értékcsökkenéséből előállott különbözet megtérítésére is köteleztessék s így a fellebbezési bíróság nem lépte át a kereseti kérelem korlátait, midőn a váltóban kitett dolláröszszegeket ehhez képest átszámítva ítélte meg, — a kifejezettekkel egybehangzó döntése megfelel az anyagi jog szabályainak. Kizsákmányoló ügylet 135. Ha az alperes csekély előnyért vállalta is a felperes ügyleteinek lebonyolítását s az elérendő haszon nem is volt megfelelő arányban az elvállalt kockázat mértékével, ezek a körülmények egymagukban nem állapítják meg az 1932. VI. t.-c. 9. §-ában körülírt kizsákmányoló ügylet tényálladékát. (P. VII. 3536/1934. sz. a. 1935. május 27-én.) Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)