Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 7. szám - Hiteljogi joggyakorlatunk 1934-ben [2. r.]

110 KERESKEDELMI JOG 7. sz. ország, Ausztria e tekintetben egymás után annyiszor módosította korlátozó rendelkezéseit, hogy mélyebb tanulmányozás nélkül igazán nehéz az anyagban kiigazodni. Ide vezet a részletekre menő szabályozás, amely exemplifikative felsorolja az általános szabály alóli számos kivételt. Hogy ennél a tárgynál maradjunk, a legfelsőbb bíróságunk az ajándékozás kérdésében egy elvi jelentőségű szabályt állít fel, amidőn P. IV. 652/1933. számú ítéletével (K. J. 1933. 11. szám) kimondta és ugyanezt az elvet a P. IV. 1847/1934. számú ítéletével (K. J. 1934. 10. szám) megismételte, hogy az ajándékozás önmagában véve nem tekinthető ugyan meg nem engedett versenycselekménynek, azonban a Tvt. 1. § -ában foglalt általános rendelkezés folytán ilyennek minősül akkor, ha megvalósítja azokat az ismér veket, amelyek a versenyt az üzleti tisztességbe és nyilván a jóerkölcsökbe ütközővé teszik. S ebből kifolyólag kimondta, hogy az ajándékozást egyrészt annak mértéke, másrészt annak módja alapján tekinti a törvénybe ütközőnek. Így amennyiben az ajándékozás nem alkalomszerűen, rövid időre, csekélyebb értékű figyelmességek nyújtásával, hanem nyilván rendszeresen, az áru szolgáltatásával együtt, ennek értékéhez arányosítva, a kisebb figyelmességeket meghaladó értékek szolgáltatásával, különösen az ajándékozás előzetes hirdetése mellett történik. Bár ez az ítélet lehető tág keretben és az ajándékozás különféle módjait lehetőleg összefoglalóan akarja a tisztességtelen versenyt képező ajándékozás kritériumát felállítani, azonban az ajándékozásnak annyiféle formája van, hogy általános szabályt felállítani nem lehet; és mindig az adott esetben kell a bíróságnak elbírálni, hogy forog-e fenn a tisztességes verseny határait túllépő ajándékozás. Mindenesetre vigyázni kell a bíróságnak és nem szabad túlzásba menni e kérdés elbírálásánál, mert hisz maga az ajándékozás mint úgynevezett Wertreklame, tehát oly reklám, mely az újsághirdetést pótolja, a versenynek egyik megszokott eszköze, amelyet a szükségen túl korlátozni annyit jelentene, mint a verseny szabadságát béklyóba verni. Ez pedig nem célja a versenytörvénynek, amely a versenyt szabályozni, de nem letörni akarja. Érdekes a Kúriának állásfoglalása a jogosulatlan iparűzés tekintetében. Azt már ismételten kimondta a Kúria, hogy: a jogosulatlan iparűzés egymagában még nem tisztességtelen verseny. (P. IV. 5329/1933. K. J. 1934. 4. szám). Ezt azonban szintén nem lehet 100%-os igazságnak elfogadni, mert például a gyógyszerész—drogista perekben a Kúria ismételten kimondta, hogy drogista részéről gyógyszertárnak fenntartott gyógyszer kiszolgáltatása nemcsak közegészségügyi kihágás, hanem tisztességtelen verseny is. (P IV. 226/1934. K. J. 1934. 6. szám.) Nem mindegy tehát, hogy milyen ipari kihágást követ el valaki, mert a tényállás szerint módosul a Kúriának ezirányú felfogása is. Közegészségügyi kihágást, amely a közegészségügyi kihágáson felül a versenytársakkal szemben illojális versenynek minősül, tisztességtelen versenynek minősíti a Kúria. Nemcsak a most idézett két eset között látunk ellentétet fennforogni, vagyis míg az egyik esetben az előírt alakiságok be nem tartását (ipari jogosítvány beszerzésének hiánya) nem tekinti tisztességtelen versenynek; addig annak hiányát, hogy valaki nincs a gyógyszertári jog tényleges birtokában, még akkor is, ha különben okleveles gyógyszerész, mégis tisztességtelen versenynek minősül. Ehhez az eltéréshez járul még az a felfogás, melyet a Kúria a kartelek és az ezzel egyenlőnek tekintett márkacikkek tekintetében feltüntet. A P. IV. 3065/1933. szám alatti ítéletben (K. J. 1934. 3. szám) kimondta, hogy: egy üzletág tagjainak az a megállapodása, hogy bizonyos ideig csupán kollektív hirdetéseket tesznek közzé, hogy ezzel az árakat szabályozzák, kartelszerü egyezmény, melynek érvényességéhez a bemutatás is szükséges. Az ily megállapodás be nem tartása nem szerződésszegés és nem képez tisztességtelen versenyt. Vagyis mivel a kartelszerződés érvénytelen volt, a szerződés kijátszását, a szerződésszegést nem deklarálta a Kúria tisztességtelen versenynek. így tehát ellentétben a fenti megállapítással, amely szerint nem az ipari jogosítvány fennforgása vagy fenn nem forgása képez kritériumot, a kartel törvényes alakszerűségét fontosnak tekinti nemcsak a kartel jogossága, hanem a tisztességtelen verseny szempontjából is. Ugyanezt az álláspontot foglalta el a Kúria a P. IV. 6558/1933. szám alatti ítéletében (K. J. 1935. 2. szám), amely kimondta, hogy a márkacikk megállapodást tartalmazó megállapodás bemutatásának hiánya nemcsak a márkacikk megállapodás érvénytelenségét eredményezi, hanem ezen megállapodás be nem tartását se minősítette tisztességtelen versenynek. Mi ezen ítéletre vonatkozó észrevételeinket ugyanazon számban megtettük és rámutattunk arra, hogy a márkacikk reverzálisoknak a minisztériumnál történő be nem mutatása a dolognak csak karteljogi oldalát dönti el; ellenben ebből még nem következik az, hogy a márkacikkekkel elkövetett árrontás ne volna tisztességtelen versenynek minősíthető. Az árromboló ugyanis nem azáltal követ el tisztességtelen versenyt, mert aláírt egy reverzálist és azt nem tartotta be; mert hiszen akkor is elköveti a tisztességtelen ver-