Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 6. szám - Uj német részvényjogi reformtervezetek

100 KERESKEDELMI JOG 6. SZ. dúsnak célja az volt, hogy a helyiséget az I. r. alperes másnak adja béribe. Arról iteMt, hogy az I. r. alperes a felmondást valamely észszerű és erkölcsileg megengedett cél nélkül gyakorolta volna, — szó sem lehet. Bérelt helyiségeknek — akár kereskedelmi vagy ipari üzlet folytatására használt helyiségeknek — az előző Ibérlő bérleti jogának megszűnte után mások résizére történt bérbeadása és bérbevétele 'ugyanis fennálló jogrend szerünk sízerkit sem jogsizalbályba, sem a jó erkölcsibe, vagy aiz üzleti tisztességbe nem ütközik akkor sem, ha a helyiség bérbevétele az új bérlő részére esetleg a régi bérlő kereskedelmi tevékenységéből eredő üzleti előnyt is jelentene; mert a bérlő és így a felperes is tudta és szerződésénél fogva hozzájárult ahhoz, hogy a bérlet gyümölcse őt csak addig illeti, amíg a bérleti jogviszonya fennáll. Következéskép a bérleti szerződésnek erre a jogi tartalmára tekintettel az sem vitatható, hogy az előző bérlő üzleti tevékenységének és költekezéseinek esetleges előnyös hatásáért a bérbeadó vagy a következő bérlő megtérítéssel tartozik. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az I. rendű alperesnek bérletfelmondási joggyakorlása jogellenesnek nem tekinthető és így megfelel az anyagi jogszabályoknak a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, amellyel a felperest — aki bérleti idejének hoszszabb tartamára, az I. r. alperes részéről történt előzetes figyelmeztetésre és a felmondási idő utólagos meghosszabbítására való tekintettel az I. r. alperes joggyakorlásának méltánytalansága sem hivatkozhatik — keresetével elutasította. 126. Hírlapban megjelent s a lap versenytársát képező másik lap ellen irányuló és hírnévrontást képező lapközleményért a lap kiadója mint versenytárs felel és marasztalandó. (P. IV. 3541/1934. sz. a. 1935 ápr. 11-én.) Versenytárs részéről minden oly ténykedés, amely tárgyilag alkalmas arra, hogy versenytársának gazdasági tevékenységét a fogyasztóközönség elvonása által hátrányosan befolyásolja, nyilván versenycélokat szolgáló, az üzleti verseny körébe tartozó cselekmény. A fellebbezési bíróság ítéleteinek vonatkozó indokolása szerint helyesen állapította meg a peres felek versenytársi minőségét. Az alperesnek az a cselekménye pedig, hogy az általa szerkesztett és kiadott időszaki lapban a felperes vállalat által kiadott napilapot egy cikk keretében „haldokló lap"-nak nevezte, nyilván alkalmas arra, hogy á felperes vállalatának hitelét és hírnevét megrontva, a vállalat által kiadott lapnak olvasó és előfizető közönségét elvonja s ezáltal a felperesi vállalat gazdasági érdekét hátrányosan befolyásolja. És mert a közfelfogás szerint, üzleti alapra fektetett minden, vagyoni vagy nem vagyoni szolgáltatás visszterhes teljesítésével \járó foglalkozást, tehát időszaki lap kiadását is a Tvt. 30. §-ában meghatározott vállalatnak kell tekinteni; a fellebbezési bíróság a kereset tárgyává tett cselekményt jogszabály megsértése nélkül minősítette üzleti versenycselekménynek s ez alapon a Tvt. rendelkezései alapján azt helyesen bírálta el. Helyes ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amely szerint az alperesnek lent előadott cselekményét a Tvt. 13. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek minősítette, éspedig arra való tekintet nélkül, hogy a cikkben foglalt, tényre utaló kitétel az alperesnek a perben előadott bármelyik értelmezése szerint is a valóságnak megfelel-e, mert a közérdek vagy jogos magánérdek megóvása által indokolt szükség nélkül a versenytárs személyével, illetve szolgáltatásával oly módon való foglalkozást, amely az ő üzleti hírnevének a megrontására alhalmas, a tisztességes üzleti felfogás abban az esetben is tiltja, ha a tényállítás egyébként való. Adott esetben az alperes által szerkesztett és kiadott lapban nem harmadik személy, mint valamely vállalat birtokosa követett el versenytársával szemben tisztességtelen üzleti cselekményt, az alperesnek a Tvt. 34. §-ának rendelkezésére való hivatkozása tehát nyilván téves; hanem arról van szó, hogy az alperes tett közzé az ő lapjában éppen a lapkiadóvállalkozásból folyóan versenytársának hitelét és jóhírnevét megrontani alkalmas kifejezést magában foglaló közleményt. Az alperes tehát a közzététellel a saját személyében elkövette a Tvt. 13. §-ába ütköző hírnévrontást és így közömbös az, hogy a közleményt ki szerkesztette. Ilyként pedig nemcsak az alperes vagyoni felelőssége a kérdés tárgya, hanem őt a cselekmény elkövetése folyományaképpen a Tvt. 1. §-a értelmében abbanhagyási kötelesség is terheli. 127. Árunak az üzlet előtti járdára való festése titjáni hirdetése t. v., amennyiben az áru az üzletben nem is kapható. (P. IV. 552/1935. sz. a. 1935 április 24-én.) Alperesnek azt a cselekményét, hogy a „Pucc" tisztítószer gyártmányára vonatkozó reklámhirdetését a 4. sorszámú előkészítő irathoz mellékelt fényképen látható módon festette fel a munkásokkal ia gyalogjáróra a felperes üzlete előtt, — a fellebbezési bíróság helyesen minősítette a Tvt. 1. '§-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek. Ugyanis a hirdetésnek a sérelmezett módon való elhelyezése az átlagos figyelem mellett annak a hitnek felkeltésére lehetett alkalmas, hogv e hirdetés a felperes tudtával és hozzájárulásával helyeztetett el, mert az ilyen módon, való elhelyezés nyilvánvaló utalás a felperes üzletére. Azok ÍI vevők tehát, akik e hirdetésnek ily módon vialó elhelyezésétől megtévesztve a hirdetett ánut a felperes üzletében keresték és ott meg nem kapták — miként a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette — jogosan lehettek abban a hitben, hogy a felperes vevők szerzése végett raktárán nem létező áruk hirdetésével tisztességtelen üzleti versenyt folytait. Az alperes a felperesnek a leveléből kétségtelen tudomást szerzett a hirdetésnek a felperes által jogosan kifogásolt elhelyezéséről, ennek ellenére a felperes kérelme dacára azt el nem távolította, sőt az eltávolítást kifejezetten megtagadta. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)