Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 2. szám - A versenyjog uj szabályozása

2. sz. KERESKEDELMI JOG 21 hozásra, hanem helyesebb azokat az 1. § elveit szem előtt tartó bírói gyakorlatra bízni. Látjuk ezt az árrontással. különösen a márkacikkek árainak be nem tartásával elkövetett tisztességtelen verseny körül kialakult birói gyakorlatban. Midőn a választott bíróságnak egy általam vitt ilyen perben i Lux-per) első ízben volt alkalma e kérdésben állást foglalni (Vb. 39820 1929), akkor a viszonyok egészen mások voltak, mint most. Azóta Németországban több rendelet jelent meg. amelyek a márkacikkek árainak védelmét attól tették függővé, hogy a márkaeikkgyárosok áraikat előbb 10°o, azután egy magasabb százalékkal leszállítják. S bár jelenleg a márkacikkek árainak védelme ugyanazon indokoknál fogva, amelyeket a fent hivatkozott ítélet és az annak alapján hozott és annak alapelveit mind magáévá tevő későbbi ítéletek is kimondanak, ma is helyes, sőt szükséges, még sincs kizárva, hogy a gazdasági viszonyok — esetleg belátható időn belül —. olykép alakulnak, hogy a bíróságoknak az eddig helyesnek bizonyult álláspontot •evizió alá kell majd venni. Az áruház-kérdés mint olyan ma még nem vettetett fel. ellenben igenis már a Jury kaüuját döngeti az áruházakban bevezetett egységárak kérdése. Az áruházak bizonyos előre meghatórozott egységáron (pl. 96 fillér) különféle élelmiszereket hirdetnek és pedig mindig valami tört- vagy görbe súlyban. A Jury az e kérdésben gazdasági exisztenciájában érintett élelmiszerszakmának az élelmiszerárak effvséges áron való hirdetésének és áru vitásának abbanhagyására irányuló kérelmét méltányosnak tartja, mivel az élelmiszerárak nak általában egységárakon való hirdetése a vállalkozót a súly szerint kimért áruknál arra készteti, hogy a kereskedelemben szokásos súlymennyiségektől eltérő, tört-, görbe súly mennyiségekben adagolja az egységárakon hirdetett árut. Miután pedig az ily egységáron lörténő kiajánlások alkalmasak lehetnek arra. hogy a fogyasztót az áru ára. minősége és súlya tekintetében megtévesszék, az egységárakon való árukiajánlásokat kifogásolja, illetve csak az esetben tartja megengedhetőnek, ha azok a szokásos súlymegjelölések keretén belül maradnak. (J. 2Ö094—1933. Lásd: Dr. Bányász István — Dr. Szenté Andor: Tisztességtelen verseny 1934. 18. sk. old.)) A zsürihatározat tehát a tört-, görbe súlyok reklamirozását nem tartja összeegyeztethetőnek a tisztességes kereskedelem elveivel és szokásaival. A Jury tört-, görbe súlynak tekinti az egyébként szokásos súlymennyiségeknek kombinációját is. pl. 1 kg 10 deka. mivel az ily jelzések a fogyasztóra ugyancsak megtévesztő hatást, a kedvezőbb vásárlási alkalom megtévesztő benyomását gyakorolják. Ellentétben a fent mondottakkal, az 1933. XVII. t.-c. mely ez év január 1-én lépett életbe, a kereskedelmi körök nyomására, külön törvénvben tartotta szükségesnek az üzleti hirdetések korlátozását szabályozni. Aki különböző alkalmakkor és a város, különösen az üzleti negved különböző részeiben nyilt szemekkel jár. az érthetőnek tartja a tisztességes kereskedelemek tiltakozását a különféle alkalmi kiárusításokat hirdető reklámok ellen. A tapasztalat bizonyítja, hogy az ily reklámok nemcsak a szolid alapon dolgozó versenytársat károsítják, hanem igen gyakran a vásárlóközönség megtévesztését célozzák, amelynek nyakába varrnak direkt az ilyen kiárusítások céljaira készült selejtes árukat. S így csak üdvözölni lehet a most megjelent versenynovella I. fejezetében szabályozott korlátozásokat, amelyek amellett, hogy nem akarnak belenyúlni a forgalmi életbe és annak indokolatlanul nem akarnak k:'irt okozni, mégis gátat vetnek az irreális versenynek. A törvény a gyakorlati keresztülvitelben a kereskedelmi kamaráknak egész kivételes és kiterjedt hatáskört biztosít, amennyiben a kiárusítási engedély (2. §) megadását a kereskedelmi és iparkamara engedélyétől teszi függővé (4. §l. Minthogy a kereskedelmi és iparkamarák legjobban ismerik a helyi viszonyokat és tulajdonképpen a kereskedelmi közvélemény letéteményesei, remélhető, hogy a kereskedelmi kamaráknak és az engedély kiadására hivatott iparhatóságoknak közreműködése e kérdésben kielégítő szabályozást fog nyújtani. Már 1933 szeptemberi számunkban rámutattunk a most életbelépett törvénynek azokra a rendelkezéseire, amelyek a versenytörvény kinövéseivel foglalkozó korábbi cikkeink teljes alapossását bizonyítják: amennyiben éppen cikkeinkre és előterjesztéseink hatása alatt a 19. §-ban a versenytárs többszörös megperlését akarják megakadályozni: részben pedig, hogy egyes, arra nem hivatott egyesületeknek perlekedési mániáját akadályozzák meg, midőn a novella 17. §-a a kereskedelmi minisztériumra bízza az aktorátussal bíró egyesületek és testületek megállapítását. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a kereskedelmi minisztérium ezt a jegyzéket a Budapesti Közlönyben még ma sem tette közzé: pedi^ azok az okok. amelyek e rendelkezés törvénybe foglalását kívánatossá tették, ma épnen úr^' fennforognak mint a múltban. Még csak megemlíjük. hogy a novella 12. S-ában szabályozott pracjury intézmé ive (előzetes intézkedések) a törvény életbeléptetését szabályozó 1933. évi 135.000 K. M számú rendelettel |Budapesti Közlör- 1933 december 1) még nem lépett életbe. Hiányt pótolt a január 1-én életbelépett 20. §. mely a hírnévrontást pönalizálja és vét-