Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1934 / 10. szám - Bálás P. Elemér és Egyed István: Rassegna di Legislaziona Ungherese Anni 1928-30
192 KERESKEDELMI JOG 10. sz. 154. Az állandó bírói gyakorlat szerint a rendszeres, 8 a megrendelt, vagy átvett áru mennyiségétől, vagy értékétől függővé tett, s a szokásos figyelmességeket értékben is túlhaladó és előzetes hirdetés mellett történt ajándékozás — abban az esetben is, ha az ajándék tárgya fajilag elüt attól a cikktől, amelynek vételével kapcsolatban azt juttatják — a Tvt. 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek minősül, mert túlmegy a megengedett üzleti verseny határán és nem fér össze az üzleti élet tisztességével. (P. IV. 1847/1934. sz. a. 1934 szept. 19-én.) Az ilyen magatartás ugyanis egyrészt az (u. a. szakmában az áru valóságos értéke tekintetében téves képzetek előidézésére és ezen az alapon ily ajándékokat nem szolgáltató versenytárs árkalkulációjában való bizalom megrendítésére alkalmas, ennélfogva a versenytársakat is arra készteti, hogy ők is hasonlóképpen ne az áru minőségével, vagy olcsóságával, hanem ajándéktárgyak osztogatásával vegyék fel a versenyt, ami pedig végeredményben a verseny teljes elvadulására vezetne; másrészt pedig az idegen szakmabeli cikknek ajándékképpen ingyenesen való állandó forgalomba hozatala, jogosulatlan versenyt támaszt az idegen szakmabeli kereskedelemmel szemben s az által az érdekeltek hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Ezekre tekintettel pedig helyes a fellebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja, hogy az adott esetben az alperesnek a fent irányadó tényállás szerinti magatartása, — mivel — az alperes részéről í//aís2er-üzlete körében komoly értéket képviselő fényképeknek, rendszeres s az áru értékétől függővé tett és előzetesen hirdetett ajándékozása a szokásos figyelmességeket túlhaladja, — a Tvt. 1. §-ába ütköző versenycselekmény megállapítására alkalmas. Az a körülmény, hogy Pécsett, vagy másutt is a helybeli szakma körében hasonló ajándéktárgyaknak hasonló módon való osztogatása esetleg állandó és általános gyakorlattá is fajult, az alperest nem menti, mert hatályos kereskedelmi szokás a törvénnyel, vagy annak szellemével szemben nem létesülhet. 155. Nem tekinthető a droguisták részéről oly anyagok kiszolgáltatása, melyek nemcsak a gyógyszertárakban, hanem más kereskedésekben is akadálytalanul megszerezhetők és azok kiszolgáltatása a közegészségügy sérelmével nem jár. — Rendeletek felülbírálásába a bíróság nem bocsátkozik. (P. IV. 6373/1933. sz. a. 1934 június 5-én.) Az idevonatkozó törvény és törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletek (1876: XIV. t.-c. 126. § 111.005/1894. B. M., 74.223/898. B, M,. 90.000/1903. B. M. rendelet) értelmében kizárólag a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában lévő gyógyszerészek által árusítható gyógyszert a közönség számára más ki nem szolgáltathat. és a m. kir. Kúria hasonló tárgyban hozott P. IV. 6042/1931/13., 226/1934/22., 6369/1933/33. sz. ítéleteiben kimondotta azt is, hogy ilyen gyógyszerekenk a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában nem lévő, vagyis arra nem ekként képesített személyek által való kiszolgáltatása a közegészséget veszélyeztető bűncselekmény (1879: XL. t.-c. 92- § 2. pont, 111.005/1894, B. M. r. 10. §), amely az uralkodó erkölcsi felfogást és így a Tvt. 1. §-ának rendelkezését érintiNoha a fellebbezési bíróság által megállapított, meg nem támadott tényállás szerint az alperes a fogyasztóközönség részére több esetben olyan anya gokat szolgáltatott ki, amelyeket a 111.005/1891 B. M. rendelet I. táblázata szerint általában, a II. táblázata szerint pedig az alperes által kiszolgáltatott kisebb mennyiségben a közönség számára csak a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában lévő gyógyszerészek árusíthatnak. az idézett törvényes rendelkezésbe ütköző alperesi magatartásnak általános abbahagyására irányuló keresetével a felperest a fellebbezési bíróság mégis elutasította azért, mert az alperes által kiszolgáltatott anyagok — a kopaiva balzsam kivéte. lével — nemcsak a gyógyszertárakban, hanem más kereskedésben is akadálytalanul beszerezhetők és azok kiszolgáltatása meggyőződése szerint a közegészségügy sérelmével, vagy veszélyeztetésével nem is jár. A fellebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban, valamint az alperesnek az az érvelése, hogy a 111.005/1894. B. M. sz. r. elavult és így hatályát vesztette: téves. Az erkölcstelenségnek és a visszaélésnek ez a minősége ugyanis nem szűnik meg azáltal, hogy azt többen űzik; a jog és az erkölcs megsértése azok hatályát nem érinti, oltalomban nem részesíthető és a sértőt a cselekmény következményei alól nem mentesítheti. Annak a kérdésnek vizsgálatával pedig, hogy a jogszabályok által kizárólag a gyógyszertárak részére fenntartott gyógyszereknek, vagy azok egy részének szabad forgalma a közegészséget milyen mértékben veszélyezteti — hogy ehhez képest a mai életviszonyok között a 111.005/1894. B. M. rendelet részben elavult és módosításra szorul —, a bíróság nem foglalkozhatik; mert ez egyértelmű volna a törvényesen megalkotott jogszabályok érdemi helyességének, szükségszerűségének és célszerűségének felülvizsgálatával, amire a bíróság hatásköre ki nem terjed. (1879. XL. t. c. 10. §.) A 111.005/1894. B. M. rendelet hatályában fennáll; azt a jogalkotó a rendelet módosítására irányuló törekvések ellenére mindez ideig meg nem változtatta. Nem módosíthatta ezt a rendeletet az alperes által vitatott gyakorlat sem, mert bizonyos cikkek árusítására nézve a fent idézett rendeletben foglaltakkal szemben a droguisták részéről folytatott egyoldalú gyakorlat helyessége és jogszerűsége közmeggyőződéssé nem vált, az a szembenálló versenytársak — a gyógyszerészek — részéről kifogás nélküli elismerésben soha nem részesült és így az ellenérdekű felek közös meggyőződésén alapuló ellentmondással nem találkozó törvényrontó jogszokássá nem is alakult. Ezért nem csupán a kopaiva balzsam árusításának abbanhagyására, hanem az alperes bizonyított magatartásának rendszerességére és az alperes által e magatartása igazolására felhozott elvi alapok általános jellegére tekintettel az alperest a felperes felülvizsgálati kérelme folytán általában arra kellett kötelezni, hogy a rendelkező részben körülírt magatartást hagyja abba. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann í.)