Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Uj osztrák törvény az ajándékozásokról

9. sz. KERESKEDELMI JOG 169 az áru jó minősége. Az ajándékozások pedig éppen erről vonják el a vevő figyelmét és azt az ajándéktárgyra terelik. Az ingyen kapott értéket a közönség a valóságnál nagyobb értékűnek látja és emiatt nem veszi észre, hogy esetleg kevesebb és rosszabb árut kap. Amikor az ajándékozási rendszer a megbízható és ajándékot nem osztogató versenytárstól is eltántorítja az ajándékot adó. de kevésbbé megbízható versenytárs javára. Ebből a megfontolásból kiindulva a középeurópai államok sorra törvényhozásilag szűk keretek közé szorítják az ajándékozást. így Ausztriában is 1934 október 1-én lép életbe az új ajándékozási törvény, melynek főbb rendelkezései a következők: A törvény szerint tilos az ingyenes ráadások (premiumok) ígérete, hirdetése és adása. Mindegy, hogy az ajándékot a céj? előzőleg, az áruval egvütt, vagv csak később adja. Az is mindegy, hogy az ajándék áruban vagy szolgáltatásban áll-e. Ezzel szemben meg van engedve meghatározott összegű, vagy meghatározott módon kiszámítható pénzösszeg ígérete, mert ez esetben ki van zárva a vevő mestévesztése. A pénzösszeg az árú értéVével és mennvisésével is aránvban állhat. Szabad továbbá ugvanannak az árúnak bizonvos me^v isméét ajándékozni, insvenes felv^lás^o^ítá^o^at és tanácsokat adni íez főleg űisáeoknál svakorlati) és az ajándék állhat az áník szokásos tartozékából is. A törvénv nem tiltja az úffvpevezett áruVóstolásokat. azonkívül csekélvsé<?eknek. valamint olv reklámtárgvaknak az ajándékozását, meheken feltűnően és tartósan fel van tüntetve az ajándékozó vállalat neve Frdekes ezen úi törvénnvel összehasonlítani haza? bírói evakorlatvmk főbb elveit. A Kereskedelmi és loarkamara zsűrije az ajándékozást elvileg helvteteníti. azonban bizonvos keretek között megengedhetőnek talál ia. A Kúria már ?96/19?9. számú ítéletében állást foslalt az inevén hirdetések ellen és kimondotta. hoev az ineven 'elszónak szembejövőén és szakadatlanul való kiemelése az üzleti hirdetésben i'még akkor is. ha a hirdető ténvlegesen szolgáltatja is az iffért ineven szolgáltatási, az üzleti tisztessél alanelveivel kerül ellentétbe, mert a tisztességes üzletnek is alania a haszon. Bíróságaink továbbá csunán az állandó és rendszeres ajándékozást minősítik tisztességtelen veríepvnpl- Igv a budanesti kir. ítélőtábla már 98111932. számú ítéletében kimondotta, hogy az alkalomszerű juttatások nem képeznek tisztességtelen versenvt. A Tábla különösen abból a meefontHásból indult ki. hogv gazdasági szükség van arra. hogv valamelv új. a piacon még nem ismert cikk népszerűsítése érdekében a forralombahozó az insvenes szolgáltatásokat is igénvbe vehesse. Mihelvt azonban az ajándékozás nem alkalomszerűen, hanem állandóan, rendszeresen történik és az ajándék az áru értékéhez viszonylag a megengedett kisebb figyelmességek értékét meghaladja, úgy ez az eljárás tisztességtelen versenynek minősül. (Kúria 652/1933.) sz. a. HAZAI JOGGYAKOKLAT Gépvétel 136. Kétévi háboríttatlan használat az ügylet hatálytalanítását és a fizetett vételárrészletek visszakövetelését kizárja. (P. VII. 2909/1933. sz. a. 1934. aug. 29-én.) A felperesek a m. kir. Földmívelésügyi miniszter által vetőmagtisztító gépek terjesztése érdekében rendezett akció keretében, az illetékes Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara részéről láttamozott „3'" jelű kötlevéllel 1929. szeptember hó 28-án egy ,JSuperior I."' rendszerű egyetemes vetömagtiszfító gépet vettek az alperestől 5675 P-érL A vételár egyharmad részét állami hozzájárulásképpen a Földművelésügyi kormány vállalta. A megrendelést alperes kiküldött megbízoilja révén, Mezőberényben, a lakóhelyükön eszközölték a felperesek. A megrendelést a községi elöljáróság nem hitelesítette. A szálh'tott gépet a felperesek elfogadták, használatba vették s a vételügylet hatálytalanítására irányuló jelen pert csak több mint két évi békés birtoklás után, 1932. január hó 22. napján indították meg. Az időközben eltelt idő alatt a vételárból 1775 P-t törlesztettek. A fedezeti váltót újították, többször halasztást kértek s az ügylet fennállását levélben több alkalommal elismerték. A fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az I.-r. felperes kisbirtokos, nincs megtámadva. Viszont a Kúria a maga részéről is elfogadja, vonatkozó indokai alapján a fellebbezési bíróságnak azt a megállapítását, hogy a II.-r. felperes ugyancsak kisbirtokosnak tekintendő. Magáévá tette továbbá a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját is, hogy habár a felperesnek a vetőmagtisztító gépet egy állami akció keretében, az illetékes mezőgazdasági kamara láttamozása mellett, a földművelésügyi kormány anyagi hozzájárulásával is vették, a vételügylet érvényessége szempontjából a megrendelés községi előljárósági hitelesítésére mégis szükség volt, mert a vételnek állami akció keretében történt lebonyolítása s a kötlevélnek a mezőgazdasági kamara részéről való láttamozása nem szolgáltatja még azokat a biztosítékokat, amelyeket a törvény és a rendelet szelleme a községi előljárósági hitelesítéshez fűz, hogy tudniillik az elöljáróság ellenőrizze a kisbirtokos teherviselő képességét, a megvenni szándékolt gép gazdasági szükségszerűségét s ezeket eléje tárva, s a megrendelés súlyos következményeit megvilágítva, a könnyelmű megrendelések lehetőségének gátat vessen. A m. kir. Kúria megitélése szerint is tehát a megrendelés községi előljárósági hitelesítésére a vételügylet érvényessége szempontjából szükség volt, s mert ez nem történt meg, az ügylet a megrendelő felperesekkel szemben az 1900. évi XXV. t.-c. 4. §-a értelmében eredetileg hatálytalan volt. Ámde, amint a m. kir. Kúria polgári jogegységi tanácsa a 44. számú döntvény indokolásában kiemelte, az eredetileg érvénytelen ügylet ráutaló (concludens) tények folytán a felek által